„Szapolyai Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Források: linkjav |
a →top: File: → Fájl: |
||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
}} |
}} |
||
[[ |
[[Fájl:Coa Hungary Family Szapolyai.svg|thumb|200px|A Szapolyai család címere, amit Miklós is használt]] |
||
'''Szapolyai Miklós''' (? – [[1468]] [[november]] vagy [[december]]e) erdélyi püspök, [[Szapolyai Imre]] nádor idősebb öccse. |
'''Szapolyai Miklós''' (? – [[1468]] [[november]] vagy [[december]]e) erdélyi püspök, [[Szapolyai Imre]] nádor idősebb öccse. |
||
A lap 2016. augusztus 25., 10:47-kori változata
| Szapolyai Miklós | |||||
| Erdély püspöke | |||||
| Született | születési ideje nem ismert nem ismert | ||||
| Elhunyt | 1468 novembere vagy decembere Gyulafehérvár | ||||
| Felekezet | |||||
| Püspökségi ideje 1462. április 26. – 1468 novembere vagy decembere | |||||
| Szapolyai Miklós a Catholic Hierarchy-n | |||||
Szapolyai Miklós (? – 1468 november vagy decembere) erdélyi püspök, Szapolyai Imre nádor idősebb öccse.
Bátyja, Imre eszközölte ki számára Mátyás királynál az erdélyi püspökséget.[1] Mátyás 1461-ben nevezte ki, ekkor gyakorolva először főkegyúri jogát. A pápai megerősítést pedig 1462. április 26-án kapta meg. II. Piusz pápa nem engedte el neki kérése és a velencei államtanács közvetítése ellenére sem a püspöki annatákat, amelyeket Miklós ígérete szerint a török elleni 400 fős lovasság felállítására kellett felhasználni. [2] A lengyel Kaminetz János volt a segédpüspöke. [3]
1464. március 29-én részt vett Mátyás székesfehérvári koronázásán, ahol más főpapokkal együtt április 3-án megerősítette a Mátyás és III. Frigyes közötti békét. A koronázás után egy ideig Budán tartózkodott a király mellett, ahol a tágasabb királyi tanács ülésein részt vehetett. [4]
A pápától engedélye volt hordozható oltáron való misézésre, 1464. november 30-án pedig engedélyt kapott arra is, hogy a saját maga által választott gyóntatója esetleges bűn és egyházi büntetés alól is feloldozhassa. [5]
Az 1467-es erdélyi felkelés idején játszott szerepe nem ismert, mindenesetre halála után a király elrendelte a gyulafehérvári püspöki vár lebontását, hogy ezzel is csökkentse a püspöki hatalmat. [6]
Bátyja halálakor öccsével együtt 20 vár birtokosa volt, ennél többet a királyon kívül csak Mátyás törvénytelen fia, Corvin János herceg mondhatott magáénak. [7]
Halálának körülményeit nem ismerjük. 1468. november 1-jén a leleszi konvent még élőnek említi, de december 27-én már üres a püspöki szék. Biztosan meghalt, mert a pápa is 4 évvel később a halála miatti üresedésről beszélt, amikor utódát, Veronai Gábort 1472-ben kinevezte. [8]
Hivatkozások
Források
- ↑ Neumann, História 2012/2: Neumann Tibor. „Út a királyi trónig – A Szapolyaiak: Imre, István és János király”. História (2012/2). HU ISSN 01392409. Index:25384.
- ↑ Locsmándi: Locsmándi Dániel: A Szapolyai testvérek története – Egy eltérő életpálya – Szapolyai Miklós. (Hozzáférés: 2012. május 8.)
| Előde: Łabiszyni Máté |
Erdélyi katolikus püspök
1462–1468 |
Utóda: Veronai Gábor |