„Poliuretánok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Jegyzetek + Nemzetközi katalógusok + Portál.
a →‎Történetük: helyesírás
5. sor: 5. sor:


== Történetük ==
== Történetük ==
A poliuretánokat az [[IG Farben]] [[Leverkusen]]-i laboratóriumának dolgozói, [[Otto Bayer]] professzor és munkatársai, fejlesztették ki [[1937|1937-ben]].
A poliuretánokat az [[IG Farben]] [[leverkusen]]i laboratóriumának dolgozói, [[Otto Bayer]] professzor és munkatársai, fejlesztették ki [[1937|1937-ben]].


== Csoportosításuk ==
== Csoportosításuk ==

A lap 2015. október 10., 10:09-kori változata

A poliuretánok (PUR vagy PU) di- és poliizocianát illetve di- és poliol egységek poliaddíciójával (kopolimerizációjával) létrejövő műanyagok gyűjtőneve. Az egységeket karbamát (uretán) kötések kapcsolják össze. Összetételük, tulajdonságaik és felhasználásuk igen szerteágazó.

Otto Bayer professzor 1952-ben a poliuretán bemutatása közben
A karbamátok szerkezete

Történetük

A poliuretánokat az IG Farben leverkuseni laboratóriumának dolgozói, Otto Bayer professzor és munkatársai, fejlesztették ki 1937-ben.

Csoportosításuk

A poliuretánokat többféleképpen csoportosíthatjuk. Keménység alapján két csoportra oszthatók, rugalmas illetve kemény habokra. A rugalmas habokat elsősorban a ruha-, az autó- és bútoriparban használják textilek, kárpitok és bélések készítéséhez. Ebbe a csoportba tartoznak például a műbőrök. Ezeknek a haboknak a diizocianát komponense a toluilén-diizocianát (TDI). A kemény polimereket szerkezeti anyagként használják az elektronikai-, az autó-, a bútor- és az építőiparban. Ezekből készülnek például a hő- és hangszigetelő anyagok, a műszerfalak borításai, de könnyűszerkezetes házak belső dekoratív burkolatelemei is. Az ebbe a csoportba tartozó vegyületek izocianát komponense lehet a hexametilén-1,6-diizocianát (HDI v. HMDI), a metán-difenil-diizocianát (MDI) és a polimetilén-polfenil-poliizocianátok (PAPI). Az utóbbit az MDI parciális polimerizációjával állítják elő és elsősorban térhálós poliuretánok előállításához használják. További ismert izocianátok: izoforon-diizocianát (IPDI), naftalén-1,5-diizocianát (NDI), 3,3'-dimetil-bifenilén-4,4'-diizocianát (TODI), 1,4-fenilén-diizocianát (PPDI).

A poliuretánok egy másik csoportosítási lehetősége a térszerkezet alapján történő csoportosítás, ily módon megkülönböztetünk térhálós és egyenes láncú polimereket. A hőérzékenység alapján pedig hőre lágyuló vagy termoplasztikus (TPU), hőre keményedő (TSPU) és passzív tűzvédelmi poliuretánokról (PFPPU) beszélhetünk.

Előállításuk

A poliuretánokat, mint a többi műanyagot is, főként kőolaj alapon állítják elő kőolajfinomítói termékekből (benzol, toluol, paraffinok) petrolkémiai üzemekben.

Izocianátok

Az izocianátcsoport a hidroxilcsoporttal reagálva uretán (karbamát) kötést hoz létre. Ha diizocianát két vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó vegyülettel (poliollal) reagál, akkor hosszú polimer láncok, poliuretánok keletkeznek.

Poliolok

Egyéb keverőkomponensek

Felhasználásuk

Számos terméket állítanak elő belőlük, így például

Jegyzetek

  1. Magyar nagylexikon 918. old.

Források

További információk