PVC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A kábeleket lágy PVC-vel vonják be
A PVC szerkezete

A PVCpoli(vinil-klorid) – hőre lágyuló, éghető, kémiailag ellenálló, kemény műanyag. A harmadik legnagyobb mennyiségben gyártott szintetikus polimer.[1] A vinil-klorid polimerizálásával állítják elő. Két fajtája a lágy és a kemény PVC; mindkét fajtájából sokféle tárgyat készítenek. Lágy PVC-ből készül például az elektromos kábelek bevonó rétege vagy a kerti locsolótömlő (slag). Kemény PVC-ből főleg a mindenki által ismert PVC-csöveket és padlóburkoló lapokat gyártják, de kiválóan alkalmas gépalkatrésznek is. Keménysége miatt jól bírja a mindennapi használatot. Égéséből (klórtartalma miatt) hidrogén-klorid, dioxin és egyéb környezetkárosító vegyületek keletkeznek.

Előállítása[szerkesztés]

Acetilénből vízmentes hidrogén-klorid addíciójával keletkezik a vinil-klorid:

C2H2+HCl → C2H3Cl

Ennek polimerizálásával jön létre a poli(vinil-klorid):

n C2H3Cl → [ C2H3Cl ]n

Története[szerkesztés]

Az 1912-ben német vegyészeknek sikerült először vinil-kloridból PVC-t készíteniük. Ez még rideg és törékeny, nehezen formázható volt. Rugalmasítása után kezdődött a PVC tömegtermelése, és 1943-ra a legfontosabb műanyaggá vált. Ma különböző keménységű PVC-t lágyító anyagok adagolásával állítják elő.

Források[szerkesztés]

  1. szerk.: Náray-Szabó Gábor: Kémia. Budapest: Akadémiai Kiadó, 389. o. (2006). ISBN 963-05-8240-6