PVC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kábelek lágy PVC bevonatúak
A PVC szerkezete

A PVCpoli(vinil-klorid) – hőre lágyuló, éghető, kémiailag ellenálló, kemény műanyag. A harmadik legnagyobb mennyiségben gyártott szintetikus polimer.[1] Előállítása vinil-klorid polimerizációjával történik. Két fajtája a lágy és a kemény PVC. Felhasználása széles körű, mindkét fajtájából tárgyak sokaságát készítik. Lágy PVC-ből készül például az elektromos kábeleket bevonó réteg, vagy a kerti locsolótömlő. Kemény PVC-ből főleg a mindenki által ismert PVC-csöveket gyártják, de kiválóan alkalmas gépalkatrésznek is. Keménysége miatt jól bírja a mindennapi használatot. Égése során klórtartalma miatt hidrogén-klorid, dioxin és egyéb környezet számára káros vegyületek keletkeznek.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Acetilénből vízmentes hidrogén-klorid addíciójával keletkezik a vinil-klorid:

C2H2+HCl → C2H3Cl

A vinil-klorid polimerizációjával pedig a poli(vinil-klorid) keletkezik:

n C2H3Cl → [ C2H3Cl ]n

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1912-ben német vegyészeknek sikerült először előállítani PVC-t vinil-kloridból. Ez azonban még rideg és törékeny volt, nehezen formázható. Ahogy megoldották a rugalmasság problémáját, megindult a PVC tömegtermelése. 1943-ra a PVC már a legfontosabb műanyag. Ma már lágyító anyagok segítségével különböző keménységű PVC-t lehet előállítani.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Náray-Szabó Gábor: Kémia. Budapest: Akadémiai Kiadó, 389. o. ISBN 963-05-8240-6 (2006)