„Ambrogio Lorenzetti” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2015. március 5., 01:54-kori változata

Ambrogio Lorenzetti (vagy Ambruogio Laurati) (Siena, 1290 körül – Siena, 1348. június 9.) a sienai iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein Simone Martini, Giotto és Cimabue hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319, Museo Diocesano, San Casciano).

Élete

Giorgo Vasari róla írt vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a Credo-nak azzal a részével, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette Szent Katalin vértanú életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. Volterrába is küldött egy táblaképet, illetve Massában is festett egy freskót és egy táblaképet. Orvietóban, a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót.

Ezt követően Firenzébe ment, ahol a San Procolo templomában egy táblaképet készített, majd a kiskápolnában elkészítette Szent Miklóst ábrázoló szárnyasoltárát, melynek predelláján (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, Cortona akkori ura is meghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő.

Siennába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a Palazzo Publico-ban, a Kilencek (a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a várost vezető kilencfős tanácsra utal) termének falán a Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre című allegorikus alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak.

Vasari tudósítása szerint az irodalommal is szívesen foglalkozott, valamint tevékenyen részt vett a városi közéletben. Halála előtt még festett egy táblaképet az Oliveto-hegyen. A homokóra középkori elterjedtségének egyik első bizonyítékát adják festményei. Testvéréhez hasonlóan valószínűleg ő is bubópestisben halt meg 1348-ban.

Értékelése

Tevékenysége három területen jelent határvonalat: egyrészről az intim szentképek új műfajában, a szoptató Madonna megfestésével; másrészről pedig a profán ikonográfia megteremtésével, a Palazzo Publico falán lévő ábrázolásokkal, illetve a sienaiak római eredetére való képi hivatkozásokkal; harmadrészt pedig a ténylegesen felismerhető, tehát nem a középkorra jellemző elvont tájábrázolásokkal a reneszánsz felé nyitott utat.

“Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompozíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével.”^[1]

Jegyzetek

↑ Vayer Lajos, in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.

Források

Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568
Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.:Vayer Lajos. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978.
Marosi Ernő: A középkor művészete II. 1250-1500. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631343056
Marosi Ernő: Giotto, Lorenzetti, Masaccio. Az én múzeumom. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest.
Jacob Burckhardt: A reneszánsz civilizáció Itáliában. Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978.
Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapest, 1982. ISBN 9631312860
Prokopp Mária: Lorenzetti. A művészet kiskönyvtára. Corvina Kiadó, 1974. ISBN 9631301109

A Wikimédia Commons tartalmaz Ambrogio Lorenzetti témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Vayer Lajos, in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.

[1]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 [[Fájl:013 le vite, ambrogio lorenzetti.jpg|thumb|Ambrogio Lorenzetti (illusztráció Giorgio Vasari művéből)]]
 [[Fájl:Ambrogio Lorenzetti - Effects of Good Government on the City Life (detail) - WGA13490.jpg|thumb|right|A jó kormányzás hatása a városra (freskórészlet, Palazzo Pubblico, Siena)]]
-'''Ambrogio Lorenzetti''' (vagy Ambruogio Laurati) ([[Siena]], [[1290]] körül – Siena, [[1348]]. [[június 9.]]) a [[siena]]i iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein [[Simone Martini]], [[Giotto]] és [[Cimabue]] hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319., Museo Diocesano, San Casciano).
+'''Ambrogio Lorenzetti''' (vagy Ambruogio Laurati) ([[Siena]], [[1290]] körül – Siena, [[1348]]. [[június 9.]]) a [[siena]]i iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein [[Simone Martini]], [[Giotto]] és [[Cimabue]] hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319, Museo Diocesano, San Casciano).
 == Élete ==
-[[ Vasari|Giorgo Vasari]] róla írt <nowiki/>vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a [[Hitvallás|Credo]]-nak azzal a részevel, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette [[Szent Katalin |Szent Katalin vértanú]] életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. [[Volterra|Volterrába]] is küldött egy táblaképet, illetve [[Massa Múzeum|Massában]] is festett egy freskót és egy táblaképet. [[Orvieto|Orvietóban]], a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót.
+[[Vasari|Giorgo Vasari]] róla írt vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a [[Hitvallás|Credo]]-nak azzal a részével, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette [[Szent Katalin|Szent Katalin vértanú]] életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. [[Volterra|Volterrába]] is küldött egy táblaképet, illetve [[Massa Múzeum|Massában]] is festett egy freskót és egy táblaképet. [[Orvieto|Orvietóban]], a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót.
-Ezt követően Firenzébe ment, ahol a [[San Procolo]] templomában egy táblaképet készített, majd akiskápolnában elkészítette [[Szent Miklós|Szent Miklóst]] ábrázoló szárnyasoltárát, melynek [[szárnyasoltár|predelláján]] (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, [[Cortona]] akkori ura ismeghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő.
+Ezt követően Firenzébe ment, ahol a [[San Procolo]] templomában egy táblaképet készített, majd a kiskápolnában elkészítette [[Szent Miklós|Szent Miklóst]] ábrázoló szárnyasoltárát, melynek [[szárnyasoltár|predelláján]] (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, [[Cortona]] akkori ura is meghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő.
-Siennába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a [[Palazzo Publico|Palazzo Publico-]]<nowiki/>ban, a A Kilencek (a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a várost vezető kilencfős tanácsra utal) termének falán a ''Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre'' című [[allegória|allegorikus]] alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített  Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak.
+Siennába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a [[Palazzo Publico]]-ban, a Kilencek (a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a várost vezető kilencfős tanácsra utal) termének falán a ''Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre'' című [[allegória|allegorikus]] alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak.
 Vasari tudósítása szerint az irodalommal is szívesen foglalkozott, valamint tevékenyen részt vett a városi közéletben. Halála előtt még festett egy táblaképet az Oliveto-hegyen. A homokóra középkori elterjedtségének egyik első bizonyítékát adják festményei. Testvéréhez hasonlóan valószínűleg ő is [[Fekete halál|bubópestisben halt meg]] 1348-ban.
@@ 15. sor: / 15. sor: @@
 Tevékenysége három területen jelent határvonalat: egyrészről az intim szentképek új műfajában, a szoptató Madonna megfestésével; másrészről pedig a profán ikonográfia megteremtésével, a Palazzo Publico falán lévő ábrázolásokkal, illetve a sienaiak római eredetére való képi hivatkozásokkal; harmadrészt pedig a ténylegesen felismerhető, tehát nem a középkorra jellemző elvont tájábrázolásokkal a reneszánsz felé nyitott utat.
-“Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompzíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével.” <ref>Vayer Lajos, in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.</ref>
+“Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompozíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével.”<ref>Vayer Lajos, in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.</ref>
 == Jegyzetek ==
@@ 26. sor: / 26. sor: @@
 * Marosi Ernő: Giotto, Lorenzetti, [[Masaccio]]. Az én múzeumom. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest.
 * [[Jacob Burckhardt]]: A [[reneszánsz]] civilizáció Itáliában. Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978.
-* [[Vayer Lajos]]: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapesr, 1982. ISBN 9631312860
+* [[Vayer Lajos]]: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapest, 1982. ISBN 9631312860
 * [[Prokopp Mária]]: Lorenzetti. A művészet kiskönyvtára. Corvina Kiadó, 1974. ISBN 9631301109
 {{commonskat|Ambrogio_Lorenzetti}}
@@ 33. sor: / 33. sor: @@
 * [[Johan Huizinga|Huizinga]]
 * [[Jacob Burckhardt|Jacob Burchardt]]
 {{nemzetközi katalógusok}}
 {{portál|középkor}}
 {{DEFAULTSORT:Lorenzetti Ambrogio}}
 [[Kategória:Olasz festők]]
 [[Kategória:Sienaiak]]