„Ambrogio Lorenzetti” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Bővítés és magyar forrás |
|||
17. sor: | 17. sor: | ||
“ Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompzíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével” <ref>Vayer Lajos ,in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.</ref> |
“ Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompzíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével” <ref>Vayer Lajos ,in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.</ref> |
||
{{források}} |
|||
'''Magyar forrás''' |
=='''Magyar forrás'''== |
||
* Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568 |
* Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568 |
||
* Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.:[[Vayer Lajos]]. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978. |
* Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.:[[Vayer Lajos]]. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978. |
||
* [[Marosi Ernő]]: A középkor művészete II. 1250-1500. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631343056 |
* [[Marosi Ernő]]: A középkor művészete II. 1250-1500. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631343056 |
||
* |
* [[Jacob Burckhardt]]: A [[reneszánsz]] civilizáció Itáliában. Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978. |
||
* Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapesr, 1982. ISBN 9631312860 |
* Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapesr, 1982. ISBN 9631312860 |
||
{{commonskat|Ambrogio_Lorenzetti}} |
{{commonskat|Ambrogio_Lorenzetti}} |
A lap 2014. november 22., 18:21-kori változata
Ambrogio Lorenzetti (vagy Ambruogio Laurati) (Siena, 1290 körül – Siena, 1348. június 9.) a sienai iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein Simone Martini, Giotto és Cimabue hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319., Museo Diocesano, San Casciano). .
Élete
Giorgo Vasari vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a Credo-nak azzal a részevel, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette Szent Katalin vértanú életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. Volterrába is küldött egy táblaképet, illetve Massában is festett egy freskót és egy táblaképet. Orvietóban, a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót.
Ezt követően Firenzébe ment, ahol a San Procolo templomában egy táblaképet készített, majd akiskápolnában elkészítette Szent Miklóst ábrázoló szárnyasoltárát, melynek predelláján (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, Cortona akkori ura ismeghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő.
Siennába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a Palazzo Publico-ban, a A Kilencek ( a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a vrost vezető kilencfős tanácsra utal) )termének falán a Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre című allegorikus alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak.
Vasari tudósítása szerint az irodalommal is szívesen foglalkozott, valamint tevékenyen részt vett a városi közéletben. Halála előtt még festett egy táblaképet az Oliveto-hegyen. A homokóra középkori elterjedtségének egyik első bizonyítékát adják festményei. Testvéréhez hasonlóan valószínűleg ő is bubópestisben halt meg 1348-ban. Giorgio Vasari írta meg életrajzát.
Értékelése
Tevékenysége három területen jelent határvonalat: egyrészről az intim szentképek ú jműfajában, a szoptató Madonna megfestésével; másrészről pedig a profán ikonográfia megteremtésével, a Palazzo Publico falán lévő ábrázolásokkal, illetve a sienaiak római eredetére való képi hivatkozásokkal; harmadrészt pedig a ténylegesen felismerhető, tehát nem a középkorra jellemző elvont tájábrázolásokkal a reneszánsz felé nyitott utat.
“ Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompzíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével” [1]
- ↑ Vayer Lajos ,in: Vasary, Magyar Helikon, 101. old.
Magyar forrás
- Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568
- Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.:Vayer Lajos. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978.
- Marosi Ernő: A középkor művészete II. 1250-1500. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631343056
- Jacob Burckhardt: A reneszánsz civilizáció Itáliában. Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978.
- Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapesr, 1982. ISBN 9631312860