Claude Florimond de Mercy

Claude Florimond de Mercy
(Claudius Florimund Mercy)

Claude Florimond de Mercy gróf, németül: Claudius Florimund Graf Mercy, (Longwy, Lotaringia, 1666. – Párma, 1734. június 29.); lotaringiai származású, császári szolgálatban álló katona, tábornagy, német-római császári hadvezér, 1719-ben a négyes szövetség háborújában a szicíliai Habsburg-haderő parancsnoka, 1717–1734 között a Bánsági Habsburg-tartomány vezénylő tábornoka, és a tartomány katonai kormányzója, a lengyel örökösödési háborúban esett el. Régi magyar nyelvű iratokban Mercy Claudius Florimund névformában is szerepel.

Élete

Temesi bánság és környéke az 1716-1717. évi hadjáratok idején, Claude Florimond de Mercy térképe

1666-ban született a lotaringiai Longwyban. 1682-ben önkéntesként lépett be a Habsburg császári hadseregbe. 1683–1690 között már mint hadnagy vett részt magyarországi török harcokban. 1686-ban Buda visszafoglalásakor már lovassági parancsnok volt.

1701-ben a spanyol örökösödési háborúban Itáliában harcolt, ekkor már mint alezredes Borgo Forte ellen, közben többször is fogságba esett.

1716-ban a Habsburg–török háborúban szerepe volt a péterváradi győzelemben, Belgrád elfoglalásában és Temesvár harc nélküli átvételében a töröktől.

1716-tól Savoyai Jenő tábornagy megbízta a Temesköz katonai kormányozásával, majd 1718-ban, amikor VI. Károly császár, elfogadva a Bánság igazgatására készített tervezetét, Mercyt hivatalosan is kinevezte a Temesi Bánság császári katonai kormányzójává. 1719-ben a a négyes szövetség háborújában a spanyoloktól megszállt Szicília visszafoglalására irányuló sikeres hadműveleteket vezette.

Mercy 1724-től indította meg a Temesköz nagyszabású mocsár-lecsapolási munkálatait, toborzott német telepesekkel. Ekkor épült a Béga-csatorna is. A Bánság német lakossága szinte az egész német nyelvterületről gyűlt össze, majd később francia, olasz és spanyol jobbágytelepítéseket is végrehajtott, valamint a bányatelepekre cseh, osztrák és német bányászokat hozatott.

A mocsárlecsapolásokon kívül a Bánságban meghonosította a selyemhernyó-tenyésztést is, valamint Temesváron több üzemet alapított, igyekezett a céhek háttérbe szorításával kincstári ipart teremteni, a vállalatok vezetésére is külföldről hozott be embereket.

Bánsági működését az udvar nagyban támogatta, gazdasági fejlesztése főként a Habsburg hatalom érdekeit szolgálta.

1720-ban kapott magyar grófi rangot, 1723-ban magyar honfiúsítást nyert. Birtokai Tolna, Fejér és Baranya vármegyékben feküdtek. 1733-ban átvezényelték a lengyel örökösödési háború észak-itáliai hadszínterére, ahol a spanyolok ellen harcolva, a Párma közelében álló Crocetta kastély megrohanása közben halálos sebet kapott.

Mivel gyermeke nem született, vagyonát, birtokait fogadott fia, Antoine Mercy d’Argenteau gróf, aki 1767-ben Eszék katonai kormányzója lett, majd annak fia, Florimond-Claude de Mercy-Argenteau gróf (1727–1794) örökölte, aki diplomataként működött Mária Terézia, majd II. József császár szolgálatában.

2009. augusztus 3-án Temesváron, a Piața Victoriei parkjában felállították Claude Florimond de Mercy tábornagy mellszobrát..

Források és irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Florimond de Mercy témájú médiaállományokat.

• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Kovács Éva: História 1992/01
• Magyar életrajzi lexikon
• Szentkláray Jenő: M. C. F. kormányzata a temesi bánságban… (Akad. ért. a tört. tud. köréből, Bp., 1909)
• Baróti Lajos: Adatok M. Klaudius F. gr. életéhez (Temesvár, 1910).