„Recski kényszermunkatábor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam 89.135.3.184 (vita) szerkesztését (oldid: 14590770) |
|||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
==Története== |
==Története== |
||
A táborban, a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1500 fogvatartottat |
A szovjet [[Gulág]]ok mintájára szervezett táborban, a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1500 fogvatartottat, minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették. |
||
Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]], de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal [[1951]]. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, [[Michnay Gyula|Michnay Gyulának]] sikerült eljutnia [[Bécs]]ig, és a [[Szabad Európa Rádió]]ban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek. |
Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott [[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]], de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal [[1951]]. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, [[Michnay Gyula|Michnay Gyulának]] sikerült eljutnia [[Bécs]]ig, és a [[Szabad Európa Rádió]]ban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek. |
||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] halála ([[1953]]. március 5.) után, a miniszterelnökké kinevezett [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] a többi internálótáborral együtt ezt is megszüntette. Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták, és lényegében semmi sem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig helyreállítottak, eredeti állapotában - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján. |
[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] halála ([[1953]]. március 5.) után, a miniszterelnökké kinevezett [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] a többi internálótáborral együtt ezt is megszüntette. Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták, és lényegében semmi sem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig helyreállítottak, eredeti állapotában - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján. |
||
A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni. |
|||
Bár "Magyar Gulágként" emlegetik, Recsknek nem voltak halálos áldozatai. |
|||
[[Fájl:Recsk camp.jpg|bélyegkép|középre|600px|A tábor területe (mai nézet)]] |
[[Fájl:Recsk camp.jpg|bélyegkép|középre|600px|A tábor területe (mai nézet)]] |
||
A lap 2014. április 20., 22:33-kori változata
Koordináták: é. sz. 47° 54′ 21″, k. h. 20° 05′ 33″
A Heves megyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő nevű hegy kőbányája közelében, 1950 októbere és 1953 ősze között, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által működtetett kényszermunkatábor. A mintegy 100 kisebb-nagyobb internáló és munkatábor közül a leghírhedtebb. A „magyar Gulag”.
Elhelyezkedése
Heves megyében, Recsk község központjától 3 km-re délnyugatra, a Mátra Csákány-kő nevű hegyének kőbányája közelében, 400 m-es tengerszint feletti magasságban található. A kőbánya a tábortól 600 m-re, délre van.
Története
A szovjet Gulágok mintájára szervezett táborban, a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1500 fogvatartottat, minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették.
Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.
Sztálin halála (1953. március 5.) után, a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre a többi internálótáborral együtt ezt is megszüntette. Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták, és lényegében semmi sem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig helyreállítottak, eredeti állapotában - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján.
A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.
Titoktartás 1953 után
A tábor egykor rabja, Faludy György, önéletrajzi regényében így jellemzi az 1953. szeptemberi szabadonbocsátások légkörét:
| „ | A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie.
…figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban. Ismert jelszó volt: „Hallgatsz a sírig, vagy te kerülsz sírba!” |
” |
| – Faludy György: Pokolbéli víg napjaim.[1] | ||
Emlékezet
Nemzeti Emlékpark
Az 1996-ban felavatott Recski Nemzeti Emlékpark a híres-hírhedt recski kényszermunka tábor volt rabjainak állít emléket. Megtekinthető az őrtorony, a rabok elszállásolására épített barakk, valamint a tábor szögesdrótkerítésének egy része.
Filmek
- Recsk 1950-53. Történelmi portrék, dokumentumfilm, rendező: Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia, 86 perc, 1988
- Szökés. Rendező: Gyarmathy Lívia, író: Böszörményi Géza, 96 perc, 1997
Irodalom
- Erdey Sándor: A recski tábor rabjai, Püski, Budapest, 2002 (8. kiadás), ISBN 9639337765
- Böszörményi Géza: Recsk, 1950-1953, Interart, Budapest, 1990, ISBN 9630199785
- Böszörményi Géza: Recsk, 1950-1953: egy titkos kényszermunkatábor története, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006 (3. bőv.kiad.), ISBN 9637486356
- Sághy Gyula: Recski rabok, a kövek árnyékában, Recski Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 9632164946
- Sztáray Zoltán: Souvenir du camp de concentration de Recsk, Saturne, Párizs, 1957
- Sztáray Zoltán: Death camp at Recsk, United States Information Agency, Washington D.C., 1958
- Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor, Recski Szövetség, San Bernardino, Kalifornia 1981
- Nyeste Zoltán: Recsk: emberek az embertelenségben, Sorozat: Tanúk - korunkról 4., Magyar Öregdiák Szövetség és Bessenyei György Kör, New Brunswick, N.J., 1982
- Nyeste Zoltán: Recsk: emberek az embertelenségben, Püski, Budapest, 1989 (2. kiadás), ISBN 9637845208
- Györgyey Ferenc Aladár: Lágerhumor, Interart, Budapest, 1990, ISBN 9638035137
- Somossy Tamás: Egy család Recsk árnyékában, Életkarcolatok a múltból, szerzői kiadás, Budapest, 1996, ISBN 9636509875
- Bíró Sándor: A "mátrai" lovagrend, Egy recski fogoly emlékezései, Dovin Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 9630268345
- Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, önéletrajz, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1989, ISBN 9637815007
Jegyzetek
- ↑ Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Önéletrajz Budapest : Magyar Világ Kiadó, 1989. ISBN 963 7815 00 7
Külső hivatkozások
- Munkatáborok.hu, erről: 3D-ben járhatjuk körül Recsket a neten – Index, 2013. szeptember 26.
- Geoláda
- Egy személyes beszámoló
- A Recski Szövetség hivatalos honlapja
- Györgyey Ferenc Aladár: Lágerhumor (MEK)