Barabási László

Barabási László
Barabási László portréja az 1980-as évek vége felé
Élete
Született	1943. április 15. Kolozsvár, Magyar Királyság
Elhunyt	2013. július 15. (70 évesen) Csíksomlyó, Románia
Nemzetiség	magyar, székely
Szülei	Barabási Albert Szabó Julianna
Házastársa	Keresztes Katalin (1960-1981), Láposi Ildikó (1993-2013)
Gyermekei	Barabási Albert László, Miklós Lívia, Barabási Julianna
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	történelem
Első műve	Jószerencsét (regény, 1983)
Fontosabb művei	Hol vagytok székelyek? I-II; Az emberiség története I-IV
Kiadói	Fríg kiadó
Irodalmi díjai	Zajzoni Rab István Díj, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Barabási László témájú médiaállományokat.

Barabási László (Kolozsvár, 1943. április 15. – Csíksomlyó, 2013. július 15.) iró, történész. Hosszú ideig a Hargita megyei múzeumhálózat igazgatója volt. A romániai változásokat követően kényszerűségből Budapesten újságíróként dolgozott, majd visszatért Székelyföldre, ahol a Hargita lábánál élt. Főként a magyar, azon belül is kiváltképpen a székely történelem kutatásával foglalkozott.

Fia Barabási Albert László fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Tanulmányai

Kolozsváron született, ahol a családnak teherautó szállítási vállalata volt. Az 1948-as államosításkor Gyergyószentmiklósra telepítették a családot, kényszerlakhelyre.

Barabási László apjával, Barabási Alberttel az 1950-es évek vége felé, az államosítás után a család utolsó megmaradt teherautója mellett.

A gyergyói apácáknál kezdett óvodába járni, és itt végezte iskoláit, és érettségizett a Magyar Vegyes Líceumban (mai Salamon Ernő Gimnázium). 1961-ben letette a gépkocsivezetői szakvizsgát, hogy anyagilag segítse a családját. Viszont édesanyja a rajoni néptanácstól a fia nevében ösztöndíjért folyamodott. Így 1961-ben elkezdte tanulmányait a Marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán, magyar és történelem szakon. Az egyetemen, Dr. Kócziáni László, Nyíró József vejének irányításával népköltészeti gyűjtéseket folytatott Maros megyében. Egyetemi évei alatt jelennek meg első karcolatai, helyzetképei a napilapokban. Humoros szövegeket is ír, ezért elküldik a vásárhelyi cukorgyárhoz, ahol agitációs brigád szövegeket írt és a színművészeti főiskolásokkal együtt tanította be.

Balánbánya

Államvizsga után, 1964-től Tekerőpatakon kapott tanári állást. Néhány hónap múlva kinevezték a kultúrotthon igazgatójának. 1966 nyarán felajánlották neki a Maros rajoni kultúrház igazgatói tisztségét. A tartományi pártbizottság azonban kiküldte Balánbányára kultúrigazgatóként. Itt egy zenekart hozott létre, tánccsoporttal és varieté együttessel. Ő írta a műsorok szövegeit és rendezte a darabokat. "Bányásztoborzás" jeligéje alatt minden kultúrház megnyílott előttük. Így járta be Erdély magyar lakta vidékeit, több mint 1500 előadást tartván a Zsil völgyétől a Szilágyságig, Madaras Gábor, Cseh Judit, Széles Anna vendégszereplésével. A magyar bányaszakemberek, tisztviselők segítségével a kultúrház egy állandó színjátszó csoportnak adott otthont és az erdélyi magyar színházak kedvenc helye lett. Évente több országos méretű fesztivált szervezett. A román közönségnek népi-együtteseket hívott, a városka színpadán megfordulván a román színpad legtöbb híressége. Ebben az időben szerezte meg második diplomáját, történelemből államvizsgázván a Babeș–Bolyai Egyetemen. Mindezek mellett feldolgozta a csíkszentdomokosi római katolikus parókia Balánbányára vonatkozó okiratait, a „Balánbánya története” című kötetének anyagát.

Csíkszereda

1981-ben a Művészeti Népiskola igazgatója, majd 1983-ban a Hargita Megyei Múzeumhálózat (ma a Csíki Székely Múzeum) múzeográfusa és igazgatója lett. Ő volt a kurátora a fotótörteneti kiállításnak, amely átfogta a Hargita megyei fényképészet történetét az 1800-as évektől napjainkig. Fontos szerepet játszott a csíksomlyói könyvek megkerülésekor azok megmentésében. Az Új Életben és a Hét-ben megjelenő néprajzi cikkei lassan aláásták a hivatalos szervek bizalmát vele szemben. Különösen az 1987-ben megjelent Jószerencsét című regénye keltett nagy feltűnést a romániai magyarok között. 1988-ban leváltották, és mivel senki sem merte alkalmazni, néhány hónapot autóbusz vonalellenőrként dolgozott. A hatalom hogy megszabaduljon tőle, turista útlevelet adott és rövidesen Budapesten dolgozott a Belvedere képzőművészeti folyóirat főmunkatársaként. Később egy nemzetközi áruközvetítő vállalat kereskedelmi igazgatója lett.

Csíksomlyó

A forradalom után, 1990 decemberében telepedett haza Csíksomlyóra vállalkozóként. Itt adta ki a „Balánbánya története” című ipari monográfiáját. 1998 után teljesen az írásnak szentelte magát, ekkor kezdődött a legtermékenyebb szerzői korszaka. Valóban, 2006 és 2012 között évente két könyvet ír és jelentet meg. Elsőként a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület kiadásában jelent meg a „Csillagösvényen” című történelmi kisregénye, amelyet majd követi a székely történelemről írt trilógiája, majd a világtörténelemről írt trilógia. Több szakmai társaság és a Székely Szellemi Egyesület vezetőségi tagja. Munkáit a szélesebb körű magyar közönséggel Varga Csaba filmrendező ismertette meg a Fríg kiadó segítségével.

Könyvei

• Jószerencsét (Regény, Dacia Kiadó, 1987)
• Balánbánya története (Történelmi munka, 1992)
• Csillagösvényen (Csíksomlyó, 2001)
• Hol vagytok székelyek? (2005)
• Székely-magyar történelem Attilától máig, Hol vagytok székelyek? II. kötet (2005).
• A székely rendtartás (2006).
• Magyarul gondolkodni (2006)
• Fele sem tréfa • Székelyek, anekdoták (2006)
• Ki vagy Te? (Fantasztikus magyar meseregény 9–109 évesek számára) (Frig Kiadó, 2006)
• Mágusok hona (Frig Kiadó, 2007)
• Az emberiség története I. kötet: Ősi titkok avagy a mi történelmünk? (2007)
• Az emberiség története II. kötet: Ádám ősei (Frig Kiadó, 2008)
• Az emberiség története III. kötet: Változó világ (2010).
• Az emberiség története IV. kötet: Vallások népeinek kialakítása (2012, még nem jelent meg).

Források

• erdely.ma