„Albi (Franciaország)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: fr:Albi egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
||
45. sor: | 45. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
A katárok hite némiképpen módosított formája az úgynevezett [[Bogumilok|bogumil eretnekségnek]], amely a [[X. század]]ban a [[Balkán (térség)|Balkánon]], mindenekelőtt [[Bulgária|Bulgáriában]] létezett, s a kereskedők útján jutott el erre a vidékre. Az albigensek magukat [[keresztények]]nek vallották, egyistenhívők voltak, egyetlen imájuk a [[Miatyánk]] volt, bibliaként [[János evangéliuma|János evangéliumát]] ismerték el, de elutasították a [[Katolikus egyház|katolikus]] vallás szinte minden más hittételét. Egyetlen szentségnek a halál előtti áldást, a ''Consolamentumot'' ismerték el. A négy püspök által irányított katár egyház tagjai két csoportból álltak: voltak a „Tökéletesek”, akik már a földön megtisztultak, s a többiek őket voltak kötelesek követni. A katárok a tisztaságot az aszkétizmus révén akarták elérni. A katár közösségek ugyanakkor összetartóak voltak. A hit nemcsak az egyszerű emberek körében terjedt, hanem a nemesek és főnemesek között is. Az egyház az eretnekség megjelenésének kezdetén még csak a térítés eszközeivel harcolt ellene. A hivatalos irányítók a [[III. Ince pápa]] által kiküldött legátusok voltak. [[1208]] januárjában azonban [[Arles]] mellett egy kis faluban egy albigens merénylő meggyilkolta a legátusok vezetőjét, Pierre de Castelnau-t. |
A katárok hite némiképpen módosított formája az úgynevezett [[Bogumilok|bogumil eretnekségnek]], amely a [[X. század]]ban a [[Balkán (térség)|Balkánon]], mindenekelőtt [[Bulgária|Bulgáriában]] létezett, s a kereskedők útján jutott el erre a vidékre. Az albigensek magukat [[keresztények]]nek vallották, egyistenhívők voltak, egyetlen imájuk a [[Miatyánk]] volt, bibliaként [[János evangéliuma|János evangéliumát]] ismerték el, de elutasították a [[Katolikus egyház|katolikus]] vallás szinte minden más hittételét. Egyetlen szentségnek a halál előtti áldást, a ''Consolamentumot'' ismerték el. A négy püspök által irányított katár egyház tagjai két csoportból álltak: voltak a „Tökéletesek”, akik már a földön megtisztultak, s a többiek őket voltak kötelesek követni. A katárok a tisztaságot az aszkétizmus révén akarták elérni. A katár közösségek ugyanakkor összetartóak voltak. A hit nemcsak az egyszerű emberek körében terjedt, hanem a nemesek és főnemesek között is. Az egyház az eretnekség megjelenésének kezdetén még csak a térítés eszközeivel harcolt ellene. A hivatalos irányítók a [[III. Ince pápa]] által kiküldött legátusok voltak. [[1208]] januárjában azonban [[Arles]] mellett egy kis faluban egy albigens merénylő meggyilkolta a legátusok vezetőjét, Pierre de Castelnau-t. Ince ezek után hirdette meg a keresztes hadjáratot a katárok ellen. Az összesereglett keresztesek [[1209]] nyarán [[Lyon]]ból kiindulva kezdték meg a hadjáratot, [[Toulouse]], [[Béziers]], [[Carcassonne]] elfoglalásával. Ekkor már a kegyetlen katona, [[Simon de Montfort, Leicester 5. grófja|Simon de Montfort]] vezette a csapatokat. [[Languedoc-Roussillon|Languedoc]] városai, falvai egymás után kerültek a keresztesek birtokába, az albigensek közül ezrek végezték életüket máglyán, mert nem voltak hajlandók megtagadni hitüket. Béziers elestét követően sok más városban is valóságos mészárlást rendeztek a keresztesek, egyedül [[Avignon]] városkában több százan pusztultak el, s az elfogott albigensek az [[inkvizíció]] ítélőszéke elé kerültek. A hadjárat gyakorlatilag [[1244]]-ben ért véget, [[Montségur]] elfoglalásával. |
||
Bár az eretnekséget Albi városáról nevezték el, igazából nem ez volt a központjuk, s a hadjárat során gyakorlatilag ellenállás nélkül került a keresztesek kezére. A katolikus egyház közvetlenül a hadjárat befejeztével megkezdte a hatalom jelképeként a püspöki, majd a várra emlékeztető katedrális építését. Ettől kezdve Albi formailag ugyan Toulouse grófjainak a birtoka maradt, de a valódi hatalmat a helyi püspök gyakorolta. |
Bár az eretnekséget Albi városáról nevezték el, igazából nem ez volt a központjuk, s a hadjárat során gyakorlatilag ellenállás nélkül került a keresztesek kezére. A katolikus egyház közvetlenül a hadjárat befejeztével megkezdte a hatalom jelképeként a püspöki, majd a várra emlékeztető katedrális építését. Ettől kezdve Albi formailag ugyan Toulouse grófjainak a birtoka maradt, de a valódi hatalmat a helyi püspök gyakorolta. |
||
87. sor: | 87. sor: | ||
{{széles kép|Albi panorama morning Wikimedia Commons.jpg|1300px|<center>Albi egy panorámaképe</center>}} |
{{széles kép|Albi panorama morning Wikimedia Commons.jpg|1300px|<center>Albi egy panorámaképe</center>}} |
||
==Jegyzetek== |
== Jegyzetek == |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
96. sor: | 96. sor: | ||
[[Kategória:Tarn megye települései]] |
[[Kategória:Tarn megye települései]] |
||
{{Link GA|fr}} |
A lap 2014. február 1., 13:58-kori változata
A településen világörökségi helyszín található |
Albi | |||
Látkép a városra, előtérben a Tarn folyó | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Franciaország | ||
Régió | Midi-Pyrénées | ||
Megye | Tarn | ||
Polgármester | Philippe Bonnecarrère (2008-2014) | ||
INSEE-kód | 81004 | ||
Irányítószám | 81000 | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 49 714 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 1105 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 130–308 m | ||
Terület | 44,26 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 43° 55′ 41″, k. h. 2° 08′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 55′ 41″, k. h. 2° 08′ 45″ | |||
Albi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Albi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Albi város Franciaország déli részén, Midi-Pyrénées régióban, Tarn megye székhelye.
Ennek a városnak a neve mindörökké összeforrott a XII-XIII. század nagy vallási mozgalma, a kathar eretnekség fogalmával, azért, mert 1165-ben egy Albi melletti kis faluban, Lombers-ben gyűltek össze először nagy számban a mozgalom hívei.
Története
A katárok hite némiképpen módosított formája az úgynevezett bogumil eretnekségnek, amely a X. században a Balkánon, mindenekelőtt Bulgáriában létezett, s a kereskedők útján jutott el erre a vidékre. Az albigensek magukat keresztényeknek vallották, egyistenhívők voltak, egyetlen imájuk a Miatyánk volt, bibliaként János evangéliumát ismerték el, de elutasították a katolikus vallás szinte minden más hittételét. Egyetlen szentségnek a halál előtti áldást, a Consolamentumot ismerték el. A négy püspök által irányított katár egyház tagjai két csoportból álltak: voltak a „Tökéletesek”, akik már a földön megtisztultak, s a többiek őket voltak kötelesek követni. A katárok a tisztaságot az aszkétizmus révén akarták elérni. A katár közösségek ugyanakkor összetartóak voltak. A hit nemcsak az egyszerű emberek körében terjedt, hanem a nemesek és főnemesek között is. Az egyház az eretnekség megjelenésének kezdetén még csak a térítés eszközeivel harcolt ellene. A hivatalos irányítók a III. Ince pápa által kiküldött legátusok voltak. 1208 januárjában azonban Arles mellett egy kis faluban egy albigens merénylő meggyilkolta a legátusok vezetőjét, Pierre de Castelnau-t. Ince ezek után hirdette meg a keresztes hadjáratot a katárok ellen. Az összesereglett keresztesek 1209 nyarán Lyonból kiindulva kezdték meg a hadjáratot, Toulouse, Béziers, Carcassonne elfoglalásával. Ekkor már a kegyetlen katona, Simon de Montfort vezette a csapatokat. Languedoc városai, falvai egymás után kerültek a keresztesek birtokába, az albigensek közül ezrek végezték életüket máglyán, mert nem voltak hajlandók megtagadni hitüket. Béziers elestét követően sok más városban is valóságos mészárlást rendeztek a keresztesek, egyedül Avignon városkában több százan pusztultak el, s az elfogott albigensek az inkvizíció ítélőszéke elé kerültek. A hadjárat gyakorlatilag 1244-ben ért véget, Montségur elfoglalásával.
Bár az eretnekséget Albi városáról nevezték el, igazából nem ez volt a központjuk, s a hadjárat során gyakorlatilag ellenállás nélkül került a keresztesek kezére. A katolikus egyház közvetlenül a hadjárat befejeztével megkezdte a hatalom jelképeként a püspöki, majd a várra emlékeztető katedrális építését. Ettől kezdve Albi formailag ugyan Toulouse grófjainak a birtoka maradt, de a valódi hatalmat a helyi püspök gyakorolta.
Demográfia
Év | Lakosság |
---|---|
1962 | 38 709 |
1968 | 42 930 |
1975 | 46 162 |
1982 | 45 947 |
1990 | 46 579 |
1999 | 46 284 |
2006 | 48 712 |
2008 | 51 199 |
2010 | 48 916 |
Látnivalók
- Cathédrale Ste-Cécile – a Tarn folyó déli partján emelkedik az ország egyik legkülönösebb katedrálisa. Tornya több mint 78 méter magas, a lapos tető körül kisebb tornyok magasodnak. Ellentétben a többi francia katedrálissal, teljes egészében téglából emelték. A támaszoszlopok félkörívesek, tetejük a tetőnél kis erőd, amelyek alatt a kisebb ablakok valósággal lőrések, az oldalhajók felett magasan kezdődő hatalmas ablakok is keskenyek. A hatalmas, négyszögletes torony is inkább donjonra emlékeztet. A templom építését 1282-ben kezdték meg, de a végleges felszentelésre csak 1480 áprilisában került sor, ekkor készült el teljesen a rendkívül gazdag belső. A főbejárat a templom jobb oldalán nyílik, 1520 táján készült el. A kőből épült bejárati csarnok gazdagon dísztett, a késői gótika jegyében született, 51 lépcső vezet fel hozzá. Az egyetlen hajó belseje a szentéllyel együtt mintegy 100 méter hosszú, szélessége is, magassága is 30 méter. A belső támoszlopok között alakították ki a kápolnákat, a falak szinte minden négyzetcentiméterét festmények borítják. A templom szentélye, amely a hajó mintegy felét foglalja el minden oldalról csipkefinom, magas kőkerítéssel van elkülönítve. Az épület belsejét számos szobor díszíti, annak ellenére, hogy számos pusztult el a francia forradalom idején, a feljegyzések szerint kilencvennél több alak díszítette csak a szentélyt.
- Palais de la Berbie – a különös alakú, megerődített, de többször is bővített és átalakított palota a város püspökének a székhelye volt. Ma a Musée Toulouse-Lautrec van falai között. Építése megelőzte a katedrálisét, 1265-ben kezdték meg, erős falakkal, vártornyokkal erődítették. Két évszázaddal később már a tornyok egy részét lebontották, átalakították, a palotához új szárnyat építettek. 1922-ben nyitották meg benne a múzeumot. A századvég különös sorsú és életművű nagy festője, Henri Toulouse-Lautrec egy helyi arisztokrata család gyermeke volt. A városban érte gyermekkorában az a baleset, aminek következtében lábai sosem fejlődtek együtt testével, torz maradt. A múzeum a püspöki palotában a legnagyobb gyűjtemény műveiből, tucatnyi teremben mutatja be festményeit, rajzait, plakátjait, kora gyermekkorától haláláig. A kiállításon néhány más műalkotás és régészeti lelet is helyet kapott, legnevezetesebb közülük a Vénus du Courbet, a régészek szerint 20000 éves kis szobor.
- Église St-Salvy – román templom, amelyet gótikus elemekkel egészítettek ki.
Testvérvárosok
Panoráma
Jegyzetek
- ↑ Populations légales 2021
Külső hivatkozások
Ez a lap már inaktív, viszont a laptörténetek olvashatóságához továbbra is szükséges. Ne használd, és a tartalmán ne változtass! Ha kérdésed van a lap nyugdíjazásával kapcsolatban, a kocsmafalon tedd fel! This Wikipedia page is currently inactive and is retained primarily for historical interest. |