„Korjatovics Tódor” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Korjatovics.jpg|bélyegkép|Korjatovics Tódor szobra a munkácsi várban]] |
[[Fájl:Korjatovics.jpg|bélyegkép|Korjatovics Tódor szobra a munkácsi várban]] |
||
'''Korjatovics Tódor''' ( |
'''Korjatovics Tódor''' ({{ny-lt|Teodoras Karijotaitis}}, {{ny-uk|Федір Коріятович}} ? – 1414) litván főnemes, [[Podólia]], [[Navahrudak|Novogrudok]] és [[Homel|Gomel]] hercege, száműzetése után Magyarországon [[Bereg vármegye|beregi]], [[Sáros vármegye|sárosi]] és [[Máramaros vármegye|máramarosi]] főispán, [[Munkácsi vár|Munkács várának]] tulajdonosa. |
||
==Ifjúsága== |
==Ifjúsága== |
||
Születésének időpontja ismeretlen. Apja [[Karijotas]] (szlávosan Korjat) volt, a [[Jagelló-ház]] alapítójának, [[Gediminas litván nagyfejedelem|Gediminas]] nagyfejedelemnek a fia. Apja 1360-as halála után Tódor novogrudoki birtokokat örökölt, ám ezeket kénytelen volt átadni [[Kęstutis]] nagybátyjának. Az 1360-as és 70-es években Magyarországon élt, itt is házasodott meg. Lehetséges, hogy felesége, Olga [[II. István bosnyák bán|Kotromanics István]] bosnyák bán lánya volt<ref>[[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] később a bácsikájának nevezte Korjatovicsot. Zsigmond feleségének, [[Mária magyar királynő|Mária királynőnek]] anyja szintén Kotromanics lány volt. Ha ez az elképzelés igaz, akkor Korjatovics Tódor [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] király sógora volt, és magyarázza a királyi kegyet és nagy területű birtokokat, amiben ez a száműzött főúr részesült. Zsigmond más ágról is rokonságban volt Korjatoviccsal, neki anyai ágon ükapja, míg a litván hercegnek nagyapja volt Gediminas</ref> |
Születésének időpontja ismeretlen. Apja [[Karijotas]] (szlávosan Korjat) volt, a [[Jagelló-ház]] alapítójának, [[Gediminas litván nagyfejedelem|Gediminas]] nagyfejedelemnek a fia. Apja 1360-as halála után Tódor novogrudoki birtokokat örökölt, ám ezeket kénytelen volt átadni [[Kęstutis]] nagybátyjának. Az 1360-as és 70-es években Magyarországon élt, itt is házasodott meg. Lehetséges, hogy felesége, Olga [[II. István bosnyák bán|Kotromanics István]] bosnyák bán lánya volt.<ref>[[Zsigmond magyar király|Zsigmond király]] később a bácsikájának nevezte Korjatovicsot. Zsigmond feleségének, [[Mária magyar királynő|Mária királynőnek]] anyja szintén Kotromanics lány volt. Ha ez az elképzelés igaz, akkor Korjatovics Tódor [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] király sógora volt, és magyarázza a királyi kegyet és nagy területű birtokokat, amiben ez a száműzött főúr részesült. Zsigmond más ágról is rokonságban volt Korjatoviccsal, neki anyai ágon ükapja, míg a litván hercegnek nagyapja volt Gediminas</ref> |
||
==Lázadása és száműzetése== |
== Lázadása és száműzetése == |
||
Tódor bátyja Alekszandr 1380 körül meghalt a tatárok elleni harcban, így ő örökölte a podóliai hercegi címet. 1385-ben [[Jagelló litván nagyfejedelem|Jagelló]] és [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] házasságával Lengyelország és a Litván Nagyfejedelemség unióra lépett. A változásokkal elégedetlen Korjatovics 1388-ban szövetségre lépett a kijevi, novgorod-szeverszki és vityebszki hercegekkel (valamennyien Gediminas másik fiának [[Algirdas|Algirdasnak]] a gyermekei), valamint [[I. Roman moldvai fejedelem|Roman moldvai fejedelemmel]]. A lázadó főurak koalícióját [[Vitold litván nagyfejedelem|Vytautas]], a későbbi nagyfejedelem verte le. 1393 őszén legyőzte a podóliai-moldvai seregeket, Korjatovics Tódor pedig családjával együtt Magyarországra menekült, hogy [[Zsigmond magyar király|Zsigmond királytól]] segítséget kérjen. Távollétében azonban a városai és helyőrségei sorra adták meg magukat, [[Kamjanyec]] lakosai pedig egy éjjel maguk engedték be a litvánokat a városukba. |
Tódor bátyja Alekszandr 1380 körül meghalt a tatárok elleni harcban, így ő örökölte a podóliai hercegi címet. 1385-ben [[Jagelló litván nagyfejedelem|Jagelló]] és [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig]] házasságával Lengyelország és a Litván Nagyfejedelemség unióra lépett. A változásokkal elégedetlen Korjatovics 1388-ban szövetségre lépett a kijevi, novgorod-szeverszki és vityebszki hercegekkel (valamennyien Gediminas másik fiának [[Algirdas|Algirdasnak]] a gyermekei), valamint [[I. Roman moldvai fejedelem|Roman moldvai fejedelemmel]]. A lázadó főurak koalícióját [[Vitold litván nagyfejedelem|Vytautas]], a későbbi nagyfejedelem verte le. 1393 őszén legyőzte a podóliai-moldvai seregeket, Korjatovics Tódor pedig családjával együtt Magyarországra menekült, hogy [[Zsigmond magyar király|Zsigmond királytól]] segítséget kérjen. Távollétében azonban a városai és helyőrségei sorra adták meg magukat, [[Kamjanyec]] lakosai pedig egy éjjel maguk engedték be a litvánokat a városukba. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
Korjatovics reménytelennek ítélve helyzetét, podóliai felségjogait Zsigmondnak adta át, aki cserébe [[Munkács]] és [[Zboró|Makovica]] várait és birtokait adományozta neki, valamint kinevezte beregi és sárosi főispánnak. Később a máramarosi főispánságot is megkapta. Főispánként ő kormányozta a vármegyékben található királyi birtokokat, így [[Beregszász|Beregszászt]] és a környező falvakat is. Zsigmond ekkoriban a főúri ligákkal küzdött és Korjatovicsot mint rokonát, igyekezett a maga oldalra vonni és megerősíteni. |
Korjatovics reménytelennek ítélve helyzetét, podóliai felségjogait Zsigmondnak adta át, aki cserébe [[Munkács]] és [[Zboró|Makovica]] várait és birtokait adományozta neki, valamint kinevezte beregi és sárosi főispánnak. Később a máramarosi főispánságot is megkapta. Főispánként ő kormányozta a vármegyékben található királyi birtokokat, így [[Beregszász|Beregszászt]] és a környező falvakat is. Zsigmond ekkoriban a főúri ligákkal küzdött és Korjatovicsot mint rokonát, igyekezett a maga oldalra vonni és megerősíteni. |
||
14. sor: | 16. sor: | ||
Korjatovics Tódor 1414-ben halt meg. Fiúutódja nem lévén, birtokai visszaszálltak a koronára. |
Korjatovics Tódor 1414-ben halt meg. Fiúutódja nem lévén, birtokai visszaszálltak a koronára. |
||
==Gyermekei== |
== Gyermekei == |
||
*Vlagyimir |
*Vlagyimir |
||
*Zsedevid-Iván (†1393 után) |
*Zsedevid-Iván (†1393 után) |
||
*Mária (†1416 után), férje Marcali Imre |
*Mária (†1416 után), férje Marcali Imre |
||
*Anna (†1416 után), a Garai családba házasodott |
*Anna (†1416 után), a Garai családba házasodott |
||
==Jegyzetek== |
== Jegyzetek == |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
⚫ | |||
== Fordítás == |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
*[http://izbornyk.org.ua/psrl3235/lytov.htm ПСРЛ, т. 35. Летописи Белорусско-Литовские] — М., 1980. — С. 306. |
*[http://izbornyk.org.ua/psrl3235/lytov.htm ПСРЛ, т. 35. Летописи Белорусско-Литовские] — М., 1980. — С. 306. |
||
*Войтович Леонтій: [http://litopys.org.ua/dynasty/dyn.htm Князівські династії Східної Європи (кінець IX — початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження.] Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. — 649 с. — ISBN 966-02-1683-1 |
*Войтович Леонтій: [http://litopys.org.ua/dynasty/dyn.htm Князівські династії Східної Європи (кінець IX — початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження.] Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. — 649 с. — ISBN 966-02-1683-1 |
||
*Zubánics László: [http://www.karpatinfo.net/kultura/2007/03/09/ki-volt-korjatovics-todor Ki volt Korjatovics Tódor?] |
*Zubánics László: [http://www.karpatinfo.net/kultura/2007/03/09/ki-volt-korjatovics-todor Ki volt Korjatovics Tódor?] |
||
*[http://www.karpataljalap.net/2004/03/19/korjatovics-rejtely A Korjatovics-rejtély] Kárpátalja online |
*[http://www.karpataljalap.net/2004/03/19/korjatovics-rejtely A Korjatovics-rejtély] Kárpátalja online |
||
{{portál|Középkor||Történelem|}} |
|||
⚫ | |||
[[Kategória:Jagelló-ház]] |
[[Kategória:Jagelló-ház]] |
||
[[Kategória:Bereg vármegye főispánjai]] |
[[Kategória:Bereg vármegye főispánjai]] |
A lap 2013. szeptember 30., 15:24-kori változata
Korjatovics Tódor (litvánul: Teodoras Karijotaitis, ukránul: Федір Коріятович ? – 1414) litván főnemes, Podólia, Novogrudok és Gomel hercege, száműzetése után Magyarországon beregi, sárosi és máramarosi főispán, Munkács várának tulajdonosa.
Ifjúsága
Születésének időpontja ismeretlen. Apja Karijotas (szlávosan Korjat) volt, a Jagelló-ház alapítójának, Gediminas nagyfejedelemnek a fia. Apja 1360-as halála után Tódor novogrudoki birtokokat örökölt, ám ezeket kénytelen volt átadni Kęstutis nagybátyjának. Az 1360-as és 70-es években Magyarországon élt, itt is házasodott meg. Lehetséges, hogy felesége, Olga Kotromanics István bosnyák bán lánya volt.[1]
Lázadása és száműzetése
Tódor bátyja Alekszandr 1380 körül meghalt a tatárok elleni harcban, így ő örökölte a podóliai hercegi címet. 1385-ben Jagelló és Hedvig házasságával Lengyelország és a Litván Nagyfejedelemség unióra lépett. A változásokkal elégedetlen Korjatovics 1388-ban szövetségre lépett a kijevi, novgorod-szeverszki és vityebszki hercegekkel (valamennyien Gediminas másik fiának Algirdasnak a gyermekei), valamint Roman moldvai fejedelemmel. A lázadó főurak koalícióját Vytautas, a későbbi nagyfejedelem verte le. 1393 őszén legyőzte a podóliai-moldvai seregeket, Korjatovics Tódor pedig családjával együtt Magyarországra menekült, hogy Zsigmond királytól segítséget kérjen. Távollétében azonban a városai és helyőrségei sorra adták meg magukat, Kamjanyec lakosai pedig egy éjjel maguk engedték be a litvánokat a városukba.
Magyarországi tevékenysége
Korjatovics reménytelennek ítélve helyzetét, podóliai felségjogait Zsigmondnak adta át, aki cserébe Munkács és Makovica várait és birtokait adományozta neki, valamint kinevezte beregi és sárosi főispánnak. Később a máramarosi főispánságot is megkapta. Főispánként ő kormányozta a vármegyékben található királyi birtokokat, így Beregszászt és a környező falvakat is. Zsigmond ekkoriban a főúri ligákkal küzdött és Korjatovicsot mint rokonát, igyekezett a maga oldalra vonni és megerősíteni.
Korjatovics átépítette a munkácsi várat (akkor nyerte el a mai, hármas tagoltságát) és a sziklán keresztül 85 méter mély kutat fúratott. Feleségével együtt megalapította a csernek-hegyi ortodox kolostort, amelynek 16. században hamisított alapítólevele 1360-ra teszi a kolostor építését. Állítólag 40 000 podóliai ruszint is letelepített a mai Kárpátalja területén, ám egyes történészek ezt csak legendának tartják.
Sok időt töltött a királyi udvarban, de országos méltóságot nem vállalt. 1396-ban részt vett a nikápolyi csatában, ahol török fogságba esett és csak 1401-ben, nagy váltságdíj árán szabadult. Elkísérte Zsigmondot a konstanzi zsinatra is.
Korjatovics Tódor 1414-ben halt meg. Fiúutódja nem lévén, birtokai visszaszálltak a koronára.
Gyermekei
- Vlagyimir
- Zsedevid-Iván (†1393 után)
- Mária (†1416 után), férje Marcali Imre
- Anna (†1416 után), a Garai családba házasodott
Jegyzetek
- ↑ Zsigmond király később a bácsikájának nevezte Korjatovicsot. Zsigmond feleségének, Mária királynőnek anyja szintén Kotromanics lány volt. Ha ez az elképzelés igaz, akkor Korjatovics Tódor Nagy Lajos király sógora volt, és magyarázza a királyi kegyet és nagy területű birtokokat, amiben ez a száműzött főúr részesült. Zsigmond más ágról is rokonságban volt Korjatoviccsal, neki anyai ágon ükapja, míg a litván hercegnek nagyapja volt Gediminas
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Фёдор Кориатович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ПСРЛ, т. 35. Летописи Белорусско-Литовские — М., 1980. — С. 306.
- Войтович Леонтій: Князівські династії Східної Європи (кінець IX — початок XVI ст.): склад, суспільна і політична роль. Історико-генеалогічне дослідження. Львів: Інститут українознавства ім. І.Крип’якевича, 2000. — 649 с. — ISBN 966-02-1683-1
- Zubánics László: Ki volt Korjatovics Tódor?
- A Korjatovics-rejtély Kárpátalja online