„Erzsébet-apácák” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2013. március 8., 11:27-kori változata

Az Erzsébet-apácák vagy Szent Erzsébet Nővérek (hivatalos nevükön: Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek, latinul: Ordo Sanctae Elisabethae, O.S.E.; illetve Szent Ferenc Szabályozott Harmadrendjének Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérei, Sorores Hospitalariae Sanctae Elisabethae Tertii Ordinis Sancti Francisci, S.S.E.) a ferences harmadrend női ágának több kongregációja és társulata. Céljuk Szent Erzsébet példája szerint a szegény beteg és öreg nők gondozása. Lelkiségük: Szent Erzsébet és Szent Ferenc szellemében vidám istendicséret és emberszolgálat, egyszerű életvitel, bensőséges közösségi élet. Életeszményük a szemlélődő és tevékeny élet szintézise.

Eredetileg az első kongregációt 1397-ben Angela di Marsciano alapította Folignóban, amely az Erzsébet-intézetekben működött. Jelenleg egyszerű fogadalmas szerzet, amely a ferences harmadrend regulája szerint működik.

Jelszavuk: "Segítsünk, mint Szent Erzsébet!"

Aacheni Erzsébet-apácák

Az Aacheni Erzsébet-apácák vagy elizabetánusok egy egyházmegyei jogú betegápoló szerzetesi kongregáció. 1626. május 5-én Aachenben alapította Apollonia Radermecher. Eleinte jezsuita, 1624-től obszerváns ferences lelkivezetés alatt álltak. 1650-ben Grazban, 1709-ben Bécsben telepedtek meg. Bécsből jöttek nővérek 1738-ban Pozsonyba (Árpád-házi Szent Erzsébet-templom és kolostor), 1785-ben pedig Budára. 1990-ben 3 rendházban 55 nővér élt.

Budai Erzsébet-apácák

A budai Erzsébet-apácák az aacheni Erzsébet-apácák (elizabetánusok) egy csoportja. A középkori olasz alapításokhoz nincsen köze. 1785 és 1950 között Budán, a vízivárosi egykori ferences rendi kolostorban éltek. A betegápolás ügyének megoldására a város és II. József sürgetésére 1785. november 6-án a bécsi kolostorból 20 nővér vette át a kiürített kolostort, és 20 ággyal megnyitották a város első női kórházát.

1806. április 22-én Marczibányi István nagy összegű alapítványt juttatott a kórháznak, és egy kétemeletes épületet emeltetett a kolostortemplom (a mai Szent Ferenc sebei-templom) északi oldalán „lábadozóház” céljára. A nővérek a betegápolás mellett ínségkonyhát is fenntartottak a környék szegényei számára. 1828-1829-ben a kórházban 45, a lábadozóházban 30 ágy volt. 1831-ben kolerakórházat nyitottak az épületben, ahol az apácák életük kockáztatásával ápolták a tömegesen ide menekült betegeket. Az akkori főnöknő, Lenauer Mária Pulcheria és másik két nővér is a járvány áldozata lett. A kolostor gyógyszertárában az orvosságokat a nővérek készítették. A nővérek régi gyógyszerei közé tartozott az orbánc elleni, ún. Erzsébet-golyó (Globuli ad erysipelas Monialum Sanctae Elisabethae), mely 1774-ben az osztrák természetes gyógyszerkönyvben (Pharm. Austr. Prov. 1.) is szerepelt. A kórház állandó orvosait (egy főorvost és egy másodorvost) a főnöknő nevezte ki. A főorvos vezette a kórházat, kezelte a bel- és szembetegeket, a másodorvos a külső- és sebészeti betegeket. 1892-ben a térrendezés miatt lebontott épületszárnyat emeletráépítéssel pótolták, a kórházi részt 1933-ban Fábián Gáspár tervei szerint bővítették.

A budai Erzsébet-apácák kórháza 1817-ben 40, 1892-ben 60, 1928-tól pedig 130 ággyal csak női betegeket fogadott (kivéve a háborús éveket). A szakképzett nővérek száma 1885-ben 26, 1899-ben 32, 1911-ben 39, 1917-ben 40, 1941-ben 62, 1945-ben 58, 1948-ban 48 fő volt. A rend feloszlatásakor, 1950-ben 69 Erzsébet-apácának kellett távoznia a házból.

1944-ben betegség címén több mint 100 zsidót rejtegettek, és számos zsidót mentettek ki az óbudai téglagyárból is. 1950-ben a Fő utcai kórházon kívül az újpesti városi kórházban, a Budakeszi út 46. és Alkony út 17-19. szám alatti szociális intézetben is gondozták a betegeket. Miután a kommunisták feloszlatták a rendet, a kiválóan képzett nővérek igyekeztek az egészségügyben elhelyezkedni; egy idő után többségük sikerrel járt. Templomukban rendszeresen találkoztak, így a lelki közösség kötelékeit is megőrizték.

1990-ben 25 Erzsébet nővér kezdte meg újjászervezni a közösségi életet. Az időközben fővárosi szociális otthonként működő házukat napjainkban visszakapták, de a főleg idős, magatehetetlen emberek gondozását a Máltai Szeretetszolgálat végzi (Szent Erzsébetről nevezett Idősek Otthona és Gondviselés Háza), de az új jelentkezőkkel együtt az apácák azt tervezik, hogy ők is szervezetten is bekapcsolódnak a gondozásba.

Főnöknői

1785: Anger Klára
1814: Loybl Benedikta
1823: Vogl Ágnes
1829: Lenauer Pulcheria
1831: Glaser Angelina
1837: Flink Márta
1840: Glaser Angelina
1843: Flink Márta
1855: Bende Klementina
1861: Führinger Hedvig
1879: Pauer Ignatia
1891: Pachler Emerica
1904: Ziegler Jozefa
1910: Klement Dionysia
1916: Schwendner Annunciata
1928: Boldizsár Ágnes
1940: Czehe Xaveria
1948: Sántha Richárda

A jelenlegi tartományfőnök: Balázs Irma M. Ambrosia nővér. A rendszerváltás után újjáalapított klastromban már csak egyetlen, idős apáca él, a rend és egyben magyar tartományfőnöknő. A Marczibányi-alapította (1805) lábadozóházat a Német Püspöki kar (Auslandssekretariat) az 1930-ban alapított és több mint 20 éve ismét fennálló Szent Erzsébet német ajkú perszonális plébánia számára felújíttatta: jelenlegi plébánosa Gregor Stratmann. (www.elisabeth.hu). A templomot a torony kivételével magyar hatóságok újíttatták fel. A kolostor igen rossz állapotban van, a Máltai Szeretretszolgálat használja idősek otthonaként.

További Erzsébet-apácák

Szent Erzsébet Nápolyi Nővérei. 1843-ban jött létre Essen-Bredeneyban, ahol anyaházuk is található.
Szent Erzsébet Nápolyi Irgalmas Nővérei („szürke nővérek”). Alapította Lodovico Casoria (Arcangelo Palmentieri) reformált irányzatú ferences szerzetes. Németországi anyaházuk Reinbekben működik.

Források

Magyar katolikus lexikon
Johanna Lanczkowski: Szerzetesség kislexikona, Athanaeum 2000, 1999. ISBN 963-85966-7-8
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Iskolák és ispotályok
Adorans: Szent Erzsébet Nővérek
Pokorny Emánuel dr.: A Szent Erzsébet szerzet tekintettel budapesti kolostorára, templomára sé női kórhzára, Budapest, 1935.
Schoen Arnold: Fő utca 41. Magyarország műemléki topográfiája, Budapest Műemlékei, Akadémiai Kiadó, Budapest 1955.
Walper, Franz: A budapesti német mnyelvű katlikus lelkészség, in: Németek Budapesten, szerk. Hambuch Wendelin, Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat, Budapest 1998.
Klinkhammer, Willi: A német nyelvű katolikus lelkészség 1997. után, in: Németek Budapesten, szerk. Hambuch Wendelin, Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat, Budapest 1998.

balogh Margit: A német vonatkozású budapesti plébániatemplomok története, in: Németek Budapesten, szerk. Hambuch Wendelin, Fővárosi Német Kisebbségi Önkormányzat, Budapest 1998.]

@@ 11. sor: / 11. sor: @@
 ===Budai Erzsébet-apácák===
 [[Fájl:Batthyany ter 1785.jpg|bélyegkép|250px|Az Erzsébet-apácák megérkezése Budára (1785).]]
-A budai Erzsébet-apácák az aacheni Erzsébet-apácák (elizabetánusok) egy csoportja. [[1785]] és [[1950]] között Budán, a [[Víziváros (Budapest)|vízivárosi]] egykori [[ferences rend]]i [[kolostor]]ban éltek. A betegápolás ügyének megoldására a város és [[II. József magyar király|II. József]] sürgetésére 1785. november 6-án a bécsi kolostorból 20 nővér vette át a kiürített kolostort, és 20 ággyal megnyitották a város első női kórházát.
+A budai Erzsébet-apácák az aacheni Erzsébet-apácák (elizabetánusok) egy csoportja. A középkori olasz alapításokhoz nincsen köze. [[1785]] és [[1950]] között Budán, a [[Víziváros (Budapest)|vízivárosi]] egykori [[ferences rend]]i [[kolostor]]ban éltek. A betegápolás ügyének megoldására a város és [[II. József magyar király|II. József]] sürgetésére 1785. november 6-án a bécsi kolostorból 20 nővér vette át a kiürített kolostort, és 20 ággyal megnyitották a város első női kórházát.
 [[1806]]. április 22-én [[Marczibányi István]] nagy összegű alapítványt juttatott a kórháznak, és egy kétemeletes épületet emeltetett a kolostortemplom (a mai [[Szent Ferenc sebei-templom]]) északi oldalán „lábadozóház” céljára. A nővérek a betegápolás mellett ínségkonyhát is fenntartottak a környék szegényei számára. [[1828]]-[[1829]]-ben a kórházban 45, a lábadozóházban 30 ágy volt. [[1831]]-ben [[kolera]]kórházat nyitottak az épületben, ahol az apácák életük kockáztatásával ápolták a tömegesen ide menekült betegeket. Az akkori főnöknő, Lenauer Mária Pulcheria és másik két nővér is a járvány áldozata lett. A kolostor gyógyszertárában az orvosságokat a nővérek készítették. A nővérek régi gyógyszerei közé tartozott az [[orbánc]] elleni, ún. Erzsébet-golyó ''(Globuli ad erysipelas Monialum Sanctae Elisabethae)'', mely [[1774]]-ben az osztrák természetes gyógyszerkönyvben ''(Pharm. Austr. Prov. 1.)'' is szerepelt. A kórház állandó orvosait (egy főorvost és egy másodorvost) a főnöknő nevezte ki. A főorvos vezette a kórházat, kezelte a bel- és szembetegeket, a másodorvos a külső- és sebészeti betegeket. [[1892]]-ben a térrendezés miatt lebontott épületszárnyat emeletráépítéssel pótolták, a kórházi részt [[1933]]-ban [[Fábián Gáspár]] tervei szerint bővítették.