„Farkas Ferenc (politikus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Hazafias Népfront kategória eltávolítva; A Hazafias Népfront tisztviselői kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Dj (vitalap | szerkesztései) |
||
9. sor: | 9. sor: | ||
[[1945]] és [[1949]] között tagja volt az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]nek, majd az [[Országgyűlés]]nek. A Parasztpártban különböző tisztségeket töltött be, tagja volt a vezető testületeknek. Eleinte a kommunistáktól független baloldali irányvonalat képviselt és támogatott, később [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] politikájának támogatója lett. 1945-1949 között az Országos Földhitelintézet elnök-vezérigazgatói posztját is betöltötte. 1945-től az Országos Gazdasági Tanács, 1947-től a Tervgazdasági Tanács, 1948-tól pedig a [[Magyar Nemzeti Bank]] Főtanácsának tagja és még számos jelentős gazdasági pozíció betöltője (pl. az Országos Munkabér-megállapító tanács elnöke). Az [[1949-es választás]] előtt, alatt és után rendezett tisztogatások olyannyira megrémítették, hogy [[1950]]-ben az üldöztetéstől tartva [[öngyilkosság]]ot kísérelt meg. Ugyan egészségkárosodás nélkül túlélte, mégis egészen [[1953]]-ig betegállományban maradt. Ezen év júliusában az [[OTP Bank|Országos Takarékpénztáron]] belül működő Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának lett a vezetője. 1956 kora őszén ismét bekapcsolódott a közéletbe és a [[Hazafias Népfront]] tagja lett. |
[[1945]] és [[1949]] között tagja volt az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]nek, majd az [[Országgyűlés]]nek. A Parasztpártban különböző tisztségeket töltött be, tagja volt a vezető testületeknek. Eleinte a kommunistáktól független baloldali irányvonalat képviselt és támogatott, később [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] politikájának támogatója lett. 1945-1949 között az Országos Földhitelintézet elnök-vezérigazgatói posztját is betöltötte. 1945-től az Országos Gazdasági Tanács, 1947-től a Tervgazdasági Tanács, 1948-tól pedig a [[Magyar Nemzeti Bank]] Főtanácsának tagja és még számos jelentős gazdasági pozíció betöltője (pl. az Országos Munkabér-megállapító tanács elnöke). Az [[1949-es választás]] előtt, alatt és után rendezett tisztogatások olyannyira megrémítették, hogy [[1950]]-ben az üldöztetéstől tartva [[öngyilkosság]]ot kísérelt meg. Ugyan egészségkárosodás nélkül túlélte, mégis egészen [[1953]]-ig betegállományban maradt. Ezen év júliusában az [[OTP Bank|Országos Takarékpénztáron]] belül működő Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának lett a vezetője. 1956 kora őszén ismét bekapcsolódott a közéletbe és a [[Hazafias Népfront]] tagja lett. |
||
Az [[1956-os forradalom]] alatt részt vett a [[Nemzeti Parasztpárt]] újjáalakításában ''Petőfi Párt'' néven. [[1956]]. [[november 1.|november 1-jén]] a [[Nemzeti Parasztpárt|Petőfi Párt]] főtitkára lett, és államtitkárként<!--államminiszter-->, [[Bibó István (politikus)|Bibó Istvánnal]] együtt bekerült Nagy Imre kormányába. Részt vett a többpárti, [[1956]]. [[december 8]]-i memorandum megírásában, amelyet a [[moszkva]]i indiai nagykövetnek juttattak el. 1957. május 9-én lemondott pártfőtitkári tisztségéről, mert világossá vált számára, hogy az [[állampárt]]on kívül más pártok nem működhetnek az országban. Az OTP-ben betöltött tisztségéről [[1958]]-ban nyugdíjaztatta magát, ami után haláláig teljesen visszavonultan élt. |
Az [[1956-os forradalom]] alatt részt vett a [[Nemzeti Parasztpárt]] újjáalakításában ''Petőfi Párt'' néven. [[1956]]. [[november 1.|november 1-jén]] a [[Nemzeti Parasztpárt|Petőfi Párt]] főtitkára lett, és államtitkárként<!--államminiszter-->, [[Bibó István (politikus)|Bibó Istvánnal]] együtt bekerült Nagy Imre kormányába. Részt vett a többpárti, [[1956]]. [[december 8.|december 8]]-i memorandum megírásában, amelyet a [[moszkva]]i indiai nagykövetnek juttattak el. 1957. május 9-én lemondott pártfőtitkári tisztségéről, mert világossá vált számára, hogy az [[állampárt]]on kívül más pártok nem működhetnek az országban. Az OTP-ben betöltött tisztségéről [[1958]]-ban nyugdíjaztatta magát, ami után haláláig teljesen visszavonultan élt. |
||
==Források== |
==Források== |
A lap 2012. december 6., 12:28-kori változata
bisztrai Farkas Ferenc (Marosvásárhely, 1903. november 4. – Budapest, 1966. január 22.) banktisztviselő, politikus, újságszerkesztő és kiadó, Nagy Imre kormányának tagja, a Nemzeti Parasztpárt első számú gazdasági szakértője, 1945-1949 között számos jelentős gazdasági poszt betöltője.
Életpályája
Székely favágó család leszármazottja. Az elemit és a középiskola alsóbb osztályait szülővárosában, majd 1916-tól Budapesten folytatta, ahol 1921-ben érettségizett és itt tanult a műegyetemen, közgazdász szakon. Tanulmányai végeztével banktisztviselőként helyezkedett el. Egyik alapítója volt 1937-ben a Márciusi Frontnak, majd 1939-ben a Nemzeti Parasztpártnak. 1938 és 1944 között a Szabad Szó szerkesztőjeként és kiadójaként dolgozott.
1945 és 1949 között tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az Országgyűlésnek. A Parasztpártban különböző tisztségeket töltött be, tagja volt a vezető testületeknek. Eleinte a kommunistáktól független baloldali irányvonalat képviselt és támogatott, később Erdei Ferenc politikájának támogatója lett. 1945-1949 között az Országos Földhitelintézet elnök-vezérigazgatói posztját is betöltötte. 1945-től az Országos Gazdasági Tanács, 1947-től a Tervgazdasági Tanács, 1948-tól pedig a Magyar Nemzeti Bank Főtanácsának tagja és még számos jelentős gazdasági pozíció betöltője (pl. az Országos Munkabér-megállapító tanács elnöke). Az 1949-es választás előtt, alatt és után rendezett tisztogatások olyannyira megrémítették, hogy 1950-ben az üldöztetéstől tartva öngyilkosságot kísérelt meg. Ugyan egészségkárosodás nélkül túlélte, mégis egészen 1953-ig betegállományban maradt. Ezen év júliusában az Országos Takarékpénztáron belül működő Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának lett a vezetője. 1956 kora őszén ismét bekapcsolódott a közéletbe és a Hazafias Népfront tagja lett.
Az 1956-os forradalom alatt részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjáalakításában Petőfi Párt néven. 1956. november 1-jén a Petőfi Párt főtitkára lett, és államtitkárként, Bibó Istvánnal együtt bekerült Nagy Imre kormányába. Részt vett a többpárti, 1956. december 8-i memorandum megírásában, amelyet a moszkvai indiai nagykövetnek juttattak el. 1957. május 9-én lemondott pártfőtitkári tisztségéről, mert világossá vált számára, hogy az állampárton kívül más pártok nem működhetnek az országban. Az OTP-ben betöltött tisztségéről 1958-ban nyugdíjaztatta magát, ami után haláláig teljesen visszavonultan élt.
Források
Irodalom
″Aki nem ír, hanem úr″ Bisztrai Farkas Ferenc emlékezete. Tanulmányok, visszaemlékezések, dokumentumok. Szerkesztette, a dokumentumokat sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Farkas Judit. Budapest, Ráció kiadó, 2007. 256 p. ISBN 978-963-9605-37-4
- Az 1956-os forradalom szereplői
- Nemzeti Parasztpárt-tagok
- A Hazafias Népfront tisztviselői
- Országgyűlési képviselők (Nemzeti Parasztpárt)
- Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés)
- Országgyűlési képviselők (1945–1947)
- Országgyűlési képviselők (1947–1949)
- Marosvásárhelyiek
- 1903-ban született személyek
- 1966-ban elhunyt személyek