„François Hollande” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: se:François Hollande |
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: ie:François Hollande; kozmetikai változtatások |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
A francia Nemzetgyűlésben (parlament) [[Corrèze (megye)]] első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között [[Tulle]] polgármestere volt. [[Corrèze (megye)]] közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra. |
A francia Nemzetgyűlésben (parlament) [[Corrèze (megye)]] első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között [[Tulle]] polgármestere volt. [[Corrèze (megye)]] közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra. |
||
==Élete és pályafutása== |
== Élete és pályafutása == |
||
Felső-normandiai középosztálybeli családba született. Anyja, Nicole Frédérique Marguerite Tribert, szociális munkás volt, apja fül-orr-gégész orvos, aki egyszer egy helyi választáson szélsőjobb színekben indult. Családneve valószínűleg kálvinista ősöktől származik, akik Hollandiából kerülhettek Normandiába a 16. században. |
Felső-normandiai középosztálybeli családba született. Anyja, Nicole Frédérique Marguerite Tribert, szociális munkás volt, apja fül-orr-gégész orvos, aki egyszer egy helyi választáson szélsőjobb színekben indult. Családneve valószínűleg kálvinista ősöktől származik, akik Hollandiából kerülhettek Normandiába a 16. században. |
||
Felsőfokú tanulmányait az egyik legmagasabb presztizsű francia oktatási intézményben, az [[École nationale d'administration]]ban (ENA) végezte, ahol 1980-ban kapott diplomát. Már diákként részt vett [[François Mitterrand]] 1974-es (sikertelen) elnökválasztási kampányában. Öt évvel később belépett a francia szocialista pártba. [[Jacques Attali]], Mitterrand egyik vezető tanácsadója felfigyelt rá, és 1981-ben elindította a képviselőválasztáson Corrèze megyében a későbbi köztársasági elnök, [[Jacques Chirac]] ellenében, de vereséget szenvedett; 1983-ban azonban már megválasztották itt képviselőnek. Az 1993-as választásokon, az általános jobboldali előretörés idején azonban elvesztette képviselői helyét. |
Felsőfokú tanulmányait az egyik legmagasabb presztizsű francia oktatási intézményben, az [[École nationale d'administration]]ban (ENA) végezte, ahol 1980-ban kapott diplomát. Már diákként részt vett [[François Mitterrand]] 1974-es (sikertelen) elnökválasztási kampányában. Öt évvel később belépett a francia szocialista pártba. [[Jacques Attali]], Mitterrand egyik vezető tanácsadója felfigyelt rá, és 1981-ben elindította a képviselőválasztáson Corrèze megyében a későbbi köztársasági elnök, [[Jacques Chirac]] ellenében, de vereséget szenvedett; 1983-ban azonban már megválasztották itt képviselőnek. Az 1993-as választásokon, az általános jobboldali előretörés idején azonban elvesztette képviselői helyét. |
||
===A Szocialista Párt vezetője=== |
=== A Szocialista Párt vezetője === |
||
[[ |
[[Fájl:Socialist rally Zenith 2007 05 29 n2.jpg|thumb|left|160px|Hollande [[Ségolène Royal]]lal a 2007-es francia választásokon]] |
||
[[Fájl:Trierweiler 2012.JPG|bélyegkép|balra|160px|Valérie Trierweiler 2012-ben]] |
[[Fájl:Trierweiler 2012.JPG|bélyegkép|balra|160px|Valérie Trierweiler 2012-ben]] |
||
1997-ben újra indult választókerületében és ismét képviselő lett. A Szocialista Párt megnyerte a választásokat, és vezetője, [[Lionel Jospin]] miniszterelnök lett. Hollande, aki addig a párt szóvivője volt, átvette a párt vezetését első titkári rangban és 11 évig töltötte be ezt a posztot. 2001-ben megválasztották [[Tulle]], Corrèze megye székhelye polgármesterének is. |
1997-ben újra indult választókerületében és ismét képviselő lett. A Szocialista Párt megnyerte a választásokat, és vezetője, [[Lionel Jospin]] miniszterelnök lett. Hollande, aki addig a párt szóvivője volt, átvette a párt vezetését első titkári rangban és 11 évig töltötte be ezt a posztot. 2001-ben megválasztották [[Tulle]], Corrèze megye székhelye polgármesterének is. |
||
| 43. sor: | 43. sor: | ||
2012 januárjában közzétette elnökválasztási programját 60 konkrét javaslattal, köztük szerepel a nagyvállalatok, bankok és a gazdagok fokozottabb adóztatása, {{szám|60000}} pedagógus-állás létrehozása, a nyugdíjkorhatár leszállítása 62-ről 60 évre, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása, az ipari beruházások ösztönzése, házasodási és örökbefogadási jogok az egynemű párok számára, a francia csapatok kivonása [[Afganisztán]]ból még 2012-ben.<ref name=hollande26nyt>{{cite news|last=Erlanger|first=Steven|title=Sarkozy’s Main Rival Offers Proposals for Lifting France’s Economy|url=http://www.nytimes.com/2012/01/27/world/europe/in-france-francois-hollande-offers-plan-to-revive-economy.html?_r=1|accessdate=18 February 2012|newspaper=[[The New York Times]]|date=January 26, 2012}}</ref><ref>{{cite web|title=Presidential program – François Hollande|url=http://www.scribd.com/doc/79434607/Projet-Presidentiel-Francois-Hollande|accessdate=18 February 2012}}</ref> |
2012 januárjában közzétette elnökválasztási programját 60 konkrét javaslattal, köztük szerepel a nagyvállalatok, bankok és a gazdagok fokozottabb adóztatása, {{szám|60000}} pedagógus-állás létrehozása, a nyugdíjkorhatár leszállítása 62-ről 60 évre, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása, az ipari beruházások ösztönzése, házasodási és örökbefogadási jogok az egynemű párok számára, a francia csapatok kivonása [[Afganisztán]]ból még 2012-ben.<ref name=hollande26nyt>{{cite news|last=Erlanger|first=Steven|title=Sarkozy’s Main Rival Offers Proposals for Lifting France’s Economy|url=http://www.nytimes.com/2012/01/27/world/europe/in-france-francois-hollande-offers-plan-to-revive-economy.html?_r=1|accessdate=18 February 2012|newspaper=[[The New York Times]]|date=January 26, 2012}}</ref><ref>{{cite web|title=Presidential program – François Hollande|url=http://www.scribd.com/doc/79434607/Projet-Presidentiel-Francois-Hollande|accessdate=18 February 2012}}</ref> |
||
==Magánélete== |
== Magánélete == |
||
Több mint harminc évig volt élettársa [[Ségolène Royal]], ugyancsak szocialista politikusnak, akivel négy közös gyermekük van. 2007 júniusában a pár bejelentette szétválását.<ref>{{Cite news |title=French Socialists’ First Couple Disclose a Parting of Ways |author= |first=Elaine |last=Sciolino |url=http://www.nytimes.com/2007/06/19/world/europe/19france.html |newspaper=New York Times |date=19 June 2007 |page=A3 |accessdate=4 December 2010 |quote= }}</ref> Néhány hónappal később nyilvánosságra került Hollande és [[Valérie Trierweiler]] újságírónő kapcsolata. |
Több mint harminc évig volt élettársa [[Ségolène Royal]], ugyancsak szocialista politikusnak, akivel négy közös gyermekük van. 2007 júniusában a pár bejelentette szétválását.<ref>{{Cite news |title=French Socialists’ First Couple Disclose a Parting of Ways |author= |first=Elaine |last=Sciolino |url=http://www.nytimes.com/2007/06/19/world/europe/19france.html |newspaper=New York Times |date=19 June 2007 |page=A3 |accessdate=4 December 2010 |quote= }}</ref> Néhány hónappal később nyilvánosságra került Hollande és [[Valérie Trierweiler]] újságírónő kapcsolata. |
||
Számos politikai, politikatudományi kötetet és tanulmányt publikált. |
Számos politikai, politikatudományi kötetet és tanulmányt publikált. |
||
==Jegyzetek== |
== Jegyzetek == |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
== Fordítás == |
== Fordítás == |
||
| 93. sor: | 93. sor: | ||
[[hy:Ֆրանսուա Օլանդ]] |
[[hy:Ֆրանսուա Օլանդ]] |
||
[[id:François Hollande]] |
[[id:François Hollande]] |
||
[[ie:François Hollande]] |
|||
[[it:François Hollande]] |
[[it:François Hollande]] |
||
[[ja:フランソワ・オランド]] |
[[ja:フランソワ・オランド]] |
||
A lap 2012. május 18., 23:39-kori változata
| François Hollande | |
.jpg) | |
| Hollande a 2012-es elnöki kampány idején | |
| Franciaország 24. elnöke Andorra társhercege | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. május 15. | |
| Előd | Nicolas Sarkozy |
| Született | 1954. augusztus 12. (69 éves)[1][2][3][4][5] Rouen[6] |
| Párt | Szocialista Párt (Franciaország) |
| Szülei | Nicole Tribert Georges Hollande |
| Házastársa | Valérie Trierweiler (élettárs) |
| Élettárs |
|
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | államférfi |
| Iskolái |
|
| Vallás | |
| Díjak |
|
 | |
| François Hollande aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz François Hollande témájú médiaállományokat. | |
François Gérard Georges Nicolas Hollande (Rouen, 1954. augusztus 12.) francia politikus, a francia Szocialista Párt elnöke 1997 és 2008 között, Nicolas Sarkozy fő kihívója a 2012-es franciaországi elnökválasztáson. 2012. május 6-án a szavazatok 51,67%-ával megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé.[9]
A francia Nemzetgyűlésben (parlament) Corrèze (megye) első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között Tulle polgármestere volt. Corrèze (megye) közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra.
Élete és pályafutása
Felső-normandiai középosztálybeli családba született. Anyja, Nicole Frédérique Marguerite Tribert, szociális munkás volt, apja fül-orr-gégész orvos, aki egyszer egy helyi választáson szélsőjobb színekben indult. Családneve valószínűleg kálvinista ősöktől származik, akik Hollandiából kerülhettek Normandiába a 16. században.
Felsőfokú tanulmányait az egyik legmagasabb presztizsű francia oktatási intézményben, az École nationale d'administrationban (ENA) végezte, ahol 1980-ban kapott diplomát. Már diákként részt vett François Mitterrand 1974-es (sikertelen) elnökválasztási kampányában. Öt évvel később belépett a francia szocialista pártba. Jacques Attali, Mitterrand egyik vezető tanácsadója felfigyelt rá, és 1981-ben elindította a képviselőválasztáson Corrèze megyében a későbbi köztársasági elnök, Jacques Chirac ellenében, de vereséget szenvedett; 1983-ban azonban már megválasztották itt képviselőnek. Az 1993-as választásokon, az általános jobboldali előretörés idején azonban elvesztette képviselői helyét.
A Szocialista Párt vezetője
1997-ben újra indult választókerületében és ismét képviselő lett. A Szocialista Párt megnyerte a választásokat, és vezetője, Lionel Jospin miniszterelnök lett. Hollande, aki addig a párt szóvivője volt, átvette a párt vezetését első titkári rangban és 11 évig töltötte be ezt a posztot. 2001-ben megválasztották Tulle, Corrèze megye székhelye polgármesterének is.
Jospin sokkoló vereséget szenvedett a 2002-es francia elnökválasztáson, a második fordulóba sem jutott be, ezért visszavonult. Ekkortól Hollande lett a párt legismertebb vezető személyisége. A 2003-as dijoni pártkongresszuson, megszerezte a párt vezető személyiségeinek támogatását és újraválasztották a tőle balra álló frakciók jelöltjeivel szemben. A 2004-es parlamenti választásokon a szocialisták vezetésével nagy sikert arattak, ezért szó volt arról, hogy a 2007-es elnökválasztásokon is indul. Ebben az időben azonban az országot még megosztotta az európai alkotmányról szóló 2005-ös népszavazás. Hollande az „igen” pártján állt, a népszavazáson azonban a nemek győztek. Bár a párt vezető posztjára újraválasztották, tekintélye csökkenni kezdett. Végül élettársa, Ségolène Royal indult a köztársasági elnöki székért (de veszített Nicolas Sarkozyvel szemben). Hollande sok kritikát kapott a párt rossz szereplése miatt a 2007-es nemzetgyűlési választásokon, ezért nem indult újra a párt vezetéséért, hanem Bertrand Delanoet, Párizs polgármesterét támogatta ebben. A párt első titkára végül Martine Aubry lett 2008-tól.
Hollande 2008-tól a Corrèze megyei közgyűlés elnöke lett. Ebben a minőségében támogatta Jean Boutier francia történész javaslatát az első európai helytörténeti díj, az Etienne Baluze-díj létrehozására. Az első ilyen díjat ő adta át Beatrice Palmero olasz történésznek.
2011 márciusában bejelentette, versenybe lép pártja elnökjelöltségéért a 2012-es franciaországi elnökválasztásra. A Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Párt által szervezett közös előválasztás kampányában eleinte jelentős hátrányban volt Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF elnökével szemben a belső közvéleménykutatásokon, de utóbbi szex-botrányai után az élre került. Az előválasztások első fordulójában az élen végzett, de nem kapott 50%-ot; a második fordulóban, 2011. októberében 56%-kal győzött Martine Aubry 43%-ával szemben.
2012 januárjában közzétette elnökválasztási programját 60 konkrét javaslattal, köztük szerepel a nagyvállalatok, bankok és a gazdagok fokozottabb adóztatása, 60 000 pedagógus-állás létrehozása, a nyugdíjkorhatár leszállítása 62-ről 60 évre, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása, az ipari beruházások ösztönzése, házasodási és örökbefogadási jogok az egynemű párok számára, a francia csapatok kivonása Afganisztánból még 2012-ben.[10][11]
Magánélete
Több mint harminc évig volt élettársa Ségolène Royal, ugyancsak szocialista politikusnak, akivel négy közös gyermekük van. 2007 júniusában a pár bejelentette szétválását.[12] Néhány hónappal később nyilvánosságra került Hollande és Valérie Trierweiler újságírónő kapcsolata.
Számos politikai, politikatudományi kötetet és tanulmányt publikált.
Jegyzetek
- ↑ 122353562
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)
- ↑ http://www.hec.fr/Grande-Ecole/FAQ
- ↑ https://www.lejdd.fr/Politique/ENA-le-classement-et-le-bal-des-enveloppes-800443
- ↑ François Hollande nyerte a francia elnökválasztást
- ↑ Erlanger, Steven. „Sarkozy’s Main Rival Offers Proposals for Lifting France’s Economy”, The New York Times , 2012. január 26. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ Presidential program – François Hollande. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ Sciolino, Elaine. „French Socialists’ First Couple Disclose a Parting of Ways”, New York Times , 2007. június 19., A3. oldal (Hozzáférés: 2010. december 4.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a François Hollande című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
