„Unió utca” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
23. sor: 23. sor:
|weboldal =
|weboldal =
}}
}}
Az '''Unió utca''' (románul Strada Memorandumului) [[Kolozsvár]] [[Belváros (Kolozsvár)|belvárosában]] található; a [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]] északnyugati sarkáról indul nyugati irányba a [[kolozsmonostori apátság]] felé. A város legrégibb utcáinak egyike; északi házsorának tűzfalaiba építve ma is megtalálhatóak a város [[Kolozsvár várfalai és bástyái|középkori várfalának]] maradványai.
Az '''Unió utca''' ([[román nyelv|románul]] ''Strada Memorandumului'') [[Kolozsvár]] [[Belváros (Kolozsvár)|belvárosában]] található; a [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]] északnyugati sarkáról indul nyugati irányba a [[kolozsmonostori apátság]] felé. A város legrégibb utcáinak egyike; északi házsorának tűzfalaiba építve ma is megtalálhatóak a város [[Kolozsvár várfalai és bástyái|középkori várfalának]] maradványai.


== Neve ==
== Neve ==
Eredetileg a [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]]től nyugatra, a [[kolozsmonostori apátság]] felé vivő utat ''Monostor'' utcának nevezték; latin nyelvű iratokban azonban ''Rapularum'' (répácska) volt a neve. Miután a 18. században az utca várfalakon kívüli szakasza is megépült, a várfalon belüli részt ''Belső-Monostor,'' a várfalakon kívülit pedig Külső Monostor utcának nevezték. Ez rövidült ''Belmonostor'' illetve ''Bel-Monostor'' alakra. Miután 1848. május 30-án az utcában levő [[Redut (Kolozsvár)|Redutban]] mondták ki Erdély unióját Magyarországgal, még aznap az ''Unió'' nevet kapta, amelyet a kolozsvári magyar közösség ma is használ. A szabadságharc bukása után valószínűleg visszanevezték, mert az 1850-es évek elejétől már ismét Bel-Monostor néven szerepel a forrásokban, csak 1898. május 30-án, az unió 50. évfordulója alkalmából vált ismét Unió utcává. A két világháború között neve ''Strada Memorandului'' azaz a Memorandum utcája lett, ugyanis 1894 májusában szintén a Redutban folytatták le [[az 1892. évi román memorandum]]ot aláírók perét. A második bécsi döntés után, 1941-től ismét Unió a neve, majd 1945-től az akkori uralkodó [[I. Mihály román király|Mihály király]]ról nevezték el. A király trónfosztását követően a ''30 Decembrie'' azaz December 30. nevet kapta, a [[Román Népköztársaság]] kikiáltásának emlékére. A [[1989-es romániai forradalom|romániai rendszerváltás]]t követően 1990-ben az utca visszakapta a ''Memorandului'' nevet.<ref>Szilágyi 1848: 78; Gaal 1992: 47; Asztalos 2004; Asztalos 2011: [http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/58377/mainarticle/false/web/false/quick/false/ynews/false}} május 25.]</ref>
Eredetileg a [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]]től nyugatra, a [[kolozsmonostori apátság]] felé vivő utat ''Monostor'' utcának nevezték; latin nyelvű iratokban azonban ''Rapularum'' (répácska) volt a neve. Miután a 18. században az utca várfalakon kívüli szakasza is megépült, a várfalon belüli részt ''Belső-Monostor,'' a várfalakon kívülit pedig Külső Monostor utcának nevezték. Ez rövidült ''Belmonostor'' illetve ''Bel-Monostor'' alakra. Miután 1848. május 30-án az utcában levő [[Redut (Kolozsvár)|Redutban]] mondták ki [[Erdély]] unióját Magyarországgal, még aznap az ''Unió'' nevet kapta, amelyet a kolozsvári magyar közösség ma is használ. A szabadságharc bukása után valószínűleg visszanevezték, mert az 1850-es évek elejétől már ismét Bel-Monostor néven szerepel a forrásokban, csak 1898. május 30-án, az unió 50. évfordulója alkalmából vált ismét Unió utcává. A két világháború között neve ''Strada Memorandului'' azaz a Memorandum utcája lett, ugyanis 1894 májusában szintén a Redutban folytatták le [[az 1892. évi román memorandum]]ot aláírók perét. A második bécsi döntés után, 1941-től ismét Unió a neve, majd 1945-től az akkori uralkodó [[I. Mihály román király|Mihály király]]ról nevezték el. A király trónfosztását követően a ''30 Decembrie'' azaz December 30. nevet kapta, a [[Román Népköztársaság]] kikiáltásának emlékére. A [[1989-es romániai forradalom|romániai rendszerváltás]]t követően 1990-ben az utca visszakapta a ''Memorandului'' nevet.<ref>Szilágyi 1848: 78; Gaal 1992: 47; Asztalos 2004; Asztalos 2011: [http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen.vm/id/58377/mainarticle/false/web/false/quick/false/ynews/false}} május 25.]</ref>


== Története ==
== Története ==

A lap 2011. október 12., 20:53-kori változata

Unió utca
(Strada Memorandumului)
Az utca déli házsora, középen a Reduttal
Az utca déli házsora, középen a Reduttal
Közigazgatás
Ország Románia
TelepülésKolozsvár
VárosrészBelváros
Létrejötte14. század
Korábbi neveiMonostor, Belső-Monostor, Bel-Monostor
Irányítószám400114
Körzethívószám+40-264
Földrajzi adatok
Távolság a központtól0 km
Unió utca (Románia)
Unió utca
Unió utca
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′ 10″, k. h. 23° 35′ 12″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 10″, k. h. 23° 35′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Unió utca
 témájú médiaállományokat.

Az Unió utca (románul Strada Memorandumului) Kolozsvár belvárosában található; a Fő tér északnyugati sarkáról indul nyugati irányba a kolozsmonostori apátság felé. A város legrégibb utcáinak egyike; északi házsorának tűzfalaiba építve ma is megtalálhatóak a város középkori várfalának maradványai.

Neve

Eredetileg a Fő tértől nyugatra, a kolozsmonostori apátság felé vivő utat Monostor utcának nevezték; latin nyelvű iratokban azonban Rapularum (répácska) volt a neve. Miután a 18. században az utca várfalakon kívüli szakasza is megépült, a várfalon belüli részt Belső-Monostor, a várfalakon kívülit pedig Külső Monostor utcának nevezték. Ez rövidült Belmonostor illetve Bel-Monostor alakra. Miután 1848. május 30-án az utcában levő Redutban mondták ki Erdély unióját Magyarországgal, még aznap az Unió nevet kapta, amelyet a kolozsvári magyar közösség ma is használ. A szabadságharc bukása után valószínűleg visszanevezték, mert az 1850-es évek elejétől már ismét Bel-Monostor néven szerepel a forrásokban, csak 1898. május 30-án, az unió 50. évfordulója alkalmából vált ismét Unió utcává. A két világháború között neve Strada Memorandului azaz a Memorandum utcája lett, ugyanis 1894 májusában szintén a Redutban folytatták le az 1892. évi román memorandumot aláírók perét. A második bécsi döntés után, 1941-től ismét Unió a neve, majd 1945-től az akkori uralkodó Mihály királyról nevezték el. A király trónfosztását követően a 30 Decembrie azaz December 30. nevet kapta, a Román Népköztársaság kikiáltásának emlékére. A romániai rendszerváltást követően 1990-ben az utca visszakapta a Memorandului nevet.[1]

Története

Az utca a belváros egyik legrégebbi része; az 1377-es határjárás már via publica-ként említi a Monostorra vivő utat. Egyike azoknak, amelyek szerepelnek a kolozsvári magyar polgárok 1453-as összeírásában. Déli házsora valószínűleg a 14. században alakult ki az Óvár déli fala előtti árokkal párhuzamosan. Fontos útvonalnak számított, mivel innen indult ki a Kolozsmonostorra, illetve a Királyhágón át nyugatra vezető út. Az északi házsor a következő évszázadban épült fel, miután az új várfal megépülésekor az Óvár vizes árkát feltöltötték. Az utca végén állt a nyugati várfal egyetlen kapuja, az 1476-os építésűnek feltételezett Monostorkapu, amelyet a szűcsök céhe védelmezett. A kapu előtt a házsongárdi Cigánypatak folyt. A 16. században a város öt fertálya közül az egyik a Monostor utcai volt, amelyhez az utca városfalon belüli és kívüli része, illetve a Fő tér nyugati házsora tartozott.[2]

Az 1800-as évek közepétől – a Fő tér és a Bel-Közép utca mellett – az arisztokrácia kedvelt lakóhelyeként tartották számon. A 20. század elején több orvos itt épített vagy bérlet magának lakást, illetve rendelőt, és több üzlet is nyílt.[3]

A Monostorkaput 1843-ban lebontották. A 19. század közepén a középkori öt fertály és 11 tized helyett 12 tizedet alakítottak ki, ezek egyike a Bel-Monostor utcai tized lett, amelyhez a Bel-Monostor utcán kívül a Rózsa és a Kismester utca, illetve a Fő tér nyugati házsora tartozott. 1893 és 1902 között itt közlekedett a városi közúti vasút egyik vonala, amely a Fő teret kötötte össze a sörgyárral.[4]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Épületei

Fájl:Kolozsvár Unió utca 15.JPG
A 15. szám alatti műemlék épület reneszánsz ajtaja (1654), a kapu feletti címerpajzs (1653), Pákey Lajos rajzán

Déli házsor

A Fő tér sarkán áll az Unió utca 1. számú épülete, amelyet 1893-ban az Alpha Bank számára építettek. Az emeletén a 20. század elején a Fonciere Pesti Biztosító Intézet, később a Kereskedelmi Bank fiókja működött.[5] A 7. szám alatt a szintén műemlékké nyilvánított Lendvai-ház található. A 18. századi klasszicista épület az átépítések és a második emelet ráépítése következtében elvesztette eredeti hangulatát, de az első emeleti ablak feletti indadíszek figyelmet érdemelnek.[6] A Kötő (Ion Rațiu) utca kereszteződésében áll a 11.-13. számú kora reneszánsz épület. Az egykori unitárius sarokház a 16. században épült, és több átépítésen esett át, így eredeti stílusjegyei már csak a pincében figyelhetők meg. Az 1940-es évek közepén a Savoy kávéház volt itt, a 20. század második felében étteremként működött.[7] Mellette a 15. szám alatti Vertán-ház, szintén reneszánsz épület, melynek homlokzatán megmaradtak az eredeti díszítmények. A kapu zárókövén az 1653-as évszám áll, a földszint egyik utcára néző szobájában egy reneszánsz ajtókeret látható.[8] A 17. szám az úgynevezett lengyel eklézsia háza, amely 1660-tól másfél évszázadig a Lengyelországból vallásuk miatt elüldözött unitáriusoké volt, egyik tulajdonosa után Köpeczi-ház-ként is emlegetik. A 17. századi ház földszinti termében tartották az istentiszteleteket, de ez volt a lelkészi lakás is. A gyülekezet tagjai közül sokan meghaltak az akkori idők egyik pestisjárványában, a megmaradtak közül a fiatalok elmagyarosodtak. Amikor II. József 1781-es türelmi rendelete nyomán az unitáriusok lehetőséget kaptak a saját templom építésére (az 1716-ban elvett Fő téri templom helyett), a lengyel közösség maradéka eladta ezt a házat és a bevételt a magyar hittestvérek templomának felépítésére adták.[9] A műemlékek listáján szerepel a 18. századi Jósika-ház is, amely a 19. számot viseli.

Az utca legnevezetesebb épülete a Redut (Városi Vigadó), amelyben jelenleg az Erdélyi Néprajzi Múzeum található. A 21. számú műemlék-épület klasszicista stílusú, a 18. században épült. Homlokzati részén egyetlen karzatos terme húzódik végig, amely több bál, ünnepély és nevezetes történelmi esemény színhelye volt. 1819-ben a Zenekonzervatórium megalapításának színhelye volt, 1842-1848 között három országgyűlést tartottak benne; 1848. május 30-án itt mondták ki Erdély és Magyarország unióját. 1859-ben itt tartotta alakuló gyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1885-ben pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. 1894-ben itt állították bíróság elé az 1892. évi román memorandumot aláírókat. Az unió emlékét 1898-tól egy Fadrusz János tervezte emléktábla örökítette meg, amelyet azonban 1919-ben a román hatóság eltávolíttatott. 1922-ben itt alakult meg a Magyar Nemzeti Párt, a két világháború között a tiszti kaszinóként funkcionált.[10] A 23. számú Merza-ház 1740-ben épült, kapualjában családi címer látható.[11] Az utca végén a 27. szám alatt a Villamosművek 1930-as években épült székháza található[12]

Északi házsor

Az utca északi sora

A Mátyás király (Matei Corvin) utca sarkán áll a 18. századi báró Apor-ház, amely az Unió utcában a 2. számot viseli. A műemlékként nyilvántartott épület emeletén működött 1843-tól a társasági élet egyik színhelyeként szolgáló Polgári Társalkodó. Az 1850-es években Korona néven kávéházat rendeztek be a földszintjén.[13] A Teleki–Mikes-palota néven ismert 4. számú ház szintén műemlék. A klasszicista stílusú épületet a 19. század elején emeltették Teleki János és Mikes Erzsébet, akiknek címere az épület háromszögű oromzatán taláható. Fiuk, Teleki Sándor nevelőjeként itt lakott Táncsics Mihály. 1879. márciusában a Teleki családnál vendégeskedett Liszt Ferenc, akit a város polgárai a ház erkélye alá vonuló 120 tagú énekkarral köszöntöttek. A ház vendége volt Jókai Mór is, aki itt vette át az Erdély aranykora című könyvéért kapott aranytollat.[14] A 8. szám alatt az 1846-ban épült Mikes-ház áll. Építtetője, a művészetpártoló Mikes János reformpolitikus 1848-ban a kolozsvári nemzetőrség főparancsnoka volt. Az eredetileg szintén klasszicista stílusú műemlék hajdani szépségét már csak a kapualj és a lépcsőház tükrözi: 1912-ben Tischler Mór nagyvállalkozó teljesen átalakíttatta a ház homlokzatát.[15] A 10. szám alatti négyemeletes épület helyén korábban Paget János háza állt. Az épületben az 1940-es években a Fábián-cukrászda működött.[16] A 12. számot egy 18.-19. századi műemlékként nyilvántartott épület viseli, a valamikori Román Kaszinó székháza.[17] A 16. számú ház egyike a kevés viszonylag épen fennmaradt barokk oromfalas polgárháznak. A 19. század második felében a város főorvosának, Szombathelyi Gusztávnak a tulajdonában állt.[18] A 22. számon az 1788-ban épült késő barokk stílusú Nemes-ház szintén műemlék, kapujának zárókövére az 1782-es évszámot faragták. Az 1820-as években az épület manzárdtetőjében elhelyezett szobában lakott Déryné Széppataki Róza.[19] A 28. számon a Bartha Miklós (Emil Isac) utcával közös sarokházat 1904-ben az Osztrák-Magyar Bank számára emelték. 1904-ben épült fel, egy örmény kereskedő boltja helyén, amelynek cégére egy aranyozott kakas volt. Tulajdonosa kedvelt beszédtéma volt a városban, mu­latságos történetein jót derült mindenki, aki csak hallotta. A szocialista korszakban építkezési tervező- és kutatóintézetet helyeztek el benne, a rendszerváltás után a Dacia Felix Bank újíttatta fel magának. Jelenleg a Műszaki Egyetem rektori hivatala működik benne.[12]

Jegyzetek

  1. ↑ Szilágyi 1848: 78; Gaal 1992: 47; Asztalos 2004; Asztalos 2011: május 25.
  2. ↑ Gaal 1992: 47; Gaal 1995; Kiss András: Kolozsvár településrendszere a XVI. században: fertályok, tizedek, in Dáné 2001; Benkő 2004: 8; Asztalos 2011: május 18. és május 25.
  3. ↑ Gaal 1995.
  4. ↑ Gaal 1995; Asztalos 2004; Asztalos 2011: május 25.
  5. ↑ Fodor 2002: 61; Gaal 2004.
  6. ↑ Kelemen 1982: 160; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.
  7. ↑ Kelemen 1982: 138; Fodor 2002: 62; Gaal 2004.
  8. ↑ Kelemen 1982: 138; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.
  9. ↑ Jakab 1870: II. 729–732; Kelemen 1982: 138–139; Gaal 1992: 48–49; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.
  10. ↑ Kelemen 1982: 155–156; Gaal 1992: 49–50; Fodor 2002: 63; Gaal 2004; Gaal 2007: 104.
  11. ↑ Gaal 1992: 50; Gaal 2004.
  12. ↑ a b Gaal 1992: 50.
  13. ↑ Bálint 1980: 275; Gyarmati 2003; Gaal 2004.
  14. ↑ Kelemen 1982: 159–160; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 101.
  15. ↑ Kelemen 1982: 161–162; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.
  16. ↑ Gaal 1992: 48; Fodor 2002:65.
  17. ↑ Gaal 2004.
  18. ↑ Kelemen 1982: 146; Gaal 1992: 48
  19. ↑ Kelemen 1982: 149; Gaal 2004.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Memorandumului Street (Cluj-Napoca)
A Wikimédia Commons tartalmaz Unió utca témájú médiaállományokat.
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Unió utca témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Unió_utca&oldid=10509300”