„Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-39-1” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. szeptember 28., 11:49-kori változata

Bartók Béla 1927-ben

Szuhafői Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténetben, hanem az egyetemes kultúrában is korszakalkotó.

Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb Bartók Béla a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és ő is kiválóan zongorázott. Bartók 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be Thomán István zongora osztályába és Koessler János zeneszerzés osztályába. Stílusának alakításában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, összehasonlító kutatásaiban pedig a szomszéd népek zenéjét is górcső alá vette. A parasztzenét megismerve kompozíciós stílusa is átalakult, immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára írt operája, A kékszakállú herceg vára. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zenéről. 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban, leukémiában. Posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták 1948-ban.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{kép|Bartók Béla 1927.jpg|150px|szöveg=Bartók Béla 1927-ben}}
-Szuhafői '''Bartók Béla''' ([[Nagyszentmiklós]], [[1881]]. [[március 25.]] – [[New York]], [[1945]]. [[szeptember 26.]]) a [[20. század]] egyik legnagyobb [[zeneszerző]]je, [[zongora]]művész, [[népzene]]kutató, a [[Közép-Európa|közép-európai]] népzene nagy gyűjtője, a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
+Szuhafői '''Bartók Béla''' ([[Nagyszentmiklós]], [[1881]]. [[március 25.]] – [[New York]], [[1945]]. [[szeptember 26.]]) a [[20. század]] egyik legnagyobb [[zeneszerző]]je, [[zongora]]művész, [[népzene]]kutató, a [[Közép-Európa|közép-európai]] népzene nagy gyűjtője, a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténetben, hanem az egyetemes kultúrában is korszakalkotó.
-Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb [[Bartók Béla (iskolaigazgató)|Bartók Béla]] a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott. [[1899]]-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be, [[Thomán István]] zongoraosztályában és [[Koessler János]] zeneszerzésosztályába. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német [[klasszicizmus]]nak és [[Romantika|romantikának]], különösképpen [[Johannes Brahms|Brahms]] művészetének. [[Kodály Zoltán]] támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatásokat végzett, a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a [[Balázs Béla]] misztériumjátékára komponált operája ''[[A kékszakállú herceg vára]]''. [[1940]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] emigrált és a [[Harvard Egyetem]]en tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. [[1945]]. [[szeptember 26.|szeptember 26-án]] halt meg [[leukémia]] következtében [[New York]]ban. Posztumusz [[Kossuth-díj]]jal jutalmazták 1948-ban.
+Zeneszerető családban nevelkedett: apja, idősebb [[Bartók Béla (iskolaigazgató)|Bartók Béla]] a város iskolájának igazgatója volt, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és ő is kiválóan zongorázott. Bartók [[1899]]-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be [[Thomán István]] zongora osztályába és [[Koessler János]] zeneszerzés osztályába. Stílusának alakításában meghatározó szerepe volt a német [[klasszicizmus]]nak és [[romantika|romantikának]], különösképpen [[Johannes Brahms|Brahms]] művészetének. [[Kodály Zoltán]] támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, összehasonlító kutatásaiban pedig a szomszéd népek zenéjét is górcső alá vette. A parasztzenét megismerve kompozíciós stílusa is átalakult, immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a [[Balázs Béla]] misztériumjátékára írt operája, ''[[A kékszakállú herceg vára]]''. [[1940]]-ben az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] emigrált, és a [[Harvard Egyetem]]en tartott előadásokat a magyar zenéről. [[1945]]. [[szeptember 26.|szeptember 26-án]] halt meg [[New York]]ban, [[leukémia|leukémiában]]. Posztumusz [[Kossuth-díj]]jal jutalmazták 1948-ban.