Frászkarika (tárgy)

A frászkarika a magyar nép hiedelemvilágában, babonában a frász (különféle görcsrohamok, rángógörcs vagy konkrétan epilepszia, epilepsziás roham) elhárítására készített eszköz.

A rendelkezésre álló források nem egyértelműek abban, hogy milyen korosztályban, milyen megbetegedések ellen, milyen anyagú eszközt milyen módon készítettek. Illetve hogy az eszközt a betegség (rontás) elhárítására vagy csak a görcsroham jelentkezésének idején alkalmazták. Egyes források szerint különleges módon elkészített, gyúrt és kisütött tésztakarika, kör alakú perec, más források szerint viszont koszorúszerű vesszőfonat. Első ismert formája Angliából származik a XII. századból.

A hiedelmek feltehetően német hatásra terjedtek Magyarországon a német nemzetiség közvetítésével a XVIII. században. Német nyelvterületen a kapcsolódó hiedelmek jóval változatosabbak.

Nem világos az sem, hogy a görcsrohamot minden esetben ártó szándékú varázslattal kiváltott jelenségnek gondolták-e.

Alkalmazása, változatai

1. A hiedelem egyik formájában csecsemők, kisgyermekek görcsrohamainak elhárítására készítették. A kör alakú perecet kilenc helyről (háztól, szomszédoktól) származó lisztből kilenc nap alatt készítették el.
   A csecsemőt, kisgyermeket (egyes változatokban csak a fejét) átbujtatták a tárgyon (frászkarikán). (Az átbujtatás újjászületés szimbólum is. Vagyis a beteg szimbolikusan egészségesen születik ujjá.)
2. Más magyarországi területeken a frászkarika Krisztus töviskoronájára emlékeztető (de sosem tüskés), szabálytalanul (nem egyenesen) fejlődő növény vesszőfonata. A múzeumi leletek tanúsága szerint egyetlen vesszőből fonták amelynek két végét a koszorúba rejtették. Lehetséges, hogy a növény egy adott fajta, illetve a koszorú meneteinek száma kilenc.
   Ezt a típust görcsroham jelentkezésekor a beteg mellkasára helyezték.
3. Kései gyűjtésű változata (Nagytarcsa, 1982) rózsafa tüskés indájából készített gyűrű, amelyet feltételezett szemmelverés által okozott görcs ellen alkalmaztak lényegében az eredeti változatnak megfelelő módon.

Mai szóhasználatban

A XX. század elejétől a frász jelentése és a frászkarikához kapcsolódó hiedelmek elhomályosultak, és keveredtek az ijedség (trauma) elhárításával kapcsolatos hiedelmek homályos emlékével. Illetve szórványosan a ragály jelentésű fene kifejezés helyébe léptek, amelynek eredeti jelentése szintén elhomályosodott.

• Ennek tudható be hogy vulgáris szóhasználatban a frász az ijedtség szinonimája lett („A frász jött rámǃ”, „Kitört a frászǃ” – azaz megijedtem.)

A fene, nyavalya szó helyébe lépve:

• szópótló kifejezéssé vált („Mi a frász/frászkarika ez?”) illetve
• nyomatékos elutasító szóvá („Egy frásztǃ” vagy „Frászkarikát!”)

A pofon helyett:

• „Kapsz egy frásztǃ” – feltehetően az „Olyan pofont kapsz, hogy elájulszǃ” frappánsnak szánt tartalmi rövidülése utalva arra, hogy a görcsrohamok néhány betegségnél, például epilepsziánál eszméletvesztéssel is járhatnak. (Ezek szerint a „Kapsz egy frászkarikátǃ” és „Olyan frászt kapsz, hogy elájulszǃ” amellett hogy vulgáris, egyelőre hibás szóhasználatnak minősíthetők.)

A legutóbbi időkben terjed az a téves nézet is, miszerint a frászkarika az epilepszia vagy epilepsziás roham régi elnevezése volt.

Források

• Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1287-4  
• Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága, Corvina Kiadó, Budapest, 1981, (2. kiadás: 1982), ISBN 963-13-1438-3
• Erdődi József: Egy babona európai útja (Frászkarika) (Magyar Nyelv, 1954, 83–90. o.)
• Frászkarika, főszerk: Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára I-VII., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959–1962
• Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  
• Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán (Tarcsa Világ – 2142.hu), = Molnár Lajos – Molnárné Hajdú Margitː A 700 éves Nagytarcsa, Nagytarcsa önkormányzata, Nagytarcsa, 2002, ISBN 963-202-811-2, 131–150. o.