„Hírügynökség” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a kisebb formai javítások |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
== A világhírügynökségek megjelenése == |
== A világhírügynökségek megjelenése == |
||
[[ |
[[Fájl:Paul Julius Reuter 1869.jpg|right|thumb|250px|Paul Julius Reuter, a Reuters alapítója]] |
||
A hírügynökségek megjelenését a 19. század első felében két nagy változás, az angol ipari forradalom és a francia polgári forradalom tette lehetővé. A magántulajdon jogának erősödése, a magánkézben lévő vagyon szédületes gyarapodása, a polgári jogok bővülése nyomán kialakult egy komoly vállalkozói réteg, amelynek befektetései megkívánták a friss, megbízható híreket. Nőtt az olvasni tudók, illetve az ő érdeklődésüket kielégítő sajtótermékek száma is. |
A hírügynökségek megjelenését a 19. század első felében két nagy változás, az angol ipari forradalom és a francia polgári forradalom tette lehetővé. A magántulajdon jogának erősödése, a magánkézben lévő vagyon szédületes gyarapodása, a polgári jogok bővülése nyomán kialakult egy komoly vállalkozói réteg, amelynek befektetései megkívánták a friss, megbízható híreket. Nőtt az olvasni tudók, illetve az ő érdeklődésüket kielégítő sajtótermékek száma is. |
||
A világ első hírügynökségét Charles-Louis Havas alapította [[Párizs]]ban 1835-ben. Az [[Agence Havas]] hamar versenytársakat kapott, [[1846]]-ban [[New York]]ban megalakult az [[Associated Press]] (AP), egy évvel később a [[Wolff'sches Telegraphische Bureau]] [[Berlin]]ben, majd 1951-ben a [[Reuters]] ügynökség [[London]]ban. Ezek az ügynökségek elsősorban gazdasági, illetve gazdasági hatású politikai híreket szállítottak előfizetőiknek. A négy nagy céget számos kisebb, elsősorban nemzeti hírügynökség követte. Az évtizedek során a hírügynökségek újabb és újabb területeket (például szabadidő, kultúra, sport stb.) vontak "ellenőrzésük" alá. |
A világ első hírügynökségét Charles-Louis Havas alapította [[Párizs]]ban 1835-ben. Az [[Agence Havas]] hamar versenytársakat kapott, [[1846]]-ban [[New York]]ban megalakult az [[Associated Press]] (AP), egy évvel később a [[Wolff'sches Telegraphische Bureau]] [[Berlin]]ben, majd 1951-ben a [[Reuters]] ügynökség [[London]]ban. Ezek az ügynökségek elsősorban gazdasági, illetve gazdasági hatású politikai híreket szállítottak előfizetőiknek. A négy nagy céget számos kisebb, elsősorban nemzeti hírügynökség követte. Az évtizedek során a hírügynökségek újabb és újabb területeket (például szabadidő, kultúra, sport stb.) vontak "ellenőrzésük" alá.<ref>[http://www.apa.at Az APA honlapja]</ref> |
||
A három nagy európai hírügynökség között évtizedeken át harc folyt a különböző országok "megszerzéséért". [[1859]]-ben háromoldalú hírcsereszerződés született közöttük, majd [[1870]]-ben, az AP bevonásával, döntöttek a világ felosztásáról. |
A három nagy európai hírügynökség között évtizedeken át harc folyt a különböző országok "megszerzéséért". [[1859]]-ben háromoldalú hírcsereszerződés született közöttük, majd [[1870]]-ben, az AP bevonásával, döntöttek a világ felosztásáról.<ref>[http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány]</ref> A négy nagy ügynökség szövetségbe tömörült, amely biztosította, hogy az ismert világot a legjobban lefedjék és költségeiket megosszák. A [[kartell]] lehetővé tette, hogy mindegyik ügynökség megőrizze dominanciáját az általa uralt területeken, igazi versenytársak nélkül építhesse ott hírgyűjtő hálózatát, monopolizálja a lehetséges előfizetői kort, és emellett hozzájussanak a másik két iroda által beszerzett és feldolgozott információkhoz. |
||
Az Agence Havasé lett [[Franciaország]] és gyarmatbirodalma, [[Svájc]], [[Olaszország]], [[Spanyolország]], [[Portugália]], [[Közép-Amerika]] és [[Dél-Amerika]]. [[Egyiptom]]on a Reuters ügynökséggel osztozott. Ez utóbbi kapta meg [[Nagy-Britannia]] és a brit birodalom felügyeletét, illetve [[Törökország]]ot és a [[Távol-Kelet]]et. A Wolff felségterülete lett [[Németország]], [[Ausztria]], [[Hollandia]], [[Skandinávia]], [[Oroszország]] és a [[Balkán]], míg az AP "felelt" Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ért és [[Kanada|Kanadáért]].<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (29. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> |
Az Agence Havasé lett [[Franciaország]] és gyarmatbirodalma, [[Svájc]], [[Olaszország]], [[Spanyolország]], [[Portugália]], [[Közép-Amerika]] és [[Dél-Amerika]]. [[Egyiptom]]on a Reuters ügynökséggel osztozott. Ez utóbbi kapta meg [[Nagy-Britannia]] és a brit birodalom felügyeletét, illetve [[Törökország]]ot és a [[Távol-Kelet]]et. A Wolff felségterülete lett [[Németország]], [[Ausztria]], [[Hollandia]], [[Skandinávia]], [[Oroszország]] és a [[Balkán]], míg az AP "felelt" Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ért és [[Kanada|Kanadáért]].<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (29. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
A nagy hírügynökségek hatalma az 1930-as években roppant meg, amikor széles körben elterjedt a rádiózás, és így könnyebbé és olcsóbbá vált a hírterjesztés, és más médiák is bekapcsolódhattak az információk gyűjtésébe. |
A nagy hírügynökségek hatalma az 1930-as években roppant meg, amikor széles körben elterjedt a rádiózás, és így könnyebbé és olcsóbbá vált a hírterjesztés, és más médiák is bekapcsolódhattak az információk gyűjtésébe. |
||
==Nemzeti hírügynökségek== |
== Nemzeti hírügynökségek == |
||
A világot behálózó nagy cégek mellett megjelentek a nemzeti hírügynökségek is, olykor állami tulajdonban. Ezek, mivel anyagi erőforrásaik korlátozottak voltak, elsősorban hazai híreket gyűjtöttek, a külföldi történésekről a nagy ügynökségek anyagait vették meg. |
A világot behálózó nagy cégek mellett megjelentek a nemzeti hírügynökségek is, olykor állami tulajdonban. Ezek, mivel anyagi erőforrásaik korlátozottak voltak, elsősorban hazai híreket gyűjtöttek, a külföldi történésekről a nagy ügynökségek anyagait vették meg. |
||
Az első nemzeti hírügynökségek között alakult meg [[1859]]-ben a k.k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau, a Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda az [[Osztrák-Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchiában]]. A [[Magyar Távirati Iroda]] [[1880]]-ban alakult meg két parlamenti gyorsíró, [[Maszák Hugó]] és [[Egyesy Géza]] vállalkozásaként. |
Az első nemzeti hírügynökségek között alakult meg [[1859]]-ben a k.k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau, a Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda az [[Osztrák-Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchiában]]. A [[Magyar Távirati Iroda]] [[1880]]-ban alakult meg két parlamenti gyorsíró, [[Maszák Hugó]] és [[Egyesy Géza]] vállalkozásaként. |
||
A leendő [[Olaszország]] területét átfogó hírgyűjtő szervezet, az Agenzia Telegrafica Stefani [[1853]]-ban jött létre. [[1862]]-ben Németországban is működni kezdett a Herold Depeschen Bureau, [[1866]]-ban [[Dánia|Dániában]] a Ritzaus Bureau, [[1867]]-ben [[Spanyolország |
A leendő [[Olaszország]] területét átfogó hírgyűjtő szervezet, az Agenzia Telegrafica Stefani [[1853]]-ban jött létre. [[1862]]-ben Németországban is működni kezdett a Herold Depeschen Bureau, [[1866]]-ban [[Dánia|Dániában]] a Ritzaus Bureau, [[1867]]-ben [[Spanyolország]]ban az Agencia Telegrafica Fabra, [[Norvégia|Norvégiában]] a Norsk Telegrambyra, [[Svédország]]ban pedig a Svenska Telegrambyran. [[Anglia|Angliában]] két nemzeti hírügynökség kezdte meg működését, a The Press Association és a The Exchange Telegraph Company, amelyek elsősorban vidéki lapoknak szállítottak híreket. |
||
==Hírtovábbítás== |
== Hírtovábbítás == |
||
A gyors hírszolgáltatás érdekében az ügynökségek mindig a legkorszerűbb infokommunikációs eszközöket vették igénybe. Ezek a kezdetekben futárok és postagalambok voltak. Az első nagy ugrást a távírókábelek lefektetése jelentette a hírközlésben. |
A gyors hírszolgáltatás érdekében az ügynökségek mindig a legkorszerűbb infokommunikációs eszközöket vették igénybe. Ezek a kezdetekben futárok és postagalambok voltak. Az első nagy ugrást a távírókábelek lefektetése jelentette a hírközlésben. |
||
A világon először 1844. október 6-án továbbítottak hírt távírón, amely arról számolt be, hogy Viktória királynőnek megszületett a második fia. Az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát összekötő kábelt 1866-ban fektette le az Anglo-American Telegraph Company. 1875-ben már 400 ezer kilométernyi távírókábel hálózta be a földet. |
A világon először 1844. október 6-án továbbítottak hírt távírón, amely arról számolt be, hogy Viktória királynőnek megszületett a második fia. Az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát összekötő kábelt 1866-ban fektette le az Anglo-American Telegraph Company. 1875-ben már 400 ezer kilométernyi távírókábel hálózta be a földet.<ref>A technika krónikája ISBN 963-7836-44-6</ref> Ez az óriási "pókháló" tette lehetővé, hogy a hírek percek alatt eljussanak Európa és Amerika nagyvárosaiba a távoli országokból is. |
||
A hírügynökségek ma jellemzően az internetet, a telefonhálózatot és a műholdakat használják hírtovábbításra. |
A hírügynökségek ma jellemzően az internetet, a telefonhálózatot és a műholdakat használják hírtovábbításra. |
||
34. sor: | 34. sor: | ||
== A hírügynökségek működése == |
== A hírügynökségek működése == |
||
[[ |
[[Fájl:The building of the Hungarian News Agency.jpg|left|thumb|220px|A Magyar Távirati Iroda Naphegy téri épülete]] |
||
Az általános hírügynökség, például a [[Magyar Távirati Iroda]] az élet szinte minden területéről (belpolitika, külpolitika, gazdaság, sport, kultúra stb.) gyűjti a híreket, míg más vállalkozások csak egyes területekre specializálódnak. Utóbbira példa az amerikai [[Bloomberg L.P.]], amely gazdasági és pénzügyi információkra szakosodott. |
Az általános hírügynökség, például a [[Magyar Távirati Iroda]] az élet szinte minden területéről (belpolitika, külpolitika, gazdaság, sport, kultúra stb.) gyűjti a híreket, míg más vállalkozások csak egyes területekre specializálódnak. Utóbbira példa az amerikai [[Bloomberg L.P.]], amely gazdasági és pénzügyi információkra szakosodott. |
||
A kezdetekben a hírügynökségek tulajdonosai vállalkozó szellemű emberek voltak, később azonban a szervezetek növekedésének finanszírozására friss tőke kellett, amelyhez újabb vállalkozókat kellett bevonni. |
A kezdetekben a hírügynökségek tulajdonosai vállalkozó szellemű emberek voltak, később azonban a szervezetek növekedésének finanszírozására friss tőke kellett, amelyhez újabb vállalkozókat kellett bevonni.<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (24. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> A magántulajdonlásnak ma sokféle formája létezik, Ausztria legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása, az [[Austria Presse Agentur]] (APA) például osztrák újságok és más médiák tulajdonában van, a brüsszeli központú [[BELGA]] pedig részvénytársaság. |
||
A hírügynökség tulajdonosa lehet az állam is. Diktatúrában az állami hírügynökség része a politikai hatalomnak, demokráciában az állami tulajdonú hírügynökség [[közszolgálat]]i feladatot lát el. |
A hírügynökség tulajdonosa lehet az állam is. Diktatúrában az állami hírügynökség része a politikai hatalomnak, demokráciában az állami tulajdonú hírügynökség [[közszolgálat]]i feladatot lát el. |
||
A hírügynökség információit újságírók gyűjtik, ők állítják elő a cég termékét, a [[hír]]t. Klasszikus esetben a hírügynökség saját, kizárólag a cégnek dolgozó tudósítókat alkalmaz, de szükség esetén igénybe veszi alkalmi bedolgozók, úgynevezett stringerek segítségét is. A kisebb hírügynökségek általában előfizetnek a nagyobb hírügynökségek anyagaira, hogy olyan információkhoz is hozzájussanak, amelyeket a rendelkezésükre álló szűkös források miatt másképp nem tudnak beszerezni. |
A hírügynökség információit újságírók gyűjtik, ők állítják elő a cég termékét, a [[hír]]t. Klasszikus esetben a hírügynökség saját, kizárólag a cégnek dolgozó tudósítókat alkalmaz, de szükség esetén igénybe veszi alkalmi bedolgozók, úgynevezett stringerek segítségét is. A kisebb hírügynökségek általában előfizetnek a nagyobb hírügynökségek anyagaira, hogy olyan információkhoz is hozzájussanak, amelyeket a rendelkezésükre álló szűkös források miatt másképp nem tudnak beszerezni. |
||
47. sor: | 46. sor: | ||
A hírügynökség azokból az információkból készít hírt, amelyeknek van [[hírérték]]e. Ennek meghatározása tisztán szakmai feladat. Ez az elvárás a diktatúrákban nem érvényesül, hiszen az állami hírügynökség a hivatalos politika szószólója. |
A hírügynökség azokból az információkból készít hírt, amelyeknek van [[hírérték]]e. Ennek meghatározása tisztán szakmai feladat. Ez az elvárás a diktatúrákban nem érvényesül, hiszen az állami hírügynökség a hivatalos politika szószólója. |
||
A [[19. század]]i európai hírügynökség előfizetői a korai időkben általában magánszemélyek (üzletemberek, diplomaták) voltak, a lapok csak később ismerték fel a friss információk jelentőségét. Az Amerikai Egyesült Államokban ez másként volt, hiszen az első ügynökséget a napilapok hozták létre. Az idő múlásával a magánszemélyeket szinte teljes egészében kiszorították az újságok, rádiók és televíziók. |
A [[19. század]]i európai hírügynökség előfizetői a korai időkben általában magánszemélyek (üzletemberek, diplomaták) voltak, a lapok csak később ismerték fel a friss információk jelentőségét. Az Amerikai Egyesült Államokban ez másként volt, hiszen az első ügynökséget a napilapok hozták létre. Az idő múlásával a magánszemélyeket szinte teljes egészében kiszorították az újságok, rádiók és televíziók. |
||
A trend az 1990-es években ismét változott, az előfizetők között újra megjelentek a magánszemélyeknek, elsősorban a gazdasági szereplők. A Reuters bevételeinek mindössze hét százaléka származott sajtótermékektől az 1990-es évek közepén.<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (26. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> Az internet elterjedése különösen nehéz helyzetbe hozta a hírügynökségeket, hiszen híreikhez olyanok is könnyen hozzájutnak, akik nem fizettek értük. |
A trend az 1990-es években ismét változott, az előfizetők között újra megjelentek a magánszemélyeknek, elsősorban a gazdasági szereplők. A Reuters bevételeinek mindössze hét százaléka származott sajtótermékektől az 1990-es évek közepén.<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (26. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> Az internet elterjedése különösen nehéz helyzetbe hozta a hírügynökségeket, hiszen híreikhez olyanok is könnyen hozzájutnak, akik nem fizettek értük. |
||
==A hírek jellemzői== |
== A hírek jellemzői == |
||
Az előfizetők a hírügynökségektől tömör, pontos híreket várnak, amelyek a lehető leggyorsabban megérkeznek hozzájuk. Ennek megfelelően alakult ki a hírügynökségi anyagok (hírek, tudósítások) felépítése. |
Az előfizetők a hírügynökségektől tömör, pontos híreket várnak, amelyek a lehető leggyorsabban megérkeznek hozzájuk. Ennek megfelelően alakult ki a hírügynökségi anyagok (hírek, tudósítások) felépítése. |
||
59. sor: | 58. sor: | ||
Ez a szerkesztési mód a hőskorban megkönnyítette a hírek továbbítását is. A távírókábeleken küldött hírek ugyanis gyakran csak részben jutottak el az előfizetőhöz, mert az összeköttetés megszakadt az adás közben. A lead használata azonban lehetővé tette, hogy akár egy mondat beérkezéséből is kiderüljön a legfontosabb információ. |
Ez a szerkesztési mód a hőskorban megkönnyítette a hírek továbbítását is. A távírókábeleken küldött hírek ugyanis gyakran csak részben jutottak el az előfizetőhöz, mert az összeköttetés megszakadt az adás közben. A lead használata azonban lehetővé tette, hogy akár egy mondat beérkezéséből is kiderüljön a legfontosabb információ. |
||
== Hírügynökségek Magyarországon== |
== Hírügynökségek Magyarországon == |
||
* [[Magyar Távirati Iroda]] |
* [[Magyar Távirati Iroda]] |
||
* [[Független Hírügynökség]] |
* [[Független Hírügynökség]] |
||
* [[HavariaPress Hírügynökség]] |
* [[HavariaPress Hírügynökség]] |
||
67. sor: | 66. sor: | ||
{{források}} |
{{források}} |
||
==Források== |
== Források == |
||
* Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története ISBN 963-7560-33-5 |
* Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története ISBN 963-7560-33-5 |
||
75. sor: | 74. sor: | ||
* Oliver Gramling, AP - The story of news |
* Oliver Gramling, AP - The story of news |
||
* Oliver Boyd-Barrett, The international news agencies ISBN 080-3915-12-8 |
* Oliver Boyd-Barrett, The international news agencies ISBN 080-3915-12-8 |
||
* [http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány] |
* [http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány] |
||
* [http://www.apa.at APA] |
* [http://www.apa.at APA] |
||
* [[Hírügynökségek listája]] |
* [[Hírügynökségek listája]] |
||
==Külső hivatkozások== |
== Külső hivatkozások == |
||
* [http://www.mti.hu A Magyar Távirati Iroda honlapja] |
* [http://www.mti.hu A Magyar Távirati Iroda honlapja] |
||
* [http://www.reuters.com/ A Reuters honlapja] |
* [http://www.reuters.com/ A Reuters honlapja] |
||
92. sor: | 91. sor: | ||
* [http://www.newsalliance.org/ Az Európai Hírügynökségek Szövetségének honlapja] |
* [http://www.newsalliance.org/ Az Európai Hírügynökségek Szövetségének honlapja] |
||
{{források}} |
|||
{{reflist}} |
|||
[[Kategória:Sajtó]] |
[[Kategória:Sajtó]] |
A lap 2011. január 21., 19:21-kori változata
A hírügynökség hírek gyűjtésére és terjesztésére szakosodott sajtóvállalkozás. A hírügynökségi szolgáltatások előfizetői jellemzően más médiák, például napilapok, magazinok, rádió- és tévéadók, honlapok. A hírügynökségek állami vagy magántulajdonban vannak. Érdeklődési területük szerint lehetnek általánosak vagy szakosodottak.
A világhírügynökségek megjelenése
A hírügynökségek megjelenését a 19. század első felében két nagy változás, az angol ipari forradalom és a francia polgári forradalom tette lehetővé. A magántulajdon jogának erősödése, a magánkézben lévő vagyon szédületes gyarapodása, a polgári jogok bővülése nyomán kialakult egy komoly vállalkozói réteg, amelynek befektetései megkívánták a friss, megbízható híreket. Nőtt az olvasni tudók, illetve az ő érdeklődésüket kielégítő sajtótermékek száma is.
A világ első hírügynökségét Charles-Louis Havas alapította Párizsban 1835-ben. Az Agence Havas hamar versenytársakat kapott, 1846-ban New Yorkban megalakult az Associated Press (AP), egy évvel később a Wolff'sches Telegraphische Bureau Berlinben, majd 1951-ben a Reuters ügynökség Londonban. Ezek az ügynökségek elsősorban gazdasági, illetve gazdasági hatású politikai híreket szállítottak előfizetőiknek. A négy nagy céget számos kisebb, elsősorban nemzeti hírügynökség követte. Az évtizedek során a hírügynökségek újabb és újabb területeket (például szabadidő, kultúra, sport stb.) vontak "ellenőrzésük" alá.[1]
A három nagy európai hírügynökség között évtizedeken át harc folyt a különböző országok "megszerzéséért". 1859-ben háromoldalú hírcsereszerződés született közöttük, majd 1870-ben, az AP bevonásával, döntöttek a világ felosztásáról.[2] A négy nagy ügynökség szövetségbe tömörült, amely biztosította, hogy az ismert világot a legjobban lefedjék és költségeiket megosszák. A kartell lehetővé tette, hogy mindegyik ügynökség megőrizze dominanciáját az általa uralt területeken, igazi versenytársak nélkül építhesse ott hírgyűjtő hálózatát, monopolizálja a lehetséges előfizetői kort, és emellett hozzájussanak a másik két iroda által beszerzett és feldolgozott információkhoz.
Az Agence Havasé lett Franciaország és gyarmatbirodalma, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Közép-Amerika és Dél-Amerika. Egyiptomon a Reuters ügynökséggel osztozott. Ez utóbbi kapta meg Nagy-Britannia és a brit birodalom felügyeletét, illetve Törökországot és a Távol-Keletet. A Wolff felségterülete lett Németország, Ausztria, Hollandia, Skandinávia, Oroszország és a Balkán, míg az AP "felelt" Az Amerikai Egyesült Államokért és Kanadáért.[3]
A kartellszerződést 1890-ben meghosszabbították, de az első világháború komoly átrendeződést hozott, a győztes hatalmakhoz tartozó ügynökségek megerősödtek, a vesztes Wolff gyengült. 1934-ben az Amerikában kibontakozó konkurenciaharc a United Press International (UPI) és az AP között véget vetett az együttműködésnek.
A nagy hírügynökségek hatalma az 1930-as években roppant meg, amikor széles körben elterjedt a rádiózás, és így könnyebbé és olcsóbbá vált a hírterjesztés, és más médiák is bekapcsolódhattak az információk gyűjtésébe.
Nemzeti hírügynökségek
A világot behálózó nagy cégek mellett megjelentek a nemzeti hírügynökségek is, olykor állami tulajdonban. Ezek, mivel anyagi erőforrásaik korlátozottak voltak, elsősorban hazai híreket gyűjtöttek, a külföldi történésekről a nagy ügynökségek anyagait vették meg.
Az első nemzeti hírügynökségek között alakult meg 1859-ben a k.k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau, a Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Magyar Távirati Iroda 1880-ban alakult meg két parlamenti gyorsíró, Maszák Hugó és Egyesy Géza vállalkozásaként.
A leendő Olaszország területét átfogó hírgyűjtő szervezet, az Agenzia Telegrafica Stefani 1853-ban jött létre. 1862-ben Németországban is működni kezdett a Herold Depeschen Bureau, 1866-ban Dániában a Ritzaus Bureau, 1867-ben Spanyolországban az Agencia Telegrafica Fabra, Norvégiában a Norsk Telegrambyra, Svédországban pedig a Svenska Telegrambyran. Angliában két nemzeti hírügynökség kezdte meg működését, a The Press Association és a The Exchange Telegraph Company, amelyek elsősorban vidéki lapoknak szállítottak híreket.
Hírtovábbítás
A gyors hírszolgáltatás érdekében az ügynökségek mindig a legkorszerűbb infokommunikációs eszközöket vették igénybe. Ezek a kezdetekben futárok és postagalambok voltak. Az első nagy ugrást a távírókábelek lefektetése jelentette a hírközlésben.
A világon először 1844. október 6-án továbbítottak hírt távírón, amely arról számolt be, hogy Viktória királynőnek megszületett a második fia. Az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát összekötő kábelt 1866-ban fektette le az Anglo-American Telegraph Company. 1875-ben már 400 ezer kilométernyi távírókábel hálózta be a földet.[4] Ez az óriási "pókháló" tette lehetővé, hogy a hírek percek alatt eljussanak Európa és Amerika nagyvárosaiba a távoli országokból is.
A hírügynökségek ma jellemzően az internetet, a telefonhálózatot és a műholdakat használják hírtovábbításra.
A hírügynökségek működése
Az általános hírügynökség, például a Magyar Távirati Iroda az élet szinte minden területéről (belpolitika, külpolitika, gazdaság, sport, kultúra stb.) gyűjti a híreket, míg más vállalkozások csak egyes területekre specializálódnak. Utóbbira példa az amerikai Bloomberg L.P., amely gazdasági és pénzügyi információkra szakosodott.
A kezdetekben a hírügynökségek tulajdonosai vállalkozó szellemű emberek voltak, később azonban a szervezetek növekedésének finanszírozására friss tőke kellett, amelyhez újabb vállalkozókat kellett bevonni.[5] A magántulajdonlásnak ma sokféle formája létezik, Ausztria legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása, az Austria Presse Agentur (APA) például osztrák újságok és más médiák tulajdonában van, a brüsszeli központú BELGA pedig részvénytársaság.
A hírügynökség tulajdonosa lehet az állam is. Diktatúrában az állami hírügynökség része a politikai hatalomnak, demokráciában az állami tulajdonú hírügynökség közszolgálati feladatot lát el.
A hírügynökség információit újságírók gyűjtik, ők állítják elő a cég termékét, a hírt. Klasszikus esetben a hírügynökség saját, kizárólag a cégnek dolgozó tudósítókat alkalmaz, de szükség esetén igénybe veszi alkalmi bedolgozók, úgynevezett stringerek segítségét is. A kisebb hírügynökségek általában előfizetnek a nagyobb hírügynökségek anyagaira, hogy olyan információkhoz is hozzájussanak, amelyeket a rendelkezésükre álló szűkös források miatt másképp nem tudnak beszerezni.
A hírügynökség azokból az információkból készít hírt, amelyeknek van hírértéke. Ennek meghatározása tisztán szakmai feladat. Ez az elvárás a diktatúrákban nem érvényesül, hiszen az állami hírügynökség a hivatalos politika szószólója.
A 19. századi európai hírügynökség előfizetői a korai időkben általában magánszemélyek (üzletemberek, diplomaták) voltak, a lapok csak később ismerték fel a friss információk jelentőségét. Az Amerikai Egyesült Államokban ez másként volt, hiszen az első ügynökséget a napilapok hozták létre. Az idő múlásával a magánszemélyeket szinte teljes egészében kiszorították az újságok, rádiók és televíziók.
A trend az 1990-es években ismét változott, az előfizetők között újra megjelentek a magánszemélyeknek, elsősorban a gazdasági szereplők. A Reuters bevételeinek mindössze hét százaléka származott sajtótermékektől az 1990-es évek közepén.[6] Az internet elterjedése különösen nehéz helyzetbe hozta a hírügynökségeket, hiszen híreikhez olyanok is könnyen hozzájutnak, akik nem fizettek értük.
A hírek jellemzői
Az előfizetők a hírügynökségektől tömör, pontos híreket várnak, amelyek a lehető leggyorsabban megérkeznek hozzájuk. Ennek megfelelően alakult ki a hírügynökségi anyagok (hírek, tudósítások) felépítése.
Az anyagok leaddel kezdődőnek, amely összefoglalja a cikkben szereplő legfontosabb információkat. A hírtestben tulajdonképpen ennek a leadnek a kibontása, részletesebb ismertetése történik. A hírügynökségi hírek felépítése egy fordított háromszögre (a sajtónyelvben gyakran piramisnak nevezik) hasonlít. Ahol széles a háromszög talpa, vagyis a hír elején, ott vannak a legfontosabb információk, míg a leglényegtelenebbek a csúcsba (a hír végére) szorulnak.
Ez a szerkesztési mód a hőskorban megkönnyítette a hírek továbbítását is. A távírókábeleken küldött hírek ugyanis gyakran csak részben jutottak el az előfizetőhöz, mert az összeköttetés megszakadt az adás közben. A lead használata azonban lehetővé tette, hogy akár egy mondat beérkezéséből is kiderüljön a legfontosabb információ.
Hírügynökségek Magyarországon
Hivatkozások
- ↑ Az APA honlapja
- ↑ Nyelv és tudomány
- ↑ Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (29. oldal) ISBN 963-7560-33-5
- ↑ A technika krónikája ISBN 963-7836-44-6
- ↑ Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (24. oldal) ISBN 963-7560-33-5
- ↑ Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (26. oldal) ISBN 963-7560-33-5
Források
- Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története ISBN 963-7560-33-5
- Bochkor Jenő, Hírügynökségi újságírás
- Donald Read, The power of news
- Graham Storey, Reuter's century
- Oliver Gramling, AP - The story of news
- Oliver Boyd-Barrett, The international news agencies ISBN 080-3915-12-8
- Nyelv és tudomány
- APA
- Hírügynökségek listája
Külső hivatkozások
- A Magyar Távirati Iroda honlapja
- A Reuters honlapja
- Az AFP honlapja
- A Bloomberg honlapja
- A DPA honlapja
- Az AP honlapja
- A Dow Jones honlapja
- Az APA honlapja
- Agencia Internacional
- A SITA honlapja
- Az Európai Hírügynökségek Szövetségének honlapja