„Haynal Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
RMIL - egy akadémikus, szeretettel P. és C. uraknak |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának Értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[keringési rendszer|vérkeringési rendszer]] elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával. |
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának Értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[keringési rendszer|vérkeringési rendszer]] elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával. |
||
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége ( |
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest 1938). |
||
==Forrás== |
==Forrás== |
||
A lap 2010. szeptember 17., 16:32-kori változata
Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) magyar belgyógyász.
Életpályája
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki.
Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának Értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest 1938).
Forrás
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
.svg){kind=small}
