„Szilfafélék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: Önmagára mutató hivatkozások eltávolítása |
Syp (vitalap | szerkesztései) |
||
| 35. sor: | 35. sor: | ||
==Gyakoribb fajok== |
==Gyakoribb fajok== |
||
[[Hegyi szil]] ''(Ulmus glabra)'', [[ |
[[Hegyi szil]] ''(Ulmus glabra)'', [[mezei szil]] ''(Ulmus minor)'', [[vénic szil]] ''(Ulmus laevis)'', [[angol szil]] ''(Ulmus procera)'', [[turkesztáni szil]] ''(Ulmus pumila)'', [[holland szil]] ''(Ulmus x hollandica)'', [[kínai szil]] ''(Ulmus parvifolia)'', [[japán szil]] ''(Ulmus japonica)'', [[japán gyertyánszil]] ''(Zelkova serrata)'', [[kaukázusi gyertyánszil]] ''(Zelkova carpinifolia)'' |
||
== Forrás és ajánlott irodalom == |
== Forrás és ajánlott irodalom == |
||
A lap 2010. március 14., 17:13-kori változata
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy szilfaj (Ulmus genus)
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szilfafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szilfafélék témájú kategóriát. |
A szilfafélék (Ulmaceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egyik családja az eurosid I kládban (APG II-rendszer). Monofiletikus csoportot, azaz kládot képeznek az eperfafélékkel (Moraceae), kenderfélékkel (Cannabaceae) és a csalánfélékkel (Urticaceae). A négy család éppen ezért közös, monofiletikus taxonba vonható csalánvirágúak (Urticae) néven, és ezek a rózsavirágúak kladogramján eléggé külön állnak. A Borhidi-rendszerben a csalánvirágúak főrendje (Urticanae) közös alosztályban szerepelt a bükkfavirágúakkal (Faganae) és egyéb barkás fákkal, a Hamamelidae alosztályban (varázsdió-virágúak vagy barkás fák).
A családba hat nemzetség 35 faja tartozik. A korábban ide sorolt ostorfafélék alcsaládja (Celtoideae) kladisztikus vizsgálatok eredményeképpen átkerült a kenderfélék családjába.
Elterjedésük, élőhelyük
A család tagjai az északi mérsékelt területeken sokfelé elterjedtek, másfelé, Ausztrálázsia kivételével szórványosan fordulnak elő.[1][2]
Jellemzésük
A csalánvirágúak kládjának legősibb családja, amely több ősi bélyeget őrzött meg, mint a többi három család. Így például a virágok még gyakran kétivarúak, bennük porzókat és termőket is találunk. A család tagjai kivétel nélkül fás szárúak (ősibb bélyeg), fák vagy cserjék. Leveleik válla aszimmetrikus (az egyik váll kissé csapott, a másik lejjebb nyúlik), tagolatlanok, a szélük fűrészes vagy fogas. Egy- vagy kétivarú virágaikat 4–8 szabadon álló vagy részben összenőtt lepellevél borítja. Apró virágaik egyesével vagy csomókban állnak, esetleg bogernyőbe tömörülnek. A gínőceum alsó állású, a termő két termőlevélből nőtt össze. A termés lependék, a magvakban a szekunder endospermium olykor hiányzik.
Gyakoribb fajok
Hegyi szil (Ulmus glabra), mezei szil (Ulmus minor), vénic szil (Ulmus laevis), angol szil (Ulmus procera), turkesztáni szil (Ulmus pumila), holland szil (Ulmus x hollandica), kínai szil (Ulmus parvifolia), japán szil (Ulmus japonica), japán gyertyánszil (Zelkova serrata), kaukázusi gyertyánszil (Zelkova carpinifolia)
Forrás és ajánlott irodalom
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
- Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
- Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
Jegyzetek
- ↑ Watson, L.; Dallwitz, M. J.: The Families of Flowering Plants: Ulmaceae Mirb., 1992. január 1.
- ↑ Stevens, P: Angiosperm Phylogeny Website. Missouri Botanical Garden, 2001. január 1.