„François Hollande” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a (GR) File renamed: File:Trierweiler 2012.JPG → File:Valérie Trierweiler, 2012.jpg this is not the municipality of Trierweiler |
|||
23. sor: | 23. sor: | ||
'''François Gérard Georges Nicolas Hollande''' ([[Rouen]], [[1954]]. [[augusztus 12.]]) francia politikus, a francia [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] elnöke 1997 és 2008 között, [[Nicolas Sarkozy]] fő kihívója a [[2012-es franciaországi elnökválasztás]]on. [[2012]]. [[május 6.|május 6-án]] a szavazatok 51,67%-ával megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé.<ref>[http://www.origo.hu/nagyvilag/20120506-francois-hollande-nyerte-a-francia-elnokvalasztast.html François Hollande nyerte a francia elnökválasztást]</ref> |
'''François Gérard Georges Nicolas Hollande''' ([[Rouen]], [[1954]]. [[augusztus 12.]]) francia politikus, a francia [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párt]] elnöke 1997 és 2008 között, [[Nicolas Sarkozy]] fő kihívója a [[2012-es franciaországi elnökválasztás]]on. [[2012]]. [[május 6.|május 6-án]] a szavazatok 51,67%-ával megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé.<ref>[http://www.origo.hu/nagyvilag/20120506-francois-hollande-nyerte-a-francia-elnokvalasztast.html François Hollande nyerte a francia elnökválasztást]</ref> |
||
A francia Nemzetgyűlésben (parlament) [[Corrèze (megye)]] első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között [[Tulle]] polgármestere volt. [[Corrèze (megye)]] közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra. [[2016]]. [[December 1.|december 1]]-én Hollande bejelentette, hogy nem indul a [[2017-es franciaországi |
A francia Nemzetgyűlésben (parlament) [[Corrèze (megye)]] első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között [[Tulle]] polgármestere volt. [[Corrèze (megye)]] közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra. [[2016]]. [[December 1.|december 1]]-én Hollande bejelentette, hogy nem indul a [[2017-es franciaországi elnökválasztás|2017-es franciaországi elnöki választáson]].<ref>http://alfahir.hu/hollande_bedobta_a_torolkozot_nem_indul_az_elnokvalasztason</ref> |
||
== Élete és pályafutása == |
== Élete és pályafutása == |
A lap 2017. március 2., 22:24-kori változata
François Hollande | |
Franciaország 24. elnöke Andorra társhercege | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. május 15. | |
Előd | Nicolas Sarkozy |
Született | 1954. augusztus 12. (69 éves) Rouen, Franciaország |
Párt | Szocialista Párt (Franciaország) |
Szülei | Nicole Tribert Georges Hollande |
Házastársa | Valérie Trierweiler (élettárs) |
Élettárs |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozás | államférfi |
Iskolái |
|
Vallás | |
Díjak |
|
François Hollande aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz François Hollande témájú médiaállományokat. |
François Gérard Georges Nicolas Hollande (Rouen, 1954. augusztus 12.) francia politikus, a francia Szocialista Párt elnöke 1997 és 2008 között, Nicolas Sarkozy fő kihívója a 2012-es franciaországi elnökválasztáson. 2012. május 6-án a szavazatok 51,67%-ával megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé.[3]
A francia Nemzetgyűlésben (parlament) Corrèze (megye) első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között Tulle polgármestere volt. Corrèze (megye) közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra. 2016. december 1-én Hollande bejelentette, hogy nem indul a 2017-es franciaországi elnöki választáson.[4]
Élete és pályafutása
Felső-normandiai középosztálybeli családba született. Anyja, Nicole Frédérique Marguerite Tribert, szociális munkás volt, apja fül-orr-gégész orvos, aki egyszer egy helyi választáson szélsőjobb színekben indult. Családneve valószínűleg kálvinista ősöktől származik, akik Hollandiából kerülhettek Normandiába a 16. században.
Felsőfokú tanulmányait az egyik legmagasabb presztizsű francia oktatási intézményben, az École nationale d'administrationban (ENA) végezte, ahol 1980-ban kapott diplomát. Már diákként részt vett François Mitterrand 1974-es (sikertelen) elnökválasztási kampányában. Öt évvel később belépett a francia szocialista pártba. Jacques Attali, Mitterrand egyik vezető tanácsadója felfigyelt rá, és 1981-ben elindította a képviselőválasztáson Corrèze megyében a későbbi köztársasági elnök, Jacques Chirac ellenében, de vereséget szenvedett; 1983-ban azonban már megválasztották itt képviselőnek. Az 1993-as választásokon, az általános jobboldali előretörés idején azonban elvesztette képviselői helyét.
A Szocialista Párt vezetője
1997-ben újra indult választókerületében és ismét képviselő lett. A Szocialista Párt megnyerte a választásokat, és vezetője, Lionel Jospin miniszterelnök lett. Hollande, aki addig a párt szóvivője volt, átvette a párt vezetését első titkári rangban és 11 évig töltötte be ezt a posztot. 2001-ben megválasztották Tulle, Corrèze megye székhelye polgármesterének is.
Jospin sokkoló vereséget szenvedett a 2002-es francia elnökválasztáson, a második fordulóba sem jutott be, ezért visszavonult. Ekkortól Hollande lett a párt legismertebb vezető személyisége. A 2003-as dijoni pártkongresszuson, megszerezte a párt vezető személyiségeinek támogatását és újraválasztották a tőle balra álló frakciók jelöltjeivel szemben. A 2004-es parlamenti választásokon a szocialisták vezetésével nagy sikert arattak, ezért szó volt arról, hogy a 2007-es elnökválasztásokon is indul. Ebben az időben azonban az országot még megosztotta az európai alkotmányról szóló 2005-ös népszavazás. Hollande az „igen” pártján állt, a népszavazáson azonban a nemek győztek. Bár a párt vezető posztjára újraválasztották, tekintélye csökkenni kezdett. Végül élettársa, Ségolène Royal indult a köztársasági elnöki székért (de veszített Nicolas Sarkozyvel szemben). Hollande sok kritikát kapott a párt rossz szereplése miatt a 2007-es nemzetgyűlési választásokon, ezért nem indult újra a párt vezetéséért, hanem Bertrand Delanoët, Párizs polgármesterét támogatta ebben. A párt első titkára végül Martine Aubry lett 2008-tól.
Hollande 2008-tól a Corrèze megyei közgyűlés elnöke lett. Ebben a minőségében támogatta Jean Boutier francia történész javaslatát az első európai helytörténeti díj, az Etienne Baluze-díj létrehozására. Az első ilyen díjat ő adta át Beatrice Palmero olasz történésznek.
2011 márciusában bejelentette, versenybe lép pártja elnökjelöltségéért a 2012-es franciaországi elnökválasztásra. A Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Párt által szervezett közös előválasztás kampányában eleinte jelentős hátrányban volt Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF elnökével szemben a belső közvéleménykutatásokon, de utóbbi szex-botrányai után az élre került. Az előválasztások első fordulójában az élen végzett, de nem kapott 50%-ot; a második fordulóban, 2011. októberében 56%-kal győzött Martine Aubry 43%-ával szemben.
2012 januárjában közzétette elnökválasztási programját 60 konkrét javaslattal, köztük szerepel a nagyvállalatok, bankok és a gazdagok fokozottabb adóztatása, 60 000 pedagógus-állás létrehozása, a nyugdíjkorhatár leszállítása 62-ről 60 évre, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása, az ipari beruházások ösztönzése, házasodási és örökbefogadási jogok az egynemű párok számára, a francia csapatok kivonása Afganisztánból még 2012-ben.[5][6]
Magánélete
Több mint harminc évig volt élettársa Ségolène Royal, ugyancsak szocialista politikusnak, akivel négy közös gyermekük van. 2007 júniusában a pár bejelentette szétválását.[7] Néhány hónappal később nyilvánosságra került Hollande és Valérie Trierweiler újságírónő kapcsolata.
Számos politikai, politikatudományi kötetet és tanulmányt publikált.
Jegyzetek
- ↑ http://www.hec.fr/Grande-Ecole/FAQ
- ↑ https://www.lejdd.fr/Politique/ENA-le-classement-et-le-bal-des-enveloppes-800443
- ↑ François Hollande nyerte a francia elnökválasztást
- ↑ http://alfahir.hu/hollande_bedobta_a_torolkozot_nem_indul_az_elnokvalasztason
- ↑ Erlanger, Steven. „Sarkozy’s Main Rival Offers Proposals for Lifting France’s Economy”, The New York Times , 2012. január 26. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ Presidential program – François Hollande. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ Sciolino, Elaine. „French Socialists’ First Couple Disclose a Parting of Ways”, New York Times , 2007. június 19., A3. oldal (Hozzáférés: 2010. december 4.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a François Hollande című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Elődje: Nicolas Sarkozy |
|
Utódja: hivatalban |