„Kukës” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Második világháború
Története befejezése + Fekvése
1. sor: 1. sor:
{{albán helynevek|határozatlan=Kukës|határozott=Kukësi|nyelvtani nem=hímnemű}}
{{Albán helynevek|nyelvtani nem=hímnemű|határozatlan=Kukës|határozott= Kukësi}}
{{Település infobox
{{Település infobox
|név =
|név =
34. sor: 34. sor:
|alapítás éve forrás =
|alapítás éve forrás =
|polgármester = Bashkim Shehu (PD)
|polgármester = Bashkim Shehu (PD)
|jegyző =
|irányítószám =
|irányítószám = 8501 – 8503
|körzethívószám =
|körzethívószám = (+355) 024
|testvértelepülései =
|testvértelepülései =
|terület = <!-- km², a dimenziót nem kell megadni -->
|terület = <!-- km², a dimenziót nem kell megadni -->
43. sor: 42. sor:
|szárazföldi terület = <!-- km², a dimenziót nem kell megadni -->
|szárazföldi terület = <!-- km², a dimenziót nem kell megadni -->
|vízi terület = <!-- km², a dimenziót nem kell megadni -->
|vízi terület = <!-- km², a dimenziót nem kell megadni -->
|agglomeráció népessége =
|népesség elővárosokkal =
|népesség elővárosokkal =
|magyar lakosság =
|népsűrűség =
|népsűrűség =
|népsűrűség forrás =
|népsűrűség forrás =
60. sor: 57. sor:
|szöveg pozíciója = left
|szöveg pozíciója = left
|szöveg pozíciója megyei =
|szöveg pozíciója megyei =
|tengerszint feletti magasság = 349
|tengerszint feletti magasság =
|weboldal =
|weboldal =
|wikicommons = <!-- Wikidatából -->
|wikicommons = <!-- Wikidatából -->
}}
}}
⚫
'''Kukës''' város [[Albánia]] északkeleti részén, [[Shkodra]] városától légvonalban 75 kilométerre keletre, a [[koszovó]]i határ közelében, a [[Drin]] folyó völgyében felduzzasztott [[Fierzai-tó]] partján. [[Kukës megye]] székhelye, megyéjén belül [[Kukës község]], valamint Kukës alközség központja. Ez utóbbi közigazgatási egység a városon kívül két másik települést foglal magában (Drinas és Gostil). A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége {{szám|16719|fő}}, ezzel Albánia tizenhetedik legnépesebb városa.<ref>[http://www.instat.gov.al/media/195829/8__kukes.pdf A 2011-es népszámlálás eredményei]</ref> A mai Kukës az 1970-es években épült szocialista város lakótelepekkel, mára nagyrészt elhagyott nehéz- és könnyűipari létesítményekkel, de kedvelt kiindulópontul szolgál a környező természeti értékeket ([[Albán-Alpok]], [[Valbona-völgy]], Fierzai-tó vidéke, [[Korab-hegy]] stb.) felkereső turisták számára.


== Fekvése ==
⚫
'''Kukës''' város [[Albánia]] északkeleti részén, [[Shkodra]] városától légvonalban 75 kilométerre keletre, a [[koszovó]]i határ közelében, a [[Drin]] folyó völgyében felduzzasztott [[Fierzai-tó]] partján. [[Kukës megye]] székhelye, megyéjén belül [[Kukës község]], valamint Kukës alközség központja. Ez utóbbi közigazgatási egység a városon kívül két másik települést foglal magában (Drinass és Gostil). A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége {{szám|16719|fő}}, ezzel Albánia tizenhetedik legnépesebb városa.<ref>[http://www.instat.gov.al/media/195829/8__kukes.pdf A 2011-es népszámlálás eredményei]</ref>
Kukës a [[Fekete-Drin|Fekete-]] és a [[Fehér-Drin]] összefolyásánál, a [[Drin]] vizéből felduzzasztott [[Fierzai-tó]] déli partján terül el.{{refhely|Somogyi 1955|:182.;|Elsie 2010|:128.}} Geológiai értelemben a [[Mirditai-fennsík]] [[szerpentin]]övezetéhez tartozik, természetföldrajzi szempontból azonban a Drin völgye által elválasztott [[Albán-Alpok]] és az attól délre elterülő [[Közép-Albán-hegység]] közé ékelődik.{{refhely|Somogyi 1955|:170., 172.}} A várostól 8 kilométerre délkeletre emelkedik a Gjallica-hegy 2489 méteres csúcsa. {{refhely|Dienes 2005|:118.;|Gloyer 2012|:168.}} Az országban itt a legalacsonyabb az évenkénti napsütéses órák száma (2000 óra).{{refhely|Nagel 1989|:18.}}

A várost Albánia központi részeivel az [[Durrës–Kukës–Morinë autópálya|A1-es autópálya]] köti össze, egyúttal vezet tovább [[Koszovó]] irányába.


== Történelme ==
== Történelme ==
74. sor: 75. sor:
A [[Albánia a második világháborúban|második világháború]] során, 1943 őszén előbb a jobboldali [[Nemzeti Front (Albánia)|Nemzeti Front]] gerillái szabadították fel ideiglenesen a környéket a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] megszálló hadserege alól,{{refhely|Zavalani 2015|:259.}} 1944 szeptemberében pedig a gyakorlatilag a [[Albán Kommunista Párt|kommunisták]] által irányított [[Nemzeti Felszabadítási Mozgalom]] – koszovói partizánok által támogatott – 5. partizánbrigádja űzte ki végleg a megszállókat.{{refhely|Pearson 2005|:382.}} [[Enver Hoxha]] írásos parancsára 1944. szeptember 20-án partizántársai a Kukës meletti Kolesjanban verték agyon a pártvezér számára mind kényelmetlenebbé váló [[Llazar Fundo]] kommunista mozgalmárt.{{refhely|Elsie 2010|:156.}}
A [[Albánia a második világháborúban|második világháború]] során, 1943 őszén előbb a jobboldali [[Nemzeti Front (Albánia)|Nemzeti Front]] gerillái szabadították fel ideiglenesen a környéket a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] megszálló hadserege alól,{{refhely|Zavalani 2015|:259.}} 1944 szeptemberében pedig a gyakorlatilag a [[Albán Kommunista Párt|kommunisták]] által irányított [[Nemzeti Felszabadítási Mozgalom]] – koszovói partizánok által támogatott – 5. partizánbrigádja űzte ki végleg a megszállókat.{{refhely|Pearson 2005|:382.}} [[Enver Hoxha]] írásos parancsára 1944. szeptember 20-án partizántársai a Kukës meletti Kolesjanban verték agyon a pártvezér számára mind kényelmetlenebbé váló [[Llazar Fundo]] kommunista mozgalmárt.{{refhely|Elsie 2010|:156.}}


A régi Kukëst és huszonnyolc másik települést 1976-ban vízzel árasztották el, amikor a Drin folyón [[Fierza|Fierzánál]] felépült a Párt Fénye (Drita e Partisë) vízerőművet kiszolgáló duzzasztógát, és az egykori falvak helyét a 73 négyzetkilométeres [[Fierzai-tó]] vette át. A lakosságot a tó partján újonnan létrehozott modern szocialista városban telepítették le, amely megörökölte a Kukës nevet, de gyakorta hivatkoznak rá az informális Új-Kukës (Kukës i Ri) néven is.{{refhely|Nagel 1989|:138.;|Dienes 2005|:118.;|Jacques 2009|:505.;|Gloyer 2012|:166.}} A korábban elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó betelepülőknek elsősorban a környék bányászata, a fémipar, valamint különböző könnyűipari üzemegységek (szeszgyár, szőnyeggyár stb.) adtak munkát. Már az Albániát 1939-ben megszálló [[Olaszország|olasz]] vezetésnek voltak fejlesztési tervei a Kukës környéki [[króm]]érc kiaknázására,{{refhely|Pearson 2004|:496.}} de a nagyipari léptékű bányaművelés csak a második világháborút követő évtizedekben bontakozott ki. 1961-ben állították üzembe a gjegjani rézbányát, amelynek ércét Kukësban dolgozták fel.{{refhely|Nagel 1989|:21.;|Elsie 2010|:303.}} Az 1970-es második felében a közeli Kalimashnál, majd az 1980-as évek közepén Vlahnánál [[króm]]bányát, Kukës közelében pedig krómdúsító üzemegységeket létesítettek.{{refhely|Nagel 1989|:139.;|Elsie 2010|:303.}}
A város elődjét, Kukës falut [[1976]]-ban vízzel árasztották el, és a mesterséges [[Fierzë-tó]] partján [[kína]]i segítséggel létesített vízerőmű körül épült fel az 1970-es években a város, ''Új-Kukës (Kukës/Kukësi i Ri)''. Ezzel egyidőben a környéken bányák nyíltak, nehéz- és könnyűipari üzemegységeket telepítettek a városba (szeszipar, rézfeldolgozó üzem, szőnyeggyár), amelyek nagy része mára bezárt. Nagy a munkanélküliség, ennélfogva az elvándorlás is, Kukës vidéke az ország legszegényebb területe. A [[koszovói háború]] idején, [[1999]]-ben több száz menekült lelt oltalomra a város körüli táborban.

A [[a kommunista Albánia|kommunista egypártrendszer]] végóráiban, 1990 januárjában Kukësban nagyszabású rendszerellenes tüntetésekre került sor.{{refhely|Réti 2000|:368.}} A rendszerváltást követően a munkahelyek nagy része megszűnt. Az elvándorlás arányait jelzi, hogy az 1989 és 2001 között [[Tirana|Tiranába]] betelepülők 7,7%-a Kukës kerületből érkezett (kibocsátó régióként csak [[Dibra kerület]] előzte meg).{{refhely|Doka & Karaguni 2010|:58.}} Az 1998–1999-es [[koszovói háború]] további jelentős tehertételnek bizonyult Kukës gazdasági erőforrásaira. A hazáját elhagyni kényszerült koszovói albánok 400-500 ezres tömege Albánia felé lépte át a határt, s nagy részük hónapokon keresztül a Kukës körüli sátortáborokban lelt oltalomra.{{refhely|Gloyer 2012|:168.;|Abrahams 2016|:269–271.}}

Némi gazdasági fellendülést hoztak a 2000-es–2010-es évek fejlesztései, amelyek némiképp oldottak Kukës és környéke földrajzi elszigeteltségén. 2006 és 2013 között felépült az Albániát Koszovóval összekötő [[Durrës–Kukës–Morinë autópálya|A1-es autópálya]] [[Fushë-Kruja]] és a morinai határátkelő közötti szakasza.{{refhely|Elsie 2010|:244.;|Gloyer 2012|:166.}} A morinai mellett két újabb határátkelőhelyet nyitottak Kukës község és Koszovó között ([[Shishtavec]], illetve a csak gyalogos forgalmat áteresztő Zapod).{{refhely|Vickers 2014|:251.}} [[Egyesült Arab Emírségek|Egyesült arab emirátusi]] finanszírozással 2006-ra készült el az ország második nemzetközi repülőtere, a [[kukësi nemzetközi repülőtér]],{{refhely|Dienes 2005|:118.;|Elsie 2010|:5.}} jóllehet, az albán kormány csak 2016-ban adta ki az engedélyt nemzetközi polgári légi járatok indítására és fogadására.<ref>{{CitWeb|url=http://www.balkaninsight.com/en/article/albania-to-open-flights-from-kukesi-airport-04-01-2016|tit=Albanians Get to Fly from Second Airport|aut=Fatjona Mejdini|dat=2016-04-01}}</ref> (Az olasz [[Ala Littoria]] légi társaság 1927 februárjától már üzemeltetett tirana–kukësi légi járatokat.{{refhely|Pearson 2004|:268.;|Elsie 2010|:5–6.}})

== Nevezetességei ==


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
80. sor: 87. sor:


== Források ==
== Források ==
*{{hely|Abrahams 2016}}{{Abrahams – Modern Albania}}
*{{hely|Dienes 2005}}{{DienesAlb}}
*{{hely|Dienes 2005}}{{DienesAlb}}
*{{hely|Doka & Karaguni 2010}}{{CitLib|capaut=Dhimitër Doka |capaut22=Merita Karaguni |cap=Albania’s economic and regional developments during transition period (1990–2008) |tit=Albánok |ass=Szerk. Kitanics Máté, Pap Norbert |loc=Pécs |ann=2010 |red=Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központja |ser=Balkán Füzetek |sernr=9 |isbn=9789636423353 |pag=54–63.}}
*{{hely|Elsie 2010}}{{HistDictAlb|3}}
*{{hely|Elsie 2010}}{{HistDictAlb|3}}
*{{hely|Gilkes 2013}}{{AlbArchGuide}}
*{{hely|Gilkes 2013}}{{AlbArchGuide}}
*{{hely|Gloyer 2012}}{{CitLib|aut=Gillian Gloyer |tit=Albania |subtit=The Bradt Travel Guide |loc=Chalfont St Peter |ann=2012 |red= Bradt Travel Guides |ISBN= 978-1841623870 }}
*{{hely|Jacques 2009}}{{JacquesAlb}}
*{{hely|Jacques 2009}}{{JacquesAlb}}
*{{hely|Nagel 1989}}{{CitLib|tit=Albánia |ser=Nagel Útienciklopédiák |ann=1989 |loc=Pécs |red=Baranya Megyei Könyvtár |isbn=9637272194}}
*{{hely|Nagel 1989}}{{CitLib|tit=Albánia |ser=Nagel Útienciklopédiák |ann=1989 |loc=Pécs |red=Baranya Megyei Könyvtár |isbn=9637272194}}
*{{hely|Pearson 2004}}{{Albania20-1}}
*{{hely|Pearson 2004}}{{Albania20-1}}
*{{hely|Pearson 2005}}{{Albania20-2}}
*{{hely|Pollo & Puto 1981}}{{PolloAlb}}
*{{hely|Pollo & Puto 1981}}{{PolloAlb}}
*{{hely|Réti 2000}}{{RétiAlbSors}}
*{{hely|Somogyi 1955}}{{CitPer|aut=Somogyi Sándor |tit=Albánia természeti földrajza |per=Földrajzi Közlemények |tom=79 |fasc=2 |ann=1955 |pag=167–188}}
*{{hely|Vickers 2014}}{{VickersAlbanians|2014}}
*{{hely|Vickers 2014}}{{VickersAlbanians|2014}}
*{{hely|Wilkes 1992}}{{Wilkes – The Illyrians}}
*{{hely|Wilkes 1992}}{{Wilkes – The Illyrians}}
*{{hely|Zavalani 2015}}{{ZavalaniAlb}}


{{portál|földrajz}}
{{portál|földrajz}}

A lap 2016. december 27., 20:52-kori változata

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Kukës, illetve Kukësi.
A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.
Kukës
Kukës címere
Kukës címere
Közigazgatás
Ország Albánia
MegyeKukës
KözségKukës
AlközségKukës
PolgármesterBashkim Shehu (PD)
Irányítószám8501–8503
Körzethívószám24
Népesség
Teljes népesség16 719 fő (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság320 m
Időzóna
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 04′ 33″, k. h. 20° 25′ 23″Koordináták: é. sz. 42° 04′ 33″, k. h. 20° 25′ 23″
Kukës weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kukës témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kukës város Albánia északkeleti részén, Shkodra városától légvonalban 75 kilométerre keletre, a koszovói határ közelében, a Drin folyó völgyében felduzzasztott Fierzai-tó partján. Kukës megye székhelye, megyéjén belül Kukës község, valamint Kukës alközség központja. Ez utóbbi közigazgatási egység a városon kívül két másik települést foglal magában (Drinas és Gostil). A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 16 719 fő, ezzel Albánia tizenhetedik legnépesebb városa.[1] A mai Kukës az 1970-es években épült szocialista város lakótelepekkel, mára nagyrészt elhagyott nehéz- és könnyűipari létesítményekkel, de kedvelt kiindulópontul szolgál a környező természeti értékeket (Albán-Alpok, Valbona-völgy, Fierzai-tó vidéke, Korab-hegy stb.) felkereső turisták számára.

Fekvése

Kukës a Fekete- és a Fehér-Drin összefolyásánál, a Drin vizéből felduzzasztott Fierzai-tó déli partján terül el.[2] Geológiai értelemben a Mirditai-fennsík szerpentinövezetéhez tartozik, természetföldrajzi szempontból azonban a Drin völgye által elválasztott Albán-Alpok és az attól délre elterülő Közép-Albán-hegység közé ékelődik.[3] A várostól 8 kilométerre délkeletre emelkedik a Gjallica-hegy 2489 méteres csúcsa. [4] Az országban itt a legalacsonyabb az évenkénti napsütéses órák száma (2000 óra).[5]

A várost Albánia központi részeivel az A1-es autópálya köti össze, egyúttal vezet tovább Koszovó irányába.

Történelme

Az újkőkorszakban a mai Kukës környékén a kolshi kultúra népei éltek. Tárgyi műveltségük sajátos jegyei a mai Albánia egész területéről ismert – monokróm, esetenként fehér vonalakkal megrajzolt – vöröskerámia mellett a kávébarna ornamentikával díszített vörös agyagedények.[6] A környék első ismert halomsírjai a bronzkor során jelentek meg, amelyek közös jellemzői a kőlapokból kialakított sírkamra, a borostyán sírmellékletek, valamint a temetkezési hely kerámiaedény-töredékekkel kevert földréteggel való befedése. Mindez egyfelől a mati kultúra délnyugatra húzódó területeivel mutat hasonlóságot, de az illír népek i. e. 5. századból ismert temetkezési hagyományával is rokonítható. A legkorábbi sírleletek arról tanúskodnak, hogy a vaskorig oldalfekvésben, magzati pózba rendezve hantolták el halottaikat, amit helyenként a vaskortól felváltott egy másik hagyomány: a nyújtott lábbal hanyattfekvő halottak eltemetése. A környék legjelentősebb halomsírjai a közeli Kolsh, Çinamak (67 tumulus) és Kruma határában, valamint a már koszovói oldalon lévő Këneta mellett találhatóak.[7] A kőlapokból kialakított sírkamra hagyománya egészen a középkorig élt, a környékről nagy számban ismertek az albán etnicitású komani régészeti kultúrához kötődő ilyen sírhelyek.[8]

A település első említése 1571-ből ismert; ekkor tizenkét házhelyet számoltak össze a Kukufic néven ismert faluban. A 20. századig Prizren körzetéhez tartozó, kevésbé jelentős piachely volt. Az első világháborút követő pártpolitikai harcok során a hatalmát építgető Amet Zogolli ellenzékének egyik fő fészke volt a terület, ahol 1919-től a Muharrem Bajraktari vezette kukësi helyőrség tartotta fenn a rendet.[9] 1923 januárjában Bajram Curri vezetésével – Hasan Prishtina és Mustafa Kruja támogatásával – fegyveres kormányellenes felkelés tört ki a Gjakova és Kukës közötti vidéken, amelyet a Zogolli-kormány – jugoszláv csendőrségi segédlettel – csakhamar levert.[10] 1924 májusában újabb elégedetlenségi hullám futott végig Albánián; a Bajram Curri vezette felkelők az országban elsőként ragadtak fegyvert a shalai törzsfő, Rexhep Shala felhívására, Bajraktarit és katonáit kiűzték Kukësból és átvették a település feletti hatalmat. Ennek nyomán bontakozott ki a júniusi forradalom, amely a kormány leváltásával és Zogolli külföldre menekülésével zárult.[11]

A második világháború során, 1943 őszén előbb a jobboldali Nemzeti Front gerillái szabadították fel ideiglenesen a környéket a náci Németország megszálló hadserege alól,[12] 1944 szeptemberében pedig a gyakorlatilag a kommunisták által irányított Nemzeti Felszabadítási Mozgalom – koszovói partizánok által támogatott – 5. partizánbrigádja űzte ki végleg a megszállókat.[13] Enver Hoxha írásos parancsára 1944. szeptember 20-án partizántársai a Kukës meletti Kolesjanban verték agyon a pártvezér számára mind kényelmetlenebbé váló Llazar Fundo kommunista mozgalmárt.[14]

A régi Kukëst és huszonnyolc másik települést 1976-ban vízzel árasztották el, amikor a Drin folyón Fierzánál felépült a Párt Fénye (Drita e Partisë) vízerőművet kiszolgáló duzzasztógát, és az egykori falvak helyét a 73 négyzetkilométeres Fierzai-tó vette át. A lakosságot a tó partján újonnan létrehozott modern szocialista városban telepítették le, amely megörökölte a Kukës nevet, de gyakorta hivatkoznak rá az informális Új-Kukës (Kukës i Ri) néven is.[15] A korábban elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó betelepülőknek elsősorban a környék bányászata, a fémipar, valamint különböző könnyűipari üzemegységek (szeszgyár, szőnyeggyár stb.) adtak munkát. Már az Albániát 1939-ben megszálló olasz vezetésnek voltak fejlesztési tervei a Kukës környéki krómérc kiaknázására,[16] de a nagyipari léptékű bányaművelés csak a második világháborút követő évtizedekben bontakozott ki. 1961-ben állították üzembe a gjegjani rézbányát, amelynek ércét Kukësban dolgozták fel.[17] Az 1970-es második felében a közeli Kalimashnál, majd az 1980-as évek közepén Vlahnánál krómbányát, Kukës közelében pedig krómdúsító üzemegységeket létesítettek.[18]

A kommunista egypártrendszer végóráiban, 1990 januárjában Kukësban nagyszabású rendszerellenes tüntetésekre került sor.[19] A rendszerváltást követően a munkahelyek nagy része megszűnt. Az elvándorlás arányait jelzi, hogy az 1989 és 2001 között Tiranába betelepülők 7,7%-a Kukës kerületből érkezett (kibocsátó régióként csak Dibra kerület előzte meg).[20] Az 1998–1999-es koszovói háború további jelentős tehertételnek bizonyult Kukës gazdasági erőforrásaira. A hazáját elhagyni kényszerült koszovói albánok 400-500 ezres tömege Albánia felé lépte át a határt, s nagy részük hónapokon keresztül a Kukës körüli sátortáborokban lelt oltalomra.[21]

Némi gazdasági fellendülést hoztak a 2000-es–2010-es évek fejlesztései, amelyek némiképp oldottak Kukës és környéke földrajzi elszigeteltségén. 2006 és 2013 között felépült az Albániát Koszovóval összekötő A1-es autópálya Fushë-Kruja és a morinai határátkelő közötti szakasza.[22] A morinai mellett két újabb határátkelőhelyet nyitottak Kukës község és Koszovó között (Shishtavec, illetve a csak gyalogos forgalmat áteresztő Zapod).[23] Egyesült arab emirátusi finanszírozással 2006-ra készült el az ország második nemzetközi repülőtere, a kukësi nemzetközi repülőtér,[24] jóllehet, az albán kormány csak 2016-ban adta ki az engedélyt nemzetközi polgári légi járatok indítására és fogadására.[25] (Az olasz Ala Littoria légi társaság 1927 februárjától már üzemeltetett tirana–kukësi légi járatokat.[26])

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ A 2011-es népszámlálás eredményei
  2. ↑ Somogyi 1955 :182.; Elsie 2010 :128.
  3. ↑ Somogyi 1955 :170., 172.
  4. ↑ Dienes 2005 :118.; Gloyer 2012 :168.
  5. ↑ Nagel 1989 :18.
  6. ↑ Jacques 2009 :5. Vö. Nagel 1989 :36.
  7. ↑ Wilkes 1992 :45.; Jacques 2009 :13., 27.; Gilkes 2013 :14.
  8. ↑ Jacques 2009 :153.
  9. ↑ Elsie 2010 :28.
  10. ↑ Pollo & Puto 1981 :189.; Pearson 2004 :201.
  11. ↑ Pollo & Puto 1981 :192.; Pearson 2004 :222.; Elsie 2010 :28.; Vickers 2014 :105.
  12. ↑ Zavalani 2015 :259.
  13. ↑ Pearson 2005 :382.
  14. ↑ Elsie 2010 :156.
  15. ↑ Nagel 1989 :138.; Dienes 2005 :118.; Jacques 2009 :505.; Gloyer 2012 :166.
  16. ↑ Pearson 2004 :496.
  17. ↑ Nagel 1989 :21.; Elsie 2010 :303.
  18. ↑ Nagel 1989 :139.; Elsie 2010 :303.
  19. ↑ Réti 2000 :368.
  20. ↑ Doka & Karaguni 2010 :58.
  21. ↑ Gloyer 2012 :168.; Abrahams 2016 :269–271.
  22. ↑ Elsie 2010 :244.; Gloyer 2012 :166.
  23. ↑ Vickers 2014 :251.
  24. ↑ Dienes 2005 :118.; Elsie 2010 :5.
  25. ↑ Fatjona Mejdini: Albanians Get to Fly from Second Airport. www.balkaninsight.com
  26. ↑ Pearson 2004 :268.; Elsie 2010 :5–6.

Források

  • ↑ Abrahams 2016: Fred C. Abrahams: Modern Albania: From dictatorship to democracy in Europe. New York;  London: New York University Press. 2016. ISBN 9780814705117  
  • ↑ Dienes 2005:
  • ↑ Doka & Karaguni 2010: Dhimitër Doka: Albania’s economic and regional developments during transition period (1990–2008). In Albánok. Szerk. Kitanics Máté, Pap Norbert. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központja. 2010. 54–63. o. = Balkán Füzetek, 9. ISBN 9789636423353  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012.  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Nagel 1989: Albánia. Pécs: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. 4th revised edition. London;  New York: I.B. Tauris. 2014.  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
Ez az albán településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kukës&oldid=18289578”