„Erdei madársóska” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kirepítí javítva kirepíti-re |
Megjelenés, élőhely |
||
19. sor: | 19. sor: | ||
Az '''erdei madársóska''' ''(Oxalis acetosella)'' a [[madársóska-virágúak]] ''(Oxalidales)'' rendjében a névadó [[madársóska]] ''(Oxalis)'' nemzetség egyik, a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi. |
Az '''erdei madársóska''' ''(Oxalis acetosella)'' a [[madársóska-virágúak]] ''(Oxalidales)'' rendjében a névadó [[madársóska]] ''(Oxalis)'' nemzetség egyik, a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]] is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi. |
||
[[Írország]] emblémája, a [[Szentháromság]] jelképe.<ref name=''Ehető''>Marie-Claude Paume: ''Ehető vadnövények.'' ''Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása''. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 58. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2</ref> |
|||
== Származása, elterjedése == |
== Származása, elterjedése == |
||
25. sor: | 27. sor: | ||
== Megjelenése, felépítése == |
== Megjelenése, felépítése == |
||
Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. [[Termés]]e tok. |
Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. [[Termés]]e tok.<ref name=''Ehető'' /> |
||
== Életmódja, élőhelye == |
== Életmódja, élőhelye == |
||
Mészkerülő; tipikusan az [[erdei fenyves]]ek és [[lucfenyves]]ek, a [[gyertyán]]- és [[bükk (növénynemzetség)|bükkelegyes]] erdők aljnövényzetében nő. |
Mészkerülő; tipikusan az [[erdei fenyves]]ek és [[lucfenyves]]ek, a [[gyertyán]]- és [[bükk (növénynemzetség)|bükkelegyes]] erdők aljnövényzetében nő. Szőnyegszerűen terül el, akár 1800 méter magasságban is megél.<ref name=''Ehető''/> |
||
A levelek „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak.<ref name=''Ehető''/> A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el. |
|||
Április–októberben (főként májusban) virágzik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad. |
Április–októberben (főként májusban) virágzik. Nyáron másodszor is virágzik, több szirom nélküli virágot hoz létre, melyből ovális, ötszögletű termés fejlődik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad.<ref name=''Ehető'' /> |
||
== Felhasználása == |
== Felhasználása == |
||
Leveleinek [[oxálsav]]tartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle. |
Leveleinek [[oxálsav]]tartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle. |
||
==Jegyzetek== |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2016. november 25., 22:21-kori változata
Erdei madársóska | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Oxalis acetosella L., 1753 | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei madársóska témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei madársóska témájú médiaállományokat és Erdei madársóska témájú kategóriát. |
Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjében a névadó madársóska (Oxalis) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi.
Írország emblémája, a Szentháromság jelképe.[1]
Származása, elterjedése
Hazánkban az egyetlen őshonos madársóskaféle.
Megjelenése, felépítése
Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref>
címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik
Életmódja, élőhelye
Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő. Szőnyegszerűen terül el, akár 1800 méter magasságban is megél.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref>
címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik
A levelek „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref>
címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el.
Április–októberben (főként májusban) virágzik. Nyáron másodszor is virágzik, több szirom nélküli virágot hoz létre, melyből ovális, ötszögletű termés fejlődik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad.Forráshivatkozás-hiba: A nyitó <ref>
címke formai hibás vagy rossz névvel rendelkezik
Felhasználása
Leveleinek oxálsavtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle.
Jegyzetek
- ↑ Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 58. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
Források
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 6.
- Terra Alapítvány: Hazánk növényvilága
- Tavaszi virágok