Marhabögöly

Marhabögöly
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Csoport: Ősszájúak (Protostomia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Rend: Kétszárnyúak (Diptera) Alrend: Légyalkatúak (Brachycera) Alrendág: Bögölyalakúak (Tabanomorpha) Öregcsalád: Bögölyszerűek (Tabanoidea) Család: Bögölyfélék (Tabanidae) Alcsalád: Nagybögölyök (Tabaninae) Nem: Tabanus Faj: T. bovinus
Tudományos név
Tabanus bovinus Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Marhabögöly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Marhabögöly témájú médiaállományokat és Marhabögöly témájú kategóriát.

A marhabögöly (Tabanus bovinus) a kétszárnyúak rendjébe (Diptera), a légyalkatúak vagy rövidcsápúak alrendjébe (Brachycera) és a bögölyfélék családjának Tabanus nemébe tartozó faj.

Jellegzetességei

Testhossza 2–2,5 cm. Testalkata erőteljes, a tor oldalán hosszanti csíkok találhatók. A potroh széles, vaskos. A potroh oldali élénkebb vöröses színűek, mint az egyébként nagyon hasonló, kissé nagyobb termetű szudétabögöly (Tabanus sudeticus) esetében.A félgömb alakú fejen nagy összetett szemek, és rövid csápok találhatóak.

Élőhely

A marhabögöly legelők, rétek, erdőszélek, kertek és nagyobb parkok lakója. A hegyvidékeken kb. 2 ezer m magasságáig hatol fel.

Elterjedés

Szinte egész Európában elterjedt, kivéve a zord északi területeket. Ezenkívül megtalálható még Észak-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában. Hazánkban igen gyakori; jóval gyakoribb, mint Közép-Európa más területein, ahol egyes helyeken egyenesen ritka. Évtizedekkel ezelőtt hazánkban is sokkal gyakoribb volt. Visszaszorulásának oka valószínűleg az állattartási mód megváltozása: nagyobb mértékűvé vált az istállóban tartás. Előfordulása Magyarországon ennek megfelelően szigetszerű, nem egyenletes.

Táplálkozás

A nőstények vérszívók, és patásállatok (szarvasmarha, ló, sertés, őz, szarvas) vérét szívják, de akár az embert is megtámadják. Akár 60 mg-nyi vért is képesek kiszívni az áldozatukból. Zaklatásukkal olyannyira felingerelhetik az állatokat, hogy az a munkateljesítményükre, hús- és tejhozamukra is kihathat.

A nőstényekkel ellentétben a hímek nem szívnak vért, békés viráglátogatók: nektárral és virágporral táplálkoznak.

Szaporodás

A nőstényeknek meleg vérű állat vérét kell szívniuk, hogy petét érlelhessenek. A nőstény a petéket a víz vagy nedves talaj fölötti növényi szervekre, levelekre, szárakra helyezi. A petéből kikelő bögölylárvák a vízbe vagy a nedves talajra pottyannak. Itt ragadozó életmódot folytatnak: kis férgeket, rovarlárvákat, rákocskákat zsákmányolnak, sőt a nagyobb termetű bögölylárvák a kisebb halakat, kétéltűeket (pl. ebihalakat) is megtámadják. A lárvák a vízből, nedves talajból kimászva bebábozódnak.

Forrás és ajánlott irodalom

• Móczár László (szerk.): Állathatározó II., Tankönyvkiadó, Bp., 1984.
• Reichholf-Riehm, Helgard: Rovarok és pókszabásúak, Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub, Bp., 1997.
• Aradi Mátyás Pál: Bögölyök (Tabanidae), Diptera I., Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae) 37., XIV. kötet, 9. füzet, Akadémia Kiadó, Bp., 1958.
• Urania Állatvilág II. – Rovarok, Gondolat Kiadó, Bp., 1970.
• Móczár László–Csépe Magdolna: Legyek, hangyák, méhek, darazsak – Búvár Zsebkönyvek, Móra Kiadó, Bp., 1974.