Ambrogio Lorenzetti

Ambrogio Lorenzetti (illusztráció Giorgio Vasari művéből)

A jó kormányzás hatása a városra (freskórészlet, Palazzo Pubblico, Siena)

Ambrogio Lorenzetti (vagy Ambruogio Laurati) (Siena, 1290 körül – Siena, 1348. június 9.) a sienai iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein Simone Martini, Giotto és Cimabue hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319., Museo Diocesano, San Casciano). .

Élete

Giorgo Vasari vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a Credo-nak azzal a részevel, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette Szent Katalin vértanú életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. Volterrába is küldött egy táblaképet, illetve Massában is festett egy freskót és egy táblaképet. Orvietóban, a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót.

Ezt követően Firenzébe ment, ahol a San Procolo templomában egy táblaképet készített, majd akiskápolnában elkészítette Szent Miklóst ábrázoló szárnyasoltárát, melynek predelláján (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, Cortona akkori ura ismeghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő.

Siennába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a Palazzo Publico-ban, a A Kilencek ( a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a vrost vezető kilencfős tanácsra utal) )termének falán a Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre című allegorikus alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak.

Vasari tudósítása szerint az irodalommal is szívesen foglalkozott, valamint tevékenyen részt vett a városi közéletben. Halála előtt még festett egy táblaképet az Oliveto-hegyen. A homokóra középkori elterjedtségének egyik első bizonyítékát adják festményei. Testvéréhez hasonlóan valószínűleg ő is bubópestisben halt meg 1348-ban. Giorgio Vasari írta meg életrajzát.

Értékelése

Tevékenysége három területen jelent határvonalat: egyrészről az intim szentképek ú jműfajában, a szoptató Madonna megfestésével; másrészről pedig a profán ikonográfia megteremtésével, a Palazzo Publico falán lévő ábrázolásokkal, illetve a sienaiak római eredetére való képi hivatkozásokkal; harmadrészt pedig a ténylegesen felismerhető, tehát nem a középkorra jellemző elvont tájábrázolásokkal a reneszánsz felé nyitott utat.

“ Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompzíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével”

Magyar forrás

• Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568
• Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.:Vayer Lajos. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978.

• Marosi Ernő: A középkor művészete II. 1250-1500. Budapest, Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631343056
• Jakob Burckhardt: A reneszánsz civilizáció Itáliában. Ford.: Elek Artúr; Budapest, 1978.
• Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete. Corvina Kiadó, Budapesr, 1982. ISBN 9631312860

A Wikimédia Commons tartalmaz Ambrogio Lorenzetti témájú médiaállományokat.

Csatlakozó szócikk:

Huizinga

Jacob Burchardt