„Newton-féle gravitációs törvény” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Források: +Fordítás szakasz |
|||
68. sor: | 68. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
==Fordítás== |
|||
{{fordítás|en| Newton's law of universal gravitation|4=angol}} |
{{fordítás|en| Newton's law of universal gravitation|4=angol}} |
||
[[Kategória: Fizika]] |
[[Kategória: Fizika]] |
||
[[Kategória: Gravitáció]] |
[[Kategória: Gravitáció]] |
A lap 2012. december 2., 10:55-kori változata
A Newton-féle gravitációs törvény azt állítja, hogy az univerzumban minden pontszerű tömeg erőhatást fejt ki minden más pontszerű tömegre, mely erő egyenesen arányos a tömegük szorzatával, és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével (nagyobb gömbszimmetrikus tömegek úgy tekinthetők, mint a középpontjukban koncentrált pontszerű tömeg).
Ez egy általános fizikai törvény, melyet Newton tapasztalati megfigyeléseiből vezetett le indukcióval.[1] A törvény része a klasszikus mechanikának, a törvényt Newton a Philosophiae Naturalis Principia Mathematica művében publikálta 1687. július 5-én. Amikor Newton a Royal Society előtt bemutatta könyvét, Robert Hooke azt állította, hogy Newton tőle vette át az inverz négyzetes törvényt.
Mai szóhasználattal a törvény így szól: Minden pontszerű tömeg erőhatást fejt ki minden más pontszerű tömegre az egymást összekötő képzeletbeli vonal mentén, mely erő egyenesen arányos a tömegük szorzatával és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével:
ahol:
- F a tömegek közötti erő,
- G a gravitációs állandó,
- m1 az egyik tömeg,
- m2 a másik tömeg
- r a tömegek középponja közötti távolság.
- F1 = F2
SI mértékegységrendszer ben a mértékegységek:
A G értékét először Henry Cavendish brit fizikus állapította meg kisérletében (1798), mely éppen az első próbája volt a Newton-féle gravitációs törvénynek.[2] A kisérlet 111 évvel a Principia publikálása után történt (71 évvel Newton halála után), így Newton nem használhatta számításaiban a G-t, csupán relatív erőket számolt. A Newton-féle gravitációs törvény hasonlít a Coulomb-törvényhez, mely két töltött részecske közötti elektromos erőhatásról szól. Mindkettő inverz négyzetes törvény, ahol az erő fordítottan arányos a távolság négyzetével. Newton törvényét azóta Einstein általános relativitáselmélete helyettesíti, de ma is igen jó közelítést ad a gravitációs hatásra. Általános relativitáselméletre csak akkor van szükség, ha nagy pontosságra van igény, vagy extrém sűrű és nagy tömegek gravitációs hatását számolják.
Térbeli kiterjedésű testek esete
Ha a vizsgált testek térbeli kiterjedésűek (és nem elméleti pontszerű tömegek), akkor a köztük ébredő gravitációs erőt a testet felépítő pontszerű tömegek összeadásával lehet kiszámolni. Mivel a pontszerű tömegek ‘végtelenül kicsik’, ez maga után vonja az erők integrálását a testek kiterjedése mentén. Egy gömbszimmetrikus test esetén a hatás olyan, mintha a test összes tömege a középpontban volna koncentrálódva. [3]
Egy szobában a gravitációnál elhanyagolható a Föld görbülete, ezért párhuzamos erővonalak mentén hat a gravitáció.
Problémák a Newton-féle elmélettel
Newton leírása a gravitációról elegendően pontos a legtöbb gyakorlati esetben, és ezért széles körben használják. Az eltérés kicsi, ha a dimenziónélküli mennyiségek, φ/c2 és (v/c)2 jóval kisebbek mint 1, ahol a φ a gravitációs potenciál, a v, a tárgy sebessége, c, a fény sebessége.[4].
Például, a Newton-féle gravitációs törvény elegendően pontos leírást ad a Föld/Nap rendszerről:
ahol rorbit a Nap körül keringő Föld keringési sugara.
Azokban az esetekben, amikor a dimenzió nélküli paraméterek nagyok, az általános relativitáselmélet írja le jobban a rendszert. Kis gravitációs erők és sebességek esetében az általános relativitáselmélet a Newton-féle gravitációs törvényre egyszerűsödik le, ezért azt szokták mondani, hogy a Newton-féle törvény az általános relativitáselmélet kis gravitációkra érvényes határesete.
Irodalom
- Csákány Antal - Flórik György - Gnadig Péter - Holics László - Juhász András - Sükösd Csaba - Dr. Tasnádi Péter: Fizika. (hely nélkül): Akadémiai Kiadó Zrt. 2011. ISBN 9789630584876
- Richard S. Westfall: The Construction of Modern Science: Mechanisms and Mechanics. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1978. ISBN 9789630584876
Kapcsolódó szócikkek
Külső hivatkozások
- Work, Energy, and Universal Gravitation
- Fizikai állandók legújabb értékei
- The Michell-Cavendish Experiment
Források
- ↑ Isaac Newton: "In [experimental] philosophy particular propositions are inferred from the phenomena and afterwards rendered general by induction": "Principia", Book 3, General Scholium, at p.392 in Volume 2 of Andrew Motte's English translation published 1729.
- ↑ The Michell-Cavendish Experiment, Laurent Hodges
- ↑ - Proposition 75, Theorem 35: p.956 - I.Bernard Cohen and Anne Whitman, translators: Isaac Newton, The Principia: Mathematical Principles of Natural Philosophy. Preceded by A Guide to Newton's Principia, by I.Bernard Cohen. University of California Press 1999 ISBN 0-520-08816-6 ISBN 0-520-08817-4
- ↑ Misner, Charles W.. Gravitation. W. H.Freeman and Company (1973). ISBN 0-7167-0344-0 Page 1049.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Newton's law of universal gravitation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.