„Csukás Kálmán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a A Vitézi Rend tagjai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
Vitéz nemes zetényi '''Csukás Kálmán''' ([[Siómaros]], [[1901]]. [[december 13.]] – [[Ilovszkoje]], [[1943]]. [[január 19.]]) Magyar Királyi vezérkari alezredes |
Vitéz nemes zetényi '''Csukás Kálmán''' ([[Siómaros]], [[1901]]. [[december 13.]] – [[Ilovszkoje]], [[1943]]. [[január 19.]]) Magyar Királyi vezérkari alezredes. |
||
== Életrajz == |
== Életrajz == |
A lap 2012. április 7., 17:34-kori változata
Vitéz nemes zetényi Csukás Kálmán (Siómaros, 1901. december 13. – Ilovszkoje, 1943. január 19.) Magyar Királyi vezérkari alezredes.
Életrajz
1901. december 13-án született Siómaroson. Régi nemesi családból származik, ősei 1499-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő. Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát Budapest-Hűvösvölgyben fejezte be 1920-ban. Ezt követően a Ludovika Akadémiára jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és 1924. augusztus 20-án mint évfolyamelsőt avatták hadnaggyá. Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. 1926-ban már képzett vadászpilóta. 1929–1932 között hadiiskolát végez, százados lesz és átkerül a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy a szovjet fronton közvetlen elöljárója a kormányzóhelyettes Horthy Istvánnak. 1942. október 29-én a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint november 1-jétől vk. alezredessé léptették elő. 1943. január 19-én az ilovszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülő bajtársait haza küldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral nem volt semmilyen kapcsolata, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt. Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a Pesti Hírlap csak február 9-én közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van.
Halála után Horthy kormányzó vitézzé nyilvánította, ezredessé léptette elő és a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjével tüntette ki.(1943. évi 38.sz.H.K.)
Források
Zetényi-Csukás Ferenc: Horthy István elfeledett parancsnoka. Szerzői kiadás, Szeged, 2010. ISBN 978-963-06-9607-4