Csukás Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csukás Kálmán
Csukás Kálmán vk. alezredes.jpg
Született 1901. december 13.
Elhunyt 1943. január 19. (41 évesen)

Vitéz nemes zetényi Csukás Kálmán (Siómaros, 1901. december 13.Ilovszkoje, 1943. január 19.) Magyar Királyi vezérkari alezredes.

Életrajz[szerkesztés]

Régi nemesi családból származik, ősei 1499-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban, kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő.

Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát Budapest-Hűvösvölgyben fejezte be 1920-ban. Ezt követően a Ludovika Akadémiára jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és 1924. augusztus 20-án, évfolyamelsőként avatták hadnaggyá.

Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél – a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. 1926-ban már képzett vadászpilóta. 1929–1932 között hadiiskolát végzett, százados lett és átkerült a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy, a szovjet fronton közvetlen elöljárója volt a kormányzóhelyettes Horthy Istvánnak. 1942. október 29-én a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint november 1-jétől vk. alezredessé léptették elő.

1943. január 19-én az ilovszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülőbajtársait hazaküldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral minden kapcsolata megszakadt, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt.

Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a Pesti Hírlap csak február 9-én közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van.

Halála után Horthy kormányzó vitézzé nyilvánította, ezredessé léptette elő és a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjével tüntette ki.(1943. évi 38. sz. H. K.)

Források[szerkesztés]

Zetényi-Csukás Ferenc: Horthy István elfeledett parancsnoka. Szerzői kiadás, Szeged, 2010. ISBN 978-963-06-9607-4