Spanyol személyes névmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A spanyol személyes névmásoknak (pronombres personales) van neme (género), száma (número) és esete (caso), ezeken belül csoportosíthatóak hangsúlyosság (tonicidad), valamint reflexivitás–reciprocitás (reflexividad–reciprocidad) szerint.

A személyes névmások összefoglalva az alábbi táblázatban láthatóak (h. = hímnemű, n. = nőnemű, s. = semlegesnemű):

Szám,
személy
Eset
Alanyeset Tárgyeset Részes eset Elöljárós eset
h. n. s. h. n. s. h. n. s. h. n. s.
E/1.
yo
me
me

conmigo
E/2.
tú / vos
te
te
ti / vos
contigo
E/3.
él
usted
ella
usted
ello
lo
se
la
se
lo
se
le
se
él
usted

consigo
ella
usted

consigo
ello

consigo
T/1. nosotros nosotras
nos
nos
nosotros nosotras
T/2. vosotros vosotras
os
os
vosotros vosotras
T/3.
ellos
ustedes
ellas
ustedes
los
se
las
se
les
se
ellos
ustedes

consigo
ellas
ustedes

consigo

A T/2. személyű névmásokat (vosotros, vosotras, os) csak Spanyolországban használják. Latin-Amerikában helyettük az alaktanilag T/3. személyű ustedes (és a hozzá tartozó alakok) vették fel a ’ti’ jelentést is.

A személyes névmások csoportosítása[szerkesztés]

Nem szerint[szerkesztés]

A személyes névmás a spanyolban lehet hímnemű (masculino), nőnemű (femenino) és semlegesnemű (neutro).

  • Hímnemű személyes névmások: él, ellos, nosotros, vosotros, los.
  • Nőnemű személyes névmások: ella, ellas, nosotras, vosotras, la, las.
  • Semlegesnemű személyes névmás: ello.
  • Hím- és nőnemben azonos személyes névmások: yo, tú, vos, usted, ustedes, me, te, nos, os, les, mí, ti, conmigo, contigo.
  • Hím- és semlegesnemben azonos személyes névmás: lo.
  • Hím-, nő- és semlegesnemben azonos (nembeli megkülönböztetés nélküli) személyes névmások: se, le, sí, consigo.


Szám szerint[szerkesztés]

Szám szerint megkülönböztetünk egyes számú, illetve többes számú, valamint számban nem megkülönböztetett személyes névmásokat.

  • Egyes számú személyes névmások: yo, me, mí, tú, vos, te, ti, usted, él, ella, ello, lo, la, le, conmigo, contigo.
  • Többes számú személyes névmások: nosotros, nosotras, nos, vosotros, vosotras, ustedes, os, ellos, ellas, los, las, les.
  • Számbeli megkülönböztetés nélküli (egyes és többes számban azonos) személyes névmások: se, sí, consigo.

A és a vos használata közötti különbségekről lásd: Voseo, illetve Spanyol nyelvjárások.

Eset szerint[szerkesztés]

A spanyol személyes névmásoknak négy esete van: alanyeset (caso nominativo vagy recto), elöljárós eset (caso preposicional vagy oblicuo), tárgyeset (caso acusativo) és részes eset (caso dativo).

  • Alanyesetű személyes névmások: yo, tú.
  • Elöljárós esetű személyes névmások: mí, ti, sí, conmigo, contigo, consigo.
  • Tárgyesetű személyes névmások: lo, la, los, las.
  • Részes esetű személyes névmások: le, les.
  • Tárgy- és részes esetben azonos személyes névmások: me, te, se, nos, os.
  • Alany- és elöljárós esetben azonos (specifikus esetmegkülönböztetés nélküli) személyes névmások: nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, usted, ustedes, vos, él, ella, ello, ellos, ellas.

A según ’szerint’, valamint az entre ’között’ elöljárók – az entre sí ’maguk~egymás között’ kivételével – alanyesetet vonzanak: según yo ’szerintem’, entre tú y yo ’te és én köztem’.

Leísmo, laísmo és loísmo[szerkesztés]

A harmadik személyű névmások tárgy- és részes esete között olykor elmosódnak a határok. Spanyolországban hímnemben, személyeknél a részes esetű le, les névmásokat használják tárgyesetben is; a jelenség neve leísmo, és teljes mértékben elfogadott. Létezik még ezen kívül az ún. leísmo de cortesía, vagyis az „udvarias le-zés”, amely az egész nyelvterületen elterjedt. Ennek lényege, hogy az ’Ön, Önök’ jelentésű usted, ustedes névmásokkal tárgyesetben az alaktanilag részes esetű le, les névmásokat használják: pl. A usted le quiero ’Szeretem Önt’.

Amikor a tárgyesetű la, las névmásokat használják részes esetben nőnemben, a laísmo jelenségéről beszélünk. Ez nyelvjárási sajátosság, és főleg Kasztíliában terjedt el. Az ezzel analóg loísmo, azaz a tárgyesetű hímnemű lo, los névmások használata részes esetben a le, les helyett, kevésbé elterjedt és erősen népies jellegű.

Hangsúlyosság szerint[szerkesztés]

A személyes névmások a spanyolban mondattanilag lehetnek hangsúlyosak (tónicos), illetve hangsúlytalanok (átonos). Míg az előbbiek szabad vagy félszabad morfémák, vagyis állhatnak önállóan vagy elöljárószóval a mondatban, addig az utóbbiak csak igével szerepelhetnek, és sorrendjük is szigorúan kötött.

  • Hangsúlyos személyes névmások: yo, tú, vos, usted, él, ella, ello, nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, ustedes, ellos, ellas, mí, ti, sí, conmigo, contigo, consigo.
  • Hangsúlytalan személyes névmások: me, te, se, le, lo, la, nos, os, les, los, las.

Reflexivitás és reciprocitás szerint[szerkesztés]

A személyes névmások az esetmorfémán kívül lehetnek visszahatóak (reflexivos), illetve – azokon belül – kölcsönösek (recíprocos).

  • Inherens módon visszahatóak: se, sí, consigo.
  • Reflexivitás megkülönböztetése nélküliek: él, ella, ello, nosotros, nosotras, vosotros, vosotras, ellos, ellas, vos, me, te, nos, os, mí, ti, conmigo, contigo.
  • Reflexivitás és reciprocitás megkülönböztetése nélküliek: nos, os, se.

Tehát például a se névmás, azon kívül, hogy tárgy- vagy részes esetű, egyben visszaható is, vagyis jelentése ’(saját) magát/magukat’ vagy ’(saját) magának/maguknak’, illetve többes számban kölcsönös is: ’(ők) egymást’ vagy ’(ők) egymásnak’. (Ez alól kivételt képez a használata tárgyesetű névmással együtt részes esetben, valamint a harmadik személyű szenvedő igealakban.) Hasonlóképpen az elöljárós esetű névmás jelentése a határozói szerkezetekben ’saját maga/maguk’.)

Összegzés[szerkesztés]

A fenti nyelvtani kategóriák alapján tehát minden személyes névmás pontosan definiálható. Ennek megfelelően, például a me névmás a következőképpen határozható meg: hím- és nőnemű, egyes szám első személyű, tárgy- és részes esetű, reflexivitást nem megkülönböztető hangsúlytalan személyes névmás. Ugyanígy, például a névmás fogalma: hím-, nő- és semlegesnemű (nemet nem megkülönböztető), egyes és többes számú (számot nem megkülönböztető), harmadik személyű, elöljárós esetű hangsúlyos visszaható névmás.

A hangsúlytalan személyes névmások sorrendje[szerkesztés]

A spanyolban az igével álló hangsúlytalan személyes névmások kötött morfémák. Sorrendjük szigorú szabályokhoz igazodik, melyektől eltérni nem lehet. A hangsúlytalan személyes névmások vagy az ige előtt helyezkednek el (proclisis), vagy simulószóként az igéhez hátulról tapadnak (enclisis). Az utóbbiak a mai nyelvben már csak a felszólító módú állító alakkal, a főnévi igenévvel, illetve a gerundiummal fordulnak elő; a középkori spanyolban és a klasszikus korszakban még bármely igealakhoz tapadhattak. Sorrendjüket – mindkét esetben – az alábbi szabályok határozzák meg:

  • A se névmás, nyelvtani funkciójától függetlenül, mindig az első helyen áll (pl. Se me dijo todo ’Mindent elmondtak [minden elmondatott] nekem’).
  • A többi névmás a „2. → 1. → 3. személy-szabály” szerint követi egymást, azaz a második személyű névmás mindig megelőzi az első személyűt, az első személyű mindig megelőzi a harmadik személyűt (pl. No te me lo cases ’Ne házasodj össze vele nekem’; Se me lo llevó la trampa ’Elvitte tőlem [azt/őt] a csapda’).
  • A részes esetű névmás mindig megelőzi a tárgyesetűt, kivétel, ha egyikük sem tér el a két esetben (pl. Te [részes eset] la [tárgyeset] presentarán en la fiesta ’Be fogják mutatni őt [nőnem] neked a bulin’; viszont: Te [tárgyeset] me [részes eset] devolvieron ’Visszaadtak téged nekem’).
  • A visszaható névmás megelőzi a nem visszahatót (pl. Te me entregaste ’Átadtad magad nekem’).
  • Tárgyesetű névmásokkal a részes esetűek a se alakot veszik fel (pl. Se lo dije ’Elmondtam neki(k) azt’; díselo ’mondd el neki(k) azt’).

Mint a fentiek elemzéséből kiderül, a névmások sorrendjét valójában nem esetük és funkciójuk, hanem alakjuk határozza meg, így a fenti szabályok csupán az értelmezésükhöz adnak segítséget. Összefoglalva, a hangsúlytalan névmások sorrendje a következőképpen alakul:

Szám
Személy
2.
1.
3.
egyes
többes
se
te
os
me
nos
lo / la / le
los / las / les

Duplikáció[szerkesztés]

Amennyiben a mondatban vagy kifejezésben a hangsúlyos személyes névmás az a elöljáróval – tehát tárgy- vagy részes esetben – szerepel, a tárgy-, illetve részes esetű hangsúlytalan névmás használata is kötelező: le digo a él ’megmondom neki’, la quiero a ella ’őt szeretem’, a ti te perdono ’neked megbocsátok’.

A személyes névmások eredete[szerkesztés]

A spanyol személyes névmások – a harmadik személy kivételével – a latin személyes névmások nominativusi, accusativusi, illetve dativusi alakjaiból származnak, azonban az egyes alakok mai funkciója nem mindig esik egybe az eredetivel. Így például a yo (< egō; egy rövidült, közös újlatin *ĕo alakon keresztül), tú (< tū) és a vos (< vōs) latin nominativusból, a me (< mē), te (< tē), se (< sē), nos (< nōs), os (< vōs) accusativusból származnak, viszont az utóbbiak a spanyolban felvették a dativus funkcióját is. Ugyanakkor a spanyolban elöljárós esetű – határozói szerepű – mí (< mihi), ti (< tibi), sí (< sibi) latin dativusi (részeshatározói) alakból származik. Az alany- és elöljárós esetű nosotros, nosotras, illetve vosotros, vosotras névmások a latin alanyesetű nōs és vōs névmások otros, otras (< alteros, alteras), ’mások’ melléknévvel megerősített formái (ennek magyarázata, hogy a nōs és vōs névmásokat egyes számú jelentésben is használták „királyi többesként”, így a ’mi’ és ’ti’ többes számú jelentést a ’mások’ szócskával egyértelműsítették).

A harmadik személyű névmások a latin mutató névmás megfelelő eseteit viszik tovább a spanyolban is, a többes számú alanyeset (ellos, ellas) kivételével, amely latin tárgyesetből származik. Így az él (< ille), ella (< illa), ello (< illud) a mutató névmás nominativusából, a lo (< illum, h. és illud, s.), la (< illam), los (< illōs), las (< illas) az accusativusból, a le (< illi), les (< illīs) pedig a dativusból származnak. Az usted, ustedes (’Ön~maga’, ’Önök~maguk’) belső keletkezésű alak, amely a vuestra merced (’kegyelmed’) összevonásából és leegyszerűsödéséből jött létre.

A conmigo, contigo, consigo a latin cum elöljáró és a mēcum (’velem, magammal’), tēcum (’veled, magaddal’), sēcum (’saját magával, magukkal’) összevonásából származnak, vagyis etimológiailag redundáns alakok, mivel duplán is tartalmazzák a ’-val, -vel’ jelentésű latin elöljárószót. Bár ezeket az alakokat nyelvtani hagyomány miatt a személyes névmásokhoz sorolják, szigorú értelemben véve nem azok, hanem elöljáróval összevont formák.

Jelentések táblázata[szerkesztés]

Az alábbi táblázatban a személyes névmások alakjainak értelmezése látható.

Névmás Eredet Jelentés
yo < *ieo < vulg. *ĔO < lat. EGŌ ’én’ (alanyként)
me < 1. ’engem’, ’magamat’ 2. ’nekem’, ’magamnak’
< vulg. < MIHI ’én’ (elöljáróval)
conmigo < CUM+MĒCUM ’velem’, ’magammal’
< ’te’ (alanyként)
vos < VŌS ’te’ (alanyként és elöljáróval is)
te < 1. ’téged’, ’magadat’ 2. ’neked’, ’magadnak’
ti < TIBI ’te’ (elöljáróval)
contigo < CUM+TĒCUM ’veled’, ’magaddal’
él, ella, ello < ĬLLE, ĬLLA, ĬLLUD ’ő, az’ (alanyként és elöljáróval is)
usted < vusted < vuestra merced ’Ön, maga’ (alanyként és elöljáróval is)
lo, la, lo < ĬLLUM, ĬLLAM, ĬLLUD ’őt, azt, Önt’
le < ĬLLI ’neki, önnek’, (bizonyos igékkel) ’tőle, Öntől’
se < 1. ’(saját) magát’, ’magukat’ 2. ’(saját) magának’, ’maguknak’. Latin-Amerikában szintén: 3. ’magatokat’, ’ti egymást’ 4. ’magatoknak’, ’ti egymásnak’
< SIBI 1. ’(saját) maga’, ’maguk’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’ti magatok’ (csak elöljáróval)
consigo < CUM+SĒCUM 1. ’(saját) magával’, ’magukkal’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’veletek’, ’magatokkal’
nosotros, -as < nos otros, -as < NŌS ALTEROS, -AS ’mi’ (alanyként és elöljáróval is)
nos < NŌS 1. ’minket’, ’magunkat’, ’mi egymást’ 2. ’nekünk’, ’magunknak’, ’mi egymásnak’
vosotros, -as < vos otros, -as < VŌS ALTEROS, -AS Spanyolországban: ’ti’ (alanyként és elöljárószóval is)
os < VŌS, acc. Spanyolországban: 1. ’titeket’, ’magatokat’, ’ti egymást’ 2. ’nektek’, ’magatoknak’, ’ti egymásnak’
ellos, ellas < ĬLLOS, ĬLLAS ’ők, azok’ (alanyként és elöljáróval is)
ustedes < vuestras mercedes 1. ’Önök, maguk’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’ti’ (alanyként és elöljáróval is)
los, las < ĬLLOS, ĬLLAS 1. ’őket, azokat, Önöket’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’titeket’
les < ĬLLIS 1. ’nekik, Önnek’, (bizonyos igékkel) ’tőlük, Öntől’ 2. Latin-Amerikában szintén: ’nektek~tőletek, Önöknek~Önöktől’

Források[szerkesztés]