Somogyi Károly (kanonok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Somogyi Károly
Somogy Károly 1846-ban. Barabás Miklós alkotása
Somogy Károly 1846-ban. Barabás Miklós alkotása
Életrajzi adatok
Született 1811. április 1.
Tiszaföldvár
Elhunyt 1888. március 20. (76 évesen)
Esztergom
Szülei Csizmazia Sándor
Vallás katolicizmus
Tisztség kanonok
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi Károly témájú médiaállományokat.

Somogyi Károly (Tiszaföldvár, 1811. április 1.Esztergom, 1888. március 20.) esztergomi kanonok, könyvtáralapító, az MTA tagja.

Könyvei a róla elnevezett szegedi könyvtárban
Emléktáblája a szentgyörgymezői temető Miklósffy-kápolnájának falán

Életpályája[szerkesztés]

Édesanyja Kelemen Borbála (?-1839), Kelemen László unokahúga. Édesapja Somogyi Csizmazia Sándor, hites táblai ügyvéd volt. A szülők irodalmi munkásságából kiemelendő az 1807-ben Kelemen Borbála fordításában megjelent Karoline Pichler-mű, a Hasonlatosságok, valamint Somogyi Csizmazia Sándor Dentu mogerek vagy a' Magyaroknak ős-elei című műve. A család számára természetes életteret jelentettek a könyvek.

Somogyi Károly már gyermekként a papi hivatást választotta. 1834-ben szentelték fel. 1840-től munkatársa, majd szerkesztője lett a Religio és Nevelés című egyházi folyóiratnak. 1841-ben az esztergomi presbitérium tanárává és tanulmányi felügyelőjének nevezték ki. 1847-ben hittudományi doktorrá avatták a pesti egyetemen A törvények iránti engedelmességről különös tekintettel korunkra (1841) című értekezése alapján.

Alapító tagja volt A jó és olcsó könyvkiadó társulat-nak, a későbbi Szent István Társulatnak. 1858-ban levelező tagjává fogadta a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglaló előadását A bölcsészet lényege- és feladatáról címmel tartotta 1859-ben. Előbb pozsonyi (1861), majd 1865-ben esztergomi kanonokká nevezték ki.

Esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó, nemes felajánlását: 1881-ben Szegednek ajándékozta 43701 kötetes, felbecsülhetetlen értékű könyvtárát (Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár) . Ezután egyre nagyobb visszavonultságban élt. Szellemi aktivitását nem adta fel, tanulmányait, verseit jegyzetekkel ellátva kiadásra készítette elő.

Művei[szerkesztés]

  • A törvények iránti engedelmességről, különös tekintettel korunkra, Buda, 1841;
  • A bölcsészet lényege- és feladatáról, Pest, 1853.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]