Szentgyörgymező
| Szentgyörgymező | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | Esztergom |
| Városhoz csatolás | 1895 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
.PNG)
 Szentgyörgymező
Pozíció Esztergom térképén
| |
| é. sz. 47° 48′ 20″, k. h. 18° 44′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 20″, k. h. 18° 44′ 34″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentgyörgymező témájú médiaállományokat. | |
Szentgyörgymező (németül Georgenfeld) Esztergom városrésze, 1895-ig önálló dunaparti mezőváros az Esztergomi járásban. Lakói leginkább bortermelők voltak, 19. század végén nyolcvan százalékuk élt földművelésből.
Fekvése[szerkesztés]
Vízivárostól északra a Duna partján terül el, a folyó Garamkövesddel szemközti oldalán, kelet felé a pilismaróti útig terjed. Tőle északra az 1848-49-es szabadságharcban elhunyt 604 honvéd és 175 osztrák katona közös temetője fekszik, melyben Bátori-Schulcz Bódog dandártábornok (†1885) sírja is van.
Története[szerkesztés]
A Szent György vértanúról nevezett zöldmezei prépostságot, amely társaskáptalannal volt egybekötve, egyesek Szent István alapításának tartják. Első írásos említése 1230-ból való. A tatárjárás és Trencséni Máté hadjáratai elpusztították a prépostságot, de Telegdi Csanád érsek 1337-ben visszaállította. A török uralom alatt a település ismét elpusztult. A Rákóczi-szabadságharc ideje alatt a lakosság szétszóródott, de a béke helyreállása után visszatértek. Földesuruk az esztergomi érsek volt.[1] A Szent György-plébániatemplom 1755-ben épült, 1785-ben felújították Draveczky Ferenc esztergomi kanonok áldozatkészségéből. Maga a település az érsek tulajdonát képezte. 1892-ben alapították a Szentgyörgymezői Polgári Olvasókört. Ez máig a városrész kulturális központja, ahol állandó programok, szakkörök, művészeti csoportok működnek. Először 1854-ben egyesítették Esztergommal, de 1868-ban Esztergom vármegye kezdeményezésére újra önállósodott. Simor János, esztergomi érsek 1885-ben saját költségén új kórházat alapított, ami egyben a Magyar Vöröskereszt kórháza is lett, valamint alapítványt hozott létre egy leány árvaház javára. 1891-ben 325 háza és 2698 magyar lakosa volt. Másodszor 1895-ben csatolták Esztergomhoz, mint IV. kerületet. Ebbe Szentgyörgymező mezőváros csak úgy volt hajlandó beleegyezni, ha az új város vezetése teljesíti 35 pontból álló feltételeit, melynek nagy része gazdasági jellegű volt. A településrész máig erősen őrzi falusias jellegét. Az 1980-as években 10-12. századi lakóházak maradványait tárták fel. A 21. század elején a városrész északi végében, a honvéd temető környékén lakópark épült.
Itt található a Honvédtemető és az 1835-ben emelt, műemléki Miklósffy temetőkápolna.
Galéria[szerkesztés]
Szentgyörgymező az északi rondelláról nézve. Balra jégzajlás a Dunán
Szentgyörgymező, háttérben az Ószeminárium
Források[szerkesztés]
- ↑ Annales Strigonienses 1988, 128. p
- Borovszky Samu: Esztergom Vármegye
- https://web.archive.org/web/20070928133526/http://www.esztergomi-ersekseg.hu/?fm=1&am=4&op=plebaniaview&p_id=34
- Szent István városa – Esztergom története (szerk Meggyes Miklósné)
- Dr. Bády István: A Bazilika árnyékában (1989)