Sarki partfutó
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Calidris canutus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Fészkelési területe és vonulási útvonala | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sarki partfutó témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki partfutó témájú médiaállományokat és Sarki partfutó témájú kategóriát.
|
A sarki partfutó (Calidris canutus) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2] Nemének a típusfaja.
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le 1758-ban, a Tringa nembe Tringa Canutus néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Calidris canutus canutus (Linnaeus, 1758)
- Calidris canutus islandica (Linnaeus, 1767)
- Calidris canutus piersmai Tomkovich, 2001
- Calidris canutus rogersi (Mathews, 1913)
- Calidris canutus roselaari Tomkovich, 1990
- Calidris canutus rufa (A. Wilson, 1813)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Alaszkán, Izlandon, Észak-Európában és Oroszország északkeleti részén fészkel. Természetes élőhelyei a tundrák, tavak, folyók és patakok környéke, valamint tengerpartok. Vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon rendszeres, de kis számú alkalmi vendég, tavasszal és ősszel.[5]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 23–25 centiméter, szárnyfesztávolsága 57–61 centiméteres, testtömege 110–160 gramm.[5] Háta szürke, pikkelyes mintázattal, hasa világos. A hímek alsó fele a nászidőszakban vörös.
_in_Delaware_Bay,_New_Jersey.jpg) |
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rovarokat, férgeket, szúnyoglárvákat, rákokat és csigákat keresgél a vízparton.[5]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A hím a levegőben csapkodva udvarol a tojónak. Fészkét a száraz tundrán mélyedésbe rakja. Fészekalja 3–4 kb. 40 milliméteres tojásból áll, melyeken 21-22 napig felváltva kotlanak. A fiatalok 21–22 napos korukra válnak önállóvá.[5]
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagyon nagy és csökken, A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Védettség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. 1980-ban még több millió sarki partfutó élt, amely napjainkra mintegy 250 000 egyedből álló létszámra csökkent. A partfutók életben maradási esélyeit jelentősen rontja, hogy a globális felmelegedés hatására az általuk fogyasztott puhatestűek korábban kelnek ki, mint, a sarki partfutók fiókái a tojásból és a frissen kikelt egyedeknek kisebbé vált a csőre, amely miatt étrendjük megváltozott. Míg korábban a táplálóbb Loripes nevű puhatestűeket fogyasztották, addig napjainkban a kevésbé tápláló Dosinia, illetve a tengeri füvet (Zostera) kénytelenek fogyasztani.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. szeptember 14.
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. szeptember 14.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. szeptember 14.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. szeptember 14.
- 1 2 3 4 "Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület". Hozzáférés: 2026. szeptember 14.
- ↑ "A sarki partfutók és a klímaváltozás". metropol.hu. 2016. június 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. május 19.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2017. március 11.
- "Az MME Monitoring Központjának adatlapja". – magyar neve
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ritka madarak hazai előfordulásai
- Képek az interneten a fajról
- "Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe". 2025. augusztus 16. dátummal az eredeti címről archiválva.
