Sarkantyús sármány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Sarkantyús sármány
Lapland Longspur - Calcarius lapponicus - Sportittlingur 4.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Sarkantyússármány-félék (Calcariidae)
Nem: Calcarius
Faj: C. lapponicus
Tudományos név
Calcarius lapponicus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Calcarius lapponicus map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sarkantyús sármány témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarkantyús sármány témájú médiaállományokat és Sarkantyús sármány témájú kategóriát.

A sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sarkantyússármány-félék (Calcariidae) családjába tartozó faj.[1][2] Nevét hosszú sarkantyúja miatt kapta.

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné német természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla lapponica néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Calcarius lapponicus alascensis Ridgway, 1898
  • Calcarius lapponicus coloratus Ridgway, 1898
  • Calcarius lapponicus kamtschaticus Portenko, 1937
  • Calcarius lapponicus lapponicus (Linnaeus, 1758)
  • Calcarius lapponicus subcalcaratus (C. L. Brehm, 1826)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Észak-Amerika sarkkörön túli tájain, Grönlandon, Spitzbergákon, Skandináviában és Oroszország északi részein honos. Természetes élőhelyei a tundrák, sós mocsarak és édesvizű tavak. Telelni délre vonul.[4]

A Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres vendég szeptember-április hónapokban, főként az Alföldön, azon belül is leginkább a Hortobágyon, vagy más szikes pusztákon.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 15-16 centiméter, szárnyfesztávolsága 25-28 centiméter, testtömege 20-28 gramm.[5] Feje, álla, torka és begye fekete. Széles szem- és halántéksávja rozsdásfehéres; nyakatöve és tarkója egyetlen nagy foltot alkotva, fahéjvörös; háti oldalának többi része rozsdabarna, fekete szárfoltokkal. A nyak oldalai és hasi oldala fehérek.

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Főleg magvakkal és fiatal hajtásokkal táplálkozik, a fiókákat rovarokkal és pókokkal eteti.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

A fészket a tojó földre építi, fűből, mohából, melyet tollakkal bélel ki. Fészekalja 2-7 tojásból áll melyen a tojó kotlik 10-14 napig. A fiókákat mind a két szülő táplálja.[5]

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 23.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. december 23.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]