Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-19-2
A második világháború részeként, 1940. május 10-én elkezdett franciaországi hadjáratban a náci Németország lerohanta Franciaországot, és kikényszerítette annak megadását. A német hadsereg eközben elfoglalta Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot is. A franciaországi hadjárat vetett véget a második világháború kitörése utáni furcsa háborúnak, amit a nyugati fronton a harccselekmények szinte teljes hiánya jellemzett.
A hadjáratot két nagyobb szakaszra oszthatjuk: az elsőben („Fall Gelb”) a német páncélos ékek átkeltek az Ardennek hegységen, és ezzel bekerítették a Franciaország északi részén és Belgiumban harcoló szövetséges főerőket. A Brit Expedíciós Haderő a tengerpartra szorult vissza, és Dunkerque-ből több mint 300 000 brit, francia és más nemzetiségű katonát kellett kimenteni a Dinamó hadművelettel.
A június 5-én elkezdett második szakaszban („Fall Rot”), a német csapatok áttörték a sebtében kiépített francia védelmi vonalakat, hátulról megkerülték a fő francia védelmi állást, a Maginot-vonalat, és mélyen benyomultak Franciaországba. A francia kormány Bordeaux-ba menekült. Június 14-én elesett Párizs, június 17-én pedig Philippe Pétain marsall bejelentette, hogy országa fegyverszünetért folyamodik — ezt június 22-én írták alá a compiègne-i erdőben, ugyanabban a vasúti kocsiban, amelyben 1918 novemberében a németek írták alá az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt.
A hadjárat a tengelyhatalmak döntő győzelmével zárult. Franciaország német megszállás alatt maradt egészen 1944 júniusáig, amikor a szövetségesek partra szálltak Normandiában. Franciaország területének zöme csak 1944 szeptemberére szabadult fel. A Nagy-Britanniába menekült, illetve a tengerentúli gyarmatokon állomásozó francia csapatok egy része nem tette le a fegyvert; ezek a Szabad Francia Erők Charles de Gaulle vezetésével folytatták a harcot.