Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-37-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A függetlenség emlékműve Mexikóvárosban
A függetlenség emlékműve Mexikóvárosban

A mexikói függetlenségi háború 1810 és 1821 között zajlott katonai konfliktus, melynek során létrejött a Spanyolországtól független Mexikó állam.

1808-ban Napóleon francia seregei megszállták az Ibériai-félszigetet, majd lemondásra kényszerítették és foglyul ejtették IV. Károly spanyol királyt és fiát, VII. Ferdinándot. Ennek nyomán Spanyolországban, majd Új-Spanyolországban is franciaellenes szervezkedésekbe kezdtek. Francisco Primo de Verdad és társai kezdeményezésére egy, a nép képviseletében tevékenykedő kormányzatot hívtak össze José de Iturrigaray alkirály vezetésével. Szeptemberben azonban egy fegyveres csoport elfogta Iturrigarayt és társait. Összeesküvések sorát szőtték Valladolidban és Querétaróban, ők már az ország függetlenségét követelték. A függetlenséget 1810. szeptember 16-án nyilvánították ki (e nap Mexikó nemzeti ünnepe).

A fegyveres harcot tervező querétarói összeesküvést leleplezték, ezért Miguel Hidalgo y Costilla idő előtt, 1810. szeptember 16-án kénytelen volt kirobbantani a felkelést a függetlenség kivívására. A szegénységben élő, elnyomott vidéki lakosság hatalmas tömegei csatlakoztak a harchoz. A következő öt évben a felkelők csaták sorozatát vívták a spanyol hadsereg ellen, váltakozó sikerrel. 1811-ben Hidalgót elfogták és kivégezték, a mozgalom vezetését José María Morelos vette át, aki főként délen folytatta hadjáratait. Ő hívta össze az anáhuaci kongresszust, a függetlenségi harcosok kormányát, ahol kiadták az apatzingáni alkotmányt is. 1815-ben Morelost is elfogták és kivégezték.

1816-ra a tehetséges vezető nélkül maradt felkelő csapatok meggyengültek, gerillaháborúba kezdtek. Ezen a Francisco Xavier Mina által 1817-ben Európából hozott erősítés sem segített. Tovább gyengítette a felkelők lendületét a Juan Ruiz de Apodaca alkirály által felajánlott amnesztia kilátása.

1820-ban Spanyolországban Rafael de Riego mozgalma nyomán visszaállították az antiabszolutista, szabadelvű cádizi alkotmányt. Ez sértette az egyház és az új-spanyolországi arisztokrácia érdekeit is. A konzervatív erők Mexikóvárosban szervezkedtek az alkotmány új-spanyolországi bevezetése ellen, akár a Spanyolországtól való elszakadás árán is. A La Profesa-i összeesküvés résztvevői Agustín de Iturbidét kérték fel, hogy kezdjen harcot az alkotmányt is támogató népi maradék felkelők ellen. Iturbide tárgyalásos úton meggyőzte Vicente Guerrerót, hogy egyesített erőikkel közösen vívják ki a függetlenséget, de alkotmányos monarchiaként. 1821 elején megszületett az Iguala-terv és a Három Garancia Hadserege, majd nyáron a córdobai egyezmény. A hadsereg bevonult a fővárosba, lezárult a 11 éven át tartó háború, Mexikó elnyerte függetlenségét. 1822-ben Agustín de Iturbidét Mexikó császárává koronázták, de a következő évben az első monarchia megbukott, és kikiáltották a köztársaságot.

Spanyolország többször is megpróbálta visszahódítani Mexikót. A legveszélyesebb kísérletet, Isidro Barradas 1829-es hadjáratát Antonio López de Santa Anna és Manuel Mier y Terán csapatai visszaverték. VII. Ferdinánd halála után, 1836-ban a spanyol kormány is elismerte Mexikó függetlenségét.