Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-16-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vatikáni horvát imakönyv
Vatikáni horvát imakönyv

A horvát nyelv (horvátul hrvatski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstand-nyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbau-nyelv. A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, a szerbiai Vajdaságban és Montenegró-ban. Horvát nemzeti kisebbségek beszélik Ausztriában (Burgenlandban), a Vajdaságban, Magyarországon és Romániában. Nagyszámú horvát ajkú kivándorolt él Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is. A burgenlandi horvát nyelvnek (gradišćei nyelv) is kisebbségi nyelvi státusza van, oktatják az ausztriai és nyugat-magyarországi horvát nemzetiségi iskolákban, s a horvát állam is szavatolja ennek nyelvi státuszát.

A világban élő horvátok számát körülbelül hat millióra becsülik. Ha a Horvátországban és a többi volt jugoszláv köztársaságban élőkről lehet állítani, hogy beszélnek horvátul, nem lehet megmondani hányan a környező vagy a távolabbi országokban élők közül ismerik a nyelvet, hacsak a rendelkezésre álló statisztikák nem pontosítják ezt.

A modern, azaz a maitól kevéssé különböző horvát nyelv, a 14. és a 15. században kezdett egyre fontosabb helyet elfoglalni. Az első jelentős dokumentuma a Vatikáni horvát imakönyv. Az első sztenderdizálási kísérletek a 17. századra vezethetők vissza, amit a barokk szlavizmus korszakának neveznek. A kor irodalma jól tükrözi ezeket a kísérleteket. A modern horvát irodalmi nyelv megalkotásához hozzájárult:

  • Bartul Kašić (15751650) tevékenysége. Ez a jezsuita nyelvész alkotta meg az első horvát nyelvtankönyvet (Institutionum linguae illyricae libri duo, Róma, 1604), főleg a sto nyelvjárás alapján, de sok csa elemmel is. Ugyancsak Kašić fordította le a Bibliát a sto nyelvjárás ije-ző változatára. Ami ennél is inkább befolyásolta az irodalmi horvát nyelv kifejlődését, az a 400 oldalnyi tartalmat túlhaladó, 1640-ben megjelent Római szertartás, az első élő nyelvre lefordított katolikus liturgiás könyv.
  • Egy másik jezsuita-rendi nyelvész, az olasz Giacomo Micaglia (horvátul Jakov Mikalja) (16011654) munkái. Ő alkotta meg az első olyan szótárt, amely túlnyomóan az ije-ző sto nyelvjárásra alapszik (a Thesaurus lingvae illyricae című horvát–olasz–latin szótár, Loreto, 1649; Ancona, 1651).
  • A ferences-rendi, boszniai Matija Divković (15631631) írásai. Ő az ellenreformáció szellemét képviselő, a Bibliából ihletett elbeszéléseket, prédikákat és vitatkozó írásokat jelentetett meg.
  • A dubrovniki Ivan Gundulić (15891638) rafinált költészete.