Ugrás a tartalomhoz

Sörényes hangyász

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sörényes hangyász
Állatkerti példány
Állatkerti példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Szőrös vendégízületesek (Pilosa)
Alrend: Hangyászok (Vermilingua)
Család: Hangyászfélék (Myrmecophagidae)
Nem: Myrmecophaga
(Linnaeus, 1758)
Faj: M. tridactyla
Tudományos név
Myrmecophaga tridactyla
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Falcifer Rehn, 1900
  • Myrmecopha Fisher von Waldheim, 1803
  • Myrmecophagus Gray, 1825
  • Myrmecophaga iubata Weid, 1826
Elterjedés
Elterjedési területe; a narancssárga területekről feltételezhető, hogy azokon már kihalt
Elterjedési területe; a narancssárga területekről feltételezhető, hogy azokon már kihalt
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sörényes hangyász témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes hangyász témájú médiaállományokat és Sörényes hangyász témájú kategóriát.

A sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) az emlősök (Mammalia) osztályának a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjébe, ezen belül a hangyászfélék (Myrmecophacidae) családjába tartozó Myrmecophaga emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása

[szerkesztés]

A sörényes hangyász kizárólag Közép- és Dél-Amerikában honos. Elterjedési területe Belizétől és Guatemalától egészen Argentína északi részéig tart. E hangyász a legveszélyeztetettebb hangyászfaj.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Myrmecophaga tridactyla tridactyla
  • Myrmecophaga tridactyla artata
  • Myrmecophaga tridactyla centralis

Megjelenése

[szerkesztés]

Az állat hossza 100-120 centiméter, farokhossza 65-90 centiméter és testtömege 18-39 kilogramm, a hímek kicsit súlyosabbak a nőstényeknél. Törzsének alakja, hatalmas seprűszerű farka és különleges hosszú koponyája már a külsejét is egyedivé teszik. Megnyúlt állkapcsában nincsenek fogak, helyette hosszú, akár 61 centiméterre kinyújtható nyelvével kapkodja el rendkívül gyorsan a termeszeket, néhány perc alatt akár több százat is. Nyelvét kis tüskék borítják, és az állat mintegy 61 centiméter mélyre tud behatolni vele egy hangyajáratba. Táplálkozás közben a hangyász nyállal nedvesíti be nyelvét, ez azonban nem ragadós, mint azt sok forrás állítja. Mellső lábain 5-5 ujja van. A második és a harmadik ujjon erős karmok nőttek, ezekkel védekezik, illetve ás ki hangyabolyokat. Karmait úgy védi, hogy járás közben a talpa alá hajlítja őket, és „csuklójára” támaszkodik. Testhőmérséklete az egyik legalacsonyabb az emlősök között, mindössze 32 Celsius-fok, és hogy alvás közben ne csökkenjen tovább, takaróként használja hatalmas farkát.

Életmódja

[szerkesztés]

A hangyász magányos; lakott területek közelében éjjel aktív, máshol viszont nappali állat. Tápláléka talajlakó hangyák és termeszek. Amikor a sörényes hangyász megbont egy-egy termeszvárat, az ott élő 1-2 millió egyedből mindössze pár százat fogyaszt el, majd odébbáll. Ez egyrészt védekezés a támadó termeszkatonák ellen, másrészt arra is jó, hogy nem pusztul el véglegesen a kolónia, mert a felfalt egyedeket gyorsan pótolni tudják, így a táplálékforrás megmarad későbbre is. A szaglása kitünő.[1]

Fogságban általában több mint 20 évig él.

Szaporodása

[szerkesztés]

A nőstények 2-3 éves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak március és május között van. A vemhesség 190 napig tart, ennek végén rendszerint egy utód jön a világra. A kis hangyászt anyja 8-9 hónapos koráig a hátán hordja mindenhova magával.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A sörényes hangyászt, csakúgy, mint sok más állatfajt, az élőhelyének elvesztése veszélyezteti leginkább. Azonban a száraz füves területeken – szintén emberi hatásra – gyakran pusztító bozóttüzek is sok áldozatot követelnek. Számos hangyászt gázolnak el autók, és a kóbor kutyák csapatai is sokat megölnek.

Egyes területeken húsukért, máshol pusztán kártevőnek tartva őket vadásznak rájuk az emberek.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) korábban a fajt a „veszélyeztetett” kategóriába sorolta. 2006-ban azonban átsorolták a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába, ami eggyel enyhébb rangfokú kategória. Az átsorolás oka az volt, hogy az állománycsökkenéseket nem lehetett kellően bizonyítani, illetve nem érték el azt a szintet, ami az eggyel magasabb kategóriába sorolást indokolná.

Európa állatkertjeiben jelenleg 120 sörényes hangyász él. A programot a német Dortmundi Állatkertben vezetik, amely intézmény egyben a legsikeresebbnek számít a faj tenyésztésében. A program egyik megoldandó nehézsége éppen az, hogy a sikeres szaporítás következtében a dortmundi vérvonal túlreprezentált az európai állományban. Ezen, az Európán kívüli, főleg amerikai és japán állatkertekkel való csere segíthet, amely nem túl egyszerű a szigorú állat egészségügyi és egyéb szabályok miatt.

Magyarországon jelenleg öt helyen tartanak. Ursula, a dortmundi nőstény sörényes hangyász 2010 tavaszán költözött be a Szegedi Vadaspark dél-amerikai területére, majd két évvel később megérkezett párja, Árész is egy csehországi állatkertből.[2] Együttlétük gyümölcse 2013. szeptember 22.-én jött a világra, mely az első sörényes hangyászkölyök, mely magyar állatkertben született.[3] A Szegedi Vadasparkon kívül még a Budapesti Állatkertben, a nyíregyházi állatparkban, a jászberényi állatkertben és a győri állatkertben tartanak sörényes hangyászt.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.  
  2. Sörényes hangyász (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
  3. Őszi szenzáció a Vadasparkban: sörényes hangyász született! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. október 2. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 2.)

Források

[szerkesztés]
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. The Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999, ISBN 0-8018-5789-9.
  • Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4

További információk

[szerkesztés]