Sós Vera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sós Vera
Született 1926
Elhunyt 1968. október 2. vagy 3. (41–42 évesen)
Budapest
Foglalkozása államvédelmi tiszt

Sós Vera (1926Budapest, 1968. október 2. vagy 3.) keményvonalas kommunista, államvédelmi tiszt (főhadnagy), több koholt per iratanyagának előkészítője Szücs Ernő működése alatt, annak titkárnőjeként férjével, Koós Bélával.

Életrajza[szerkesztés]

Zsidó családba született. A kor zsidótörvényei, illetve a háború együttesen járultak hozzá, hogy középiskolai tanulmányait csak felnőtt fejjel fejezte be. 1945 elején, 19 évesen, mindössze általános iskolai végzettséggel kezdett dolgozni a Belügyminisztériumnál. Ősztől a sajtórendészeti osztályon, 1946 szeptemberétől pedig Szücs Ernő titkárságán dolgozott annak 1950-es haláláig férjével, Koós Bélával együtt. Munkahelyük a Sztálin (ma: Andrássy) út 60-ban volt. Az ő feladatuk volt a rendszer külső, majd belső ellenségeinek összeírása, illetve az ügyekhez kapcsolódó mindennemű adminisztráció (jegyzőkönyvek, vádiratok stb.) intézése Szücs utasításai alapján.

Az így felépített adat- és irattárhoz Szücsön kívül ők ketten, illetve Moszkva férhetett csak hozzá. 1950-ben Péter Gábor utasítására kezdett feljegyzéseket írni főnökéről, akit még abban az évben letartóztattak, és rövid úton agyonvertek. Sós ezután 1952-ben a Külügyminisztériumhoz került, ahol 1953 januárjában cionista összeesküvés vádjával letartóztatták. 11 hónapot, gyakorlatilag a teljes 1953-as évet magánzárkában töltötte. 1954 februárjában a hadbíróság elítélte; rangjától megfosztotta, a pártból pedig kizárta, míg a közel egyévnyi elzárással a büntetés további részét letöltöttnek nyilvánította.

Az 1956-os forradalmat követően előbb a Ferunion Külkereskedelmi Vállalatnál, majd a Kossuth Könyvkiadónál dolgozott. Közben folyamatosan tanult; 1967-ben, vagy 1968-ban az ELTE magyar-történelem szakán szerzett diplomát esti tagozaton, illetve ekkorra már hét idegen nyelven (német, francia, olasz, angol, orosz, spanyol és portugál) beszélt magas szinten, így eredetiben olvashatta a szerkesztőségbe hivatalból érkező nyugati, illetve szovjet sajtót.

1968 nyarán mániás depressziót diagnosztizáltak nála, amivel a Kútvölgyi kórház idegosztályára is beutalták. Szimpatizált a prágai tavasz céljaival és eseményeivel, egyúttal ellenezte a varsói szerződés tagországainak augusztus 21-iki bevonulását, ami ellen még nyílt levelet is írt munkahelyén. Ezt a faliújságról annak kifüggesztése után egy barátnője szinte azonnal eltüntette, Vera pedig (vélhetően a következményektől megvédendő) zárt osztályra került, ahonnét szeptember végén engedték haza.

A halotti anyakönyvi kivonata szerint 1968. október 3-án, míg férje feljegyzése szerint október 2-án (Péter fia tizenhetedik születésnapján) különösebb előzmény, vagy búcsúlevél nélkül férje szolgálati fegyverével öngyilkos lett, három gyermekét és férjét hátrahagyva. Holtteste mellett a nyugatnémet Stern magazin volt, a prágai eseményeket bemutató fotóriportnál kinyitva. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra az 1665-833, 18. tábla, 1. sor, 104. számú urnatartójába, amit annak bérleti joga lejárta után másnak adtak, urnája tartalmát pedig a temető alkalmazottai valahová kiöntötték.

Legidősebb gyermeke, Koós Anna színésznő 2002-ben költözött vissza Budapestre New Yorkból, hogy szülei addig még előtte is titkolt államvédelmis múltját kutassa. Ennek eredményeit 2006-ban A nem kívánt hagyaték címmel publikálta.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]