Sárgafoltos szitakötő

Sárgafoltos szitakötő
	Hím sárgafoltos szitakötő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Szitakötők (Odonata);
Öregcsalád:	Laposhasú acsafélék (Libelluloidea);
Család:	Sárkány-szitakötők (Corduliidae);
Nem:	Somatochlora;
Faj:	S. flavomaculata;
Tudományos név
	Somatochlora flavomaculata; Vander Linden, 1825
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgafoltos szitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafoltos szitakötő témájú médiaállományokat és Sárgafoltos szitakötő témájú kategóriát.

A sárgafoltos szitakötő (Somatochlora flavomaculata) a sárkány-szitakötők családjába tartozó, főleg Közép- és Kelet-Európában elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A sárgafoltos szitakötő testhossza 45–54 mm, szárnyfesztávolsága 65–78 mm közötti. Tora aranyosan csillogó zöld színű, míg potroha szintén fényes, de inkább sötétzöld, egyes példányoknál szinte fekete. A fiatal szitakötő szemei barnák, a kifejletteké élénkzöldek. A fej elején sárga mintázat található. A potroh két oldalán a nőstények esetében a 4-9., a hímeknél pedig a 4-8. szelvényeken kis, háromszögletű sárga foltok találhatóak, amelyek idős korban besötétednek; erről kapta a faj a nevét. A hímek potroha a tövénél (3. szelvénynél) elkeskenyedik, aztán szélesebbé válik; maximális vastagságát a 6-7. szelvényél éri el. A nőstények potroha egyenletesen hengeres.

Hasonlít hozzá a jóval gyakoribb fémzöld szitakötő és az érces szitakötő. Legbiztosabban a potrohon lévő sárga foltsor alapján lehet elkülöníteni tőlük, de azt csak a közelről lehet jól megfigyelni.

Elterjedése[szerkesztés]

Elsősorban kelet-európai faj, de kisebb-nagyobb populációi Franciaországtól Szibérián át egészen Mongóliáig előfordulnak. Előfordulása sokszor szigetszerű. A mérsékelt övi zóna lakója, Olaszországban és a Balkánon már igen ritka, északon Dél-Skandináviáig hatol. Észak- és Nyugat-Európában az 1960-as évektől nagyon megfogyatkozott de az 1980-as évek óta újra terjedőben van. Magyarországon szórványosan az egész országban előfordulhat, de sok helyen, különösen a Dunántúlon visszaszorult.

Életmódja[szerkesztés]

Lárvája a dús növényzetű, árnyékolt, lassú mozgású vagy állóvizeket: sekély tavakat lápokat, holtágakat részesíti előnyben. Három évig fejlődik, majd május-július (leginkább június) között alakul át imágóvá. A felnőtt hímekkel leginkább a vizektől távolabb, erdőszéleken, tisztásokon lehet találkozni, ahol néhány méter magasságban röpködnek. A nőstények rejtőzködőbbek, leginkább párzáskor lehet őket megfigyelni. A nőstény növényzettel dúsan benőtt, nehezen hozzáférhető vízfelületekre rakja petéit. A vízrendezés, mezőgazdaság a kisebb tavak, lápok eltüntetésével veszélyeztetheti élőhelyeit.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.