Fémzöld szitakötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Fémzöld szitakötő
Hím fémzöld szitakötő repülés közben
Hím fémzöld szitakötő repülés közben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Öregcsalád: Laposhasú acsafélék (Libelluloidea)
Család: Sárkány-szitakötők (Corduliidae)
Nem: Somatochlora
Faj: S. metallica
Tudományos név
Somatochlora metallica
Vander Linden, 1825
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fémzöld szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fémzöld szitakötő témájú médiaállományokat és Fémzöld szitakötő témájú kategóriát.

A fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica) a sárkány-szitakötők családjába tartozó, Közép-, Észak- és Kelet-Európában elterjedt szitakötőfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Repülő hím

A fémzöld szitakötő testhossza kb 53 mm. Mindkét nem tora és potroha aranyosan vagy bronzosan csillogó zöld színű. A kifejlett imágók szeme almazöld. A szárnyak töve környékén az erezet sárgás lehet (különösen a nőstényeknél). Fejük elején sárga mintázat figyelhető meg. Potrohfüggelékeik hosszúak. A hímek potroha a tövénél elvékonyodik, majd kiszélesedik; középtájt, az 5-6. szelvénynél a legvastagabb. A potroh 2-3 szelvényének oldalán és alján halványsárga mintázat látszik.

A nőstények potroha egyenletesen vastag és a harmadik szelvényen két kis sárga folt látható. A potroh végén a vulváris pikkely hosszú, hegyes, egyenesen lefelé mutató tüskévé fejlődik.

A lárva zömök, lábai hosszúak. Nagyon hasonlít az érces szitakötő lárvájához, de hátán hosszú, horgas tüskék sorakoznak.

A törzsalakon kívül egy alfaj ismert, a S. metallica meridionalis, amely Délkelet-Európában él; Magyarországon mindkét forma előfordul. Ennek szárnyjegye fekete (a törzsalaké barna) és torán kétoldalt egy sárga, körte alakú folt látható.

Összetéveszthető az érces szitakötővel (Cordulia aenea), de annak potroha bronzosan sötétzöld, fején nincs sárga minta, a hím potroha inkább a vége felé vastagszik meg és inkább kora nyáron repül, júliusig. Hasonlít még a sárgafoltos szitakötőre (Somatochlora flavomaculata) amelynek potrohán kétoldalt sárga foltok sorakoznak.

Elterjedése[szerkesztés]

Közép-, Észak- és Kelet-Európában honos. Délen a hegységekbe (Alpok, Pireneusok) húzódik. Keleten a Volgáig és Kisázsiáig terjed élettere. Magyarországon országszerte előfordulhat.

Életmódja[szerkesztés]

Éppen kikelt hím

A fémzöld szitakötő lárvája kisebb-nagyobb álló- vagy lassan mozgó vizekben, tavakban, holtágakban, csatornákban él. Lehetőleg olyan vizeket választanak, amelynek partján árnyékot vető fák találhatóak. A lárva két évig fejlődik és a nyár közepén-végén (június végétől augusztusig) alakul át imágóvá. A hím nem a víz fölött, hanem a lombkoronaszintben keresi a táplálékát, de rendszeresen őrjáratozik a víz partján és fölött, mert védi territóriumát. A nőstények inkább a fák-bokrok között, tisztásokon repülnek. Itt, a víztől távolabb történik a párzás is. A nőstény egyedül rakja le a petéit, ilyenkor a víz színe fölött lebegve ismételten belemártja potroha végét és a lebegő vízinövények, partközeli gyökerek, nádszálak, tőzegmoha védelmébe helyezi el petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]