Ugrás a tartalomhoz

Sáhmárán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sáhmárán

Alternatív névperzsa: شاهماران (Sáhmárán)
kurd: Şahmaran/Şamaran
török: Şahmeran;
tatár: Şahmara, Zilant (Зилант), Aq Yılan;
csuvas: Vöresölen (Вĕреçĕлен; „tűzkígyó”)
Származási helyAnatólia

Sáhmárán női fejű, kígyótestű lény az indoiráni és türk folklórban.[1] A szó a perzsa sáh (شاه) és márán (ماران, „kígyók”) szavakból áll, szó szerinti jelentése „a kígyók királya”.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Sáhmárán félig kígyó, félig asszony, két feje van, az egyik egy kígyóé, ami fallikus szimbólum lehet, a másik egy nőé.[3] Mindkét fej koronát visel, a női félnek nyaklánca is van.[4][5]

A mitológiában[szerkesztés]

Sáhmárán története a közel-keleti irodalomban megjelenik többek között Az Ezeregyéjszaka meséiben és a Dzsámászp-náme-ben(wd) (جاماسب‌نامه).[6] A történet főképp Anatólia keleti részén van jelen,[7] illetve Törökország délkeleti és keleti régióiban (ahol kurd, arab, asszír és török közösségek élnek).[6]

Dzsámászp-náme[szerkesztés]

A történetnek számos verziója létezik.[7]

Az egyik verzióban Sáhmárán találkozik egy Dzsámászp (جاماسپ) nevű fiatalemberrel.[8][9][10] Dzsámászp egy barlangban reked, miután barátaival mézet akar lopni, a barátai pedig a barlangban hagyják.[8] A férfi a barlangot felfedezve rábukkan egy járatra, mely egy olyan kamrába viszi, ahol egy gyönyörű, mitikus kert található, fehér kígyókkal és Sáhmáránnal.[8][11] Sáhmárán és Dzsámászp szerelembe esnek és együtt élnek a barlangban, a kígyók úrnője pedig megtanítja a férfit a gyógynövények használatára.[8] Dzsámászp azonban visszavágyik a felszínre, de megígéri Sáhmáránnak, hogy titokban tartja a létezését.[8]

Eltelik több év, mikor is Tarsus királya megbetegszik és a vezír felfedez egy gyógymódot, melyhez Sáhmárán húsára van szükség.[11] Dzsámászp elárulja az embereknek, hol él Sáhmárán. Az úrnő azt mondja nekik, főzzék meg egy agyagedényben, kivonatát adják a vezírnek, a szultán pedig egye meg a húsát.[11] Az emberek a városba viszik Sáhmáránt és meggyilkolják. A szultán megeszi a húsát és meggyógyul, a vezír megissza a kivonatot és meghal.[8][11] Dzsámászp megissza Sáhmárán levét és így hozzájut a bölcsességéhez: orvos válik belőle.[8][11][12]

Az Ezeregyéjszaka meséi[szerkesztés]

A kígyókirálynő története szerint egy görög filozófus fia, Hászíb Karím al-Dín beleesik egy ciszternába, de sikerül kimenekülnie és egy kígyófészekben találja magát, ahol megismerkedik a vezetőjükkel, Jamlíkhával („a kígyók királynője”). Hászíb egy idő után visszavágyik a felszínre, de a kígyók királynője figyelmezteti, hogy betér majd egy fürdőbe és ez Sáhmárán halálához fog vezetni. Hászíb megígéri, hogy sosem megy fürdőbe. ám ahogy Sáhmárán megjósolta, a férfi mégis betér egyszer egy fürdőbe, mely olyan események láncolatához vezet, melynek végén a gonosz vezír előhívja a kígyók királynőjét a rejtekéből. Sáhmárán arra utasítja Hászíbot, hogy darabolja fel őt, főzze meg és a levest ossza el három üvegcsébe. Az elsőt a vezírnek kell kapnia, Hászíbnak a másodikból kell innia. A gonosz vezír megissza az első üvegcsét és meghal, Hászíb megissza a másodikat és minden tudást megszerez.[13] Ulrich Marzolph(wd) iszlámkutató és Richard van Leewen valláskutató szerint a Hászíb a perzsa Dzsámászp név arab nyelvű változata.[14]

A folklórban[szerkesztés]

Sáhmárán képmását áruló üzlet Mardinban
Szobra Tarsusban

A kurd folklórban[szerkesztés]

A kurdok hagyományosan a szerencse és az erő szimbólumának tekintik a kígyókat, Sáhmárán képmását a falakon is elhelyezik, üveg vagy fém formában, de akár hímzésként is.[15][16][17]

Török folklór[szerkesztés]

Törökországban a hagyomány szerint Sáhmárán Tarsus városából származik, de hasonló történet megtalálható a nagy létszámú kurd és arab lakosságú Mardinban is.[10] Ezekben a régiókban a kígyók királynőjének képmásával gyakran találkozni ékszerek, szőnyegek és hímzések formájában. Sáhmárán története és képmása nemzeti kincs Törökországban.[11]

Wolfram Eberhard etnográfus és Pertev Naili Boratav(wd) folklórkutató létrehoztak egy klasszifikációs rendszert Typen türkischer Volksmärchen („Török népmesék katalógusa”) néven a török népmeséknek és elbeszéléseknek. Ebben TTV 57-es indexszel regisztrálták a Der Schlangenkönig Schahmeran („Sáhmárán, a kígyókirály”) típusú népmesét, hét változattal. A regiszter szerint a főhős egy szegény fiú (Cami Sap, Camesel vagy Canibis), aki az erdőben beleesik egy kútba, ahol találkozik Sáhmáránnal. Néhány év után hazatér, később a gonosz (a padisah, vagy egy varázsló) értesül Sáhmárán létezéséről és meg akarja enni. Sáhmárán arra utasítja a fiút, hogy főzze meg, az első adag levest adja a gonosznak, ő maga pedig másodikként igyon belőle. A gonosz meghal, a fiúból gyógyító válik.[18]

Üzbég változat[szerkesztés]

Mansur Afzalov üzbég folklórkutató szerint a történetnek létezik egy üzbég változata Ibn Szino bilan Ibn Horisz (Ибн Сино билан Ибн Хорис) címmel, melyben Ibn Szino találkozik Sohimoronnal, a kígyókirállyal a kígyófészekben. Ibn Szino is megissza a kígyóból főzött levest és mágus erőkre tesz szert általa.[19]

A populáris kultúrában[szerkesztés]

A törökországi és közel-keleti LMBT közösség tagjai nagyjából 2016 óta Sáhmáránt használják az LMBT-kérdések támogatásának szimbólumaként.[10] A kígyók királynőjének képmása Zehra Doğan(wd) és Canan Şenol(wd) műveiben a kurd nők erejét szimbolizálja.[10][20] 2020-ban Mardinban a városi önkormányzat kiállítást rendezett Şahmeran Mardin címmel, ahol Ayla Turan szobrait helyi művészek és üzletek dekorálták.[11] Tarsusban szobrot is szenteltek a legendának.[21]

Sevdaliza(wd) iráni származású holland énekesnő ISON című albumán szerepel egy Shahmaran című dal.[22]

2023-ban török televíziós sorozat készült A kígyók úrnője címmel, melyet a Netflix vetített.[23]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ross, Danielle. Debunking the ‘Unfortunate Girl’ Paradigm: Volga-Ural Muslim Women’s Knowledge Culture and its Transformation across the Long Nineteenth Century, Sharīʿa in the Russian Empire: the reach and limits of Islamic law in Central Eurasia, 1550-1917. Edinburgh University Press, 141. o.. DOI: 10.1515/9781474444316-005 (2020. január 7.). ISBN 9781474444316 
  2. Zoroastrianism in Armenia. Harvard University Press, 422. o. (1987. június 16.). ISBN 978-0674968509 
  3. Baran, Suat. From Fairytale Character to Lost Goddess: The Archetypal Representation of Stepmother within Kurdish Folklore, Kurdish Art and Identity: Verbal Art, Self-definition and Recent History. Berlin, Boston: De Gruyter, 92-93. o.. DOI: 10.1515/9783110599626-004 (2020. június 16.). ISBN 9783110599626 
  4. Sagaster, Börte. Şahmeran’ın Bacakları: Murathan Mungans Neuerzählung eines alten Mythos, Strukturelle Zwänge – Persönliche Freiheiten: Osmanen, Türken, Muslime: Reflexionen zu gesellschaftlichen Umbrüchen. Gedenkband zu Ehren Petra Kapperts. Berlin, New York: De Gruyter, 323. o.. DOI: 10.1515/9783110210651.323 (2009. június 16.). ISBN 978-3-11-020055-3 
  5. Deniz, Dilşa (2021. június 16.). „The Shaymaran: Philosophy, Resistance, and the Defeat of the Lost Goddess of Kurdistan”. The Pomegranate 22 (2), 233–236. o. DOI:10.1558/pome.38409.  
  6. a b Baran, Suat. From Fairytale Character to Lost Goddess: The Archetypal Representation of Stepmother within Kurdish Folklore, Kurdish Art and Identity: Verbal Art, Self-definition and Recent History. Berlin, Boston: De Gruyter, 92. o.. DOI: 10.1515/9783110599626-004 (2020. június 16.). ISBN 9783110599626 
  7. a b Sagaster, Börte. Şahmeran’ın Bacakları: Murathan Mungans Neuerzählung eines alten Mythos, Strukturelle Zwänge – Persönliche Freiheiten: Osmanen, Türken, Muslime: Reflexionen zu gesellschaftlichen Umbrüchen. Gedenkband zu Ehren Petra Kapperts (német nyelven). Berlin, New York: De Gruyter, 323. o.. DOI: 10.1515/9783110210651.323 (2009. június 16.). ISBN 978-3-11-020055-3 
  8. a b c d e f g ŞAHMARAN: The Urban Legend of Turkey (amerikai angol nyelven). Kanaga TV Web Series . NNaco, 2016 [2023. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  9. Ahmed, Mohammed M. A.. A Fire in My Heart: Kurdish Tales, Diane Edgecomb, Mohammed M. A. Ahmed, Çeto Özel, World folklore series, Libraries Unlimited, 107–108. o. (2008). ISBN 9781591584377 
  10. a b c d Gruber, Christiane: What the mythical figure of Şahmeran in Turkey represents and why activists use it (angol nyelven). The Conversation . [2021. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. július 8.)
  11. a b c d e f g Shahmaran tale to resonate through Mardin streets with the art of sculpture (angol nyelven). Daily Sabah , 2020. március 1. [2020. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  12. Deniz, Dilşa (2021. június 16.). „The Shaymaran: Philosophy, Resistance, and the Defeat of the Lost Goddess of Kurdistan”. The Pomegranate 22 (2), 222–224. o. DOI:10.1558/pome.38409.  
  13. Marzolph, Ulrich; van Leewen, Richard. The Arabian Nights Encyclopedia. Vol. I. California: ABC-Clio. 2004. pp. 348-350. ISBN 1-85109-640-X (e-book).
  14. Marzolph, Ulrich; van Leewen, Richard. The Arabian Nights Encyclopedia. Vol. I. California: ABC-Clio. 2004. p. 132. ISBN 1-85109-640-X (e-book).
  15. Nicolaus, Peter (2011. június 16.). „The Serpent Symbolism in the Yezidi Religious Tradition and the Snake in Yerevan”. Iran & the Caucasus 15 (1/2), 59. o. DOI:10.1163/157338411X12870596615359. (Hozzáférés: 2023. május 14.)  
  16. Baran, Suat. From Fairytale Character to Lost Goddess: The Archetypal Representation of Stepmother within Kurdish Folklore, Kurdish Art and Identity: Verbal Art, Self-definition and Recent History. Berlin, Boston: De Gruyter, 92. o.. DOI: 10.1515/9783110599626-004 (2020). ISBN 9783110599626 
  17. Deniz, Dilşa (2021. június 16.). „The Shaymaran: Philosophy, Resistance, and the Defeat of the Lost Goddess of Kurdistan”. The Pomegranate 22 (2), 228–229. o. DOI:10.1558/pome.38409.  
  18. Eberhard, Wolfram; Boratav, Pertev Nailî. Typen türkischer Volksmärchen (német nyelven). Steiner, 63-64. o. (1953) 
  19. Афзалов, M. [Afzalov, Mansur].szerk.: О. Тулабоев ва бонщ: Ҳайвонлар ҳақидаги эртаклар. In: "XX аср узбек фольклоршунослиги»: Антология. Тузувчилар (üzbég nyelven). O‘zbekiston milliy ensiklopediyasi» Давлат илмий нашриёти, 83. o. (2017). ISBN 978-9943-07-566-5 
  20. Acuner, Derya: CANAN (Şenol) (amerikai angol nyelven). AWARE Women artists / Femmes artistes . [2023. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 30.)
  21. TARSUS- ŞAHMERAN HEYKELİ-SÖYLENCESİ -HAMAMI -MERSİN (török nyelven). turkiyenintarihieserleri.com. (Hozzáférés: 2024. március 25.)
  22. Sevdaliza's Painful 'Shahmaran' Visual Is A Silent Liberation For Voices Of The Oppressed. BET.com . [2019. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 20.)
  23. Şahmaran: Kadınlar ve Yılanlar (török nyelven). Diken, 2023. január 22. [2023. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. január 24.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Shahmaran című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Shahmaran
A Wikimédia Commons tartalmaz Sáhmárán témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]