Ugrás a tartalomhoz

Ryan Hunter-Reay

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ryan Hunter-Reay
2021-ben
2021-ben
Életrajzi adatai
Teljes neveRyan Hunter-Reay
Született1980december 17. (43 éves)
Dallas, Texas, USA
NemzetiségeUSA amerikai
Pályafutása
KategóriaIndyCar
Aktív évei2007–2021, 2023
Korábbi csapataiUSA Rahal Letterman Racing (2007–2008)
USA Vision Racing (2009)
USA A.J. Foyt Enterprises (2009, 2011)
USA Andretti Autosport (2010, 2012–2021)
USA Dreyer & Reinbold Racing (2023)
USA Ed Carpenter Racing (2023)
Nagydíjak száma250 (249 rajt)
Világbajnoki címek1 (2012)
Győzelmek16
Dobogós helyezések44
Első rajtkockák6
Leggyorsabb körök10
Első nagydíjUSA 2007-es Honda 200
Első győzelemUSA 2008-as Camping World Watkins Glen Grand Prix
Legutolsó győzelemUSA 2018-as GoPro Grand Prix of Sonoma
Legutolsó nagydíjUSA 2023-as Firestone Grand Prix of Monterey
A Wikimédia Commons tartalmaz Ryan Hunter-Reay témájú médiaállományokat.

Ryan Hunter-Reay (Dallas, Texas, 1980. december 17. –) amerikai autóversenyző.[1]

2003 és 2005 között versenyzett a Champ Car sorozatban, minden évben más csapatnál, két győzelmet szerzett az itteni pályafutása alatt. Hunter-Reay lett az IndyCar legjobb újonca 2007-ben, majd 2008-ban megszerezte első IndyCar-győzelmét is a Watkins Glen International pályán. 2009-ben a Vision Racing-hez szerződött, ahol a #21-es autót vezette, de később az A. J. Foyt Enterprises csapatnál helyettesítette Vitor Meira-t az év végéig. 2010. január 4-én Hunter-Reay nem teljes szezonra, de aláírt az Andretti Autosport-al és a #37-es Izod-szponzorált autót kapta, az Izod nem csak az IndyCar főszponzora, de Hunter-Reay legfőbb támogatója is volt egyben. Később sikerült pénzt szereznie az egész szezonra.

Pályafutása

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

Miután hat nemzetközi gokart bajnokságot megnyert,[2] Hunter-Reay nyerte el a Skip Barber Karting ösztöndíjat és versenyzett a Skip Barber Formula Dodge Szériában is. Ezután megnyerte a Skip Barber Formula Dodge Nemzetközi bajnokságot 1998-ban.

Versenyzett a Barber Dodge Pro Series-ben 2000-ben és 2001-ben, Hunter-Reay lett a legjobb újonc 2000-ben és két győzelmet szerzett 2001-ben. Ezt követően a Champ Car nevelőszériájának számító bajnokságban, a Formula Atlantic szériában indult 2002-ben, a bajnokságban hatodik lett, három győzelemmel és a legtöbb kört az élen töltve és a legtöbb leggyorsabb kört megfutva és a legtöbb pole-pozíciót szerezve. Ezután megkapta a Worldcom "Rising Star" díjat és a Champ Car csapatok felfigyeltek rá.

Champ Car

[szerkesztés]

2003-ban Hunter-Reay a Champ Car-ban kezdett versenyezni az alacsony költségvetésű American Spirit Team Johansson csapatban. Bár a régebbi és lassabb Reynard karosszériát használt, de sokszor indult az első sorból és harmadik lett a Mid-Ohio-i versenyen, de a szezon csúcspontja akkor volt amikor a változó időjárásnak köszönhetően megszerezte első Champ Car sikerét Ausztráliában és ezt rögtön újonc évében a csapattársa Jimmy Vasser és a brit Darren Manning előtt.

2004-ben a Herdez csapathot szerződött, és Milwaukee-ban megszerezte a csapat legelső pole pozícióját aztán megnyerte a futamot is, úgy, hogy az egész versenyt az élen töltötte. Bár a Road America-i versenyen első soros rajthelyet szerzett, de a versenyen a tavalyi csapattársa, Jimmy Vasser kilökte a pályáról és kiállni kényszerült a versenyből. A Toronto-i futamon a negyedik helyért harcolt de a lassú defekt miatt lelassult és csak a nyolcadik helyen ért célba.

2005-ben ismét csapatot váltott, ezúttal a Rocketsports Racing-hez szerződött le. Az egész szezonban csak küzdött az autóval. Az újonc csapattársa, Timo Glock nagyobb sikerrel vezette az autót, és éppen, hogy lemaradt a győzelemről a Montreal-i versenyen. A szezon végén Glock lett a legjobb újonc, míg Hunter-Reay már el sem indult a szezon utolsó két futamán.

A1 Grand Prix

[szerkesztés]

A 2006–2007-es szezonban elindult az A1GP-ben az amerikai csapattal.[3] Eredetileg Pekingben debütált volna, de ez nem valósult meg. A hatodik helyen végzett debütálóversenyén, Új-Zélandon.

IndyCar

[szerkesztés]
Hunter-Reay a 2011-es japán versenyen.

2007. július 19-én jelentette be az IndyCar-ban érdekelt Rahal Letterman Racing csapat, hogy Hunter-Reay váltja a szezon folyamán bukdácsoló Jeff Simmons-t a csapat #17-es Ethanol szponzorált autóval.[4][5] Az első két versenyén Top 10-es helyezést ért el, egy hetedik helyet a Mid-Ohio-i futamon és egy hatodik helyet a Michigan-i versenyen. A Chicago-i futamon ismét hetedik lett, és noha nem indult el teljes szezonban, mégis ő lett az év újonca.

2008-ban már teljes szezont ment a Rahal Letterman Racing-nél. Az indianapolisi 500-on újoncként indult és a legjobb újoncként végzett a futamon a 6. hellyel.[6] Július 6-án megszerezte első IndyCar-győzelmét a Watkins Glen-i versenyen. A 60 körös versenyből kilencet vezetett, miután Darren Manning-et megelőzte az egyik újraindításnál. A versenyt Manning előtt 2,4009 másodperces előnnyel nyerte meg. A győzelmét követő versenyeken év végéig mindig az első tízben végzett, kivéve a Nashville-i és a Sonoma-i futamot. Végül a 8. helyen rangsorolták a bajnokságban 360 ponttal. A bajnokságba végeredményébe be nem számító ausztrál versenyen 3. lett.

2009-ben a Vision Racing-hez írt alá egy szerződést,[7] miután a Rahal Letterman Racing jelezte, hogy nem tudott teljes szezont futni szponzorhiány miatt. Az első versenyén új csapatával a 2. helyen intették le Ryan Briscoe mögött,[8][9] ezzel megszerezve az alakulata történetének legjobb eredményét. A többi versenyen már az első tízbe sem fért bele és az indianapolisi 500 mérföldes versenyre is utólag, a Bump Day-en tudta kvalifikálni magát. Az Iowa-i versenytől kezdve már a négyszeres indianapolisi 500 győztes, A.J. Foyt csapatában helyettesítette a hétvége során megsérült Vitor Meira-t a szezon végéig.[10] Az új csapatánál sem ment jobban, mint a Vision-nél, de szerzett egy hetedik helyet a kanadai Torontóban és egy negyediket Mid-Ohio-ban. Két csapattal összesen 298 pontot gyűjtött, ami a 15. pozícióra volt elég a versenyzők között.[11]

2010. január 4-én jelentették be, hogy az Andretti Autosport #37-es Izod által szponzorált autóját fogja terelgetni az Indy 500-ig, de végül a fordulót követően a szezon végéig meghosszabbították a megállapodását.[12] A szezonnyitón kicsivel maradt le a győzelemről, de három futammal később az utcai Long Beach-en nyerni tudott.[13] Az évad folyamán háromszor lett dobogós, hatszor ért célba az első öt között és tizenkétszer volt benne az első tízben. Október 29-én Hunter-Reay újabb két szezonra szerződött le az Andretti Autosporttal.[14]

Hunter-Reay második IndyCar-versenyét nyerte meg 2011-ben, New Hampshire-ben,[15] és még kétszer állhatott fel a pódium valamely fokára. A rossz évkezdés azonban nagy hátrányt eredményezett az élen lévőktől, amely valamelyest feljavult a kiírás második felére nyújtott eredményei miatt. A legendás Indy 500-on nem tudta egyenes ágon kvalifikálni magát, mivel csapattársával, Marco Andrettivel ütközött.[16] Az Andretti később megállapodást kötött az A. J. Foyt Enterprises-szal, hogy a Hunter-Reay leváltsa Bruno Junqueirát a viadalra,[17] így eltudott indulni az utolsó, 33. helyről[18] és a 23. helyen futott be a leintésnél. Az idényzáró, Las Vegasi-fordulóban összeért Alex Taglianival a nagy csatázás közben, melynek következtében kiesett. Végül teljes egészében törölték a futamot Dan Wheldon halálos balesetét követően.[19][20]

2012-ben továbbra is az Andretti színeiben volt ott a #28-as DHL/Sun Drop Dallara DW12-Ilmor-Chevrolet Indy V6-os modellel,[21] mely kasztni a nevét Dan Wheldonról kapta, erre utal benne a "DW" előtag.[22] Az idénynyitó szentpétervári Honda Grand Prix-n a város utcáin a 3. helyen végzett Hélio Castroneves és Scott Dixon mögött. Három futammal később a 2. helyen végzett a São Paulo Indy 300-on a brazil nagyváros utcáin. Az Indianapolis 500-on karrierjének addigi legjobb eredményét érte el, amikor a 3. helyre kvalifikálta magát. A versenyen folyamatosan a legjobb 10-ben haladt, mígnem felfüggesztési probléma miatt, 123 kör után ki kellett állnia. Hunter-Reay az év felénél egymást követő három gp-t is megtudott nyerni. A Milwaukee IndyFest-et, az Iowa Corn Indy 250-et az Iowa Speedway-en és a Honda Indy Torontót is, Kanadában, amely után átvette a vezetést a bajnokságban. Később elvesztette pontelőnyét a Honda Indy 200-at követően Mid-Ohióban,[23] ahol a 7. helyen intették le, és a 25 autó közül a 24. helyen végzett egy motorhiba miatt. A következő fordulóban, a sonomai GoPro Indy Grand Prix-n szintén a 7. helyen állt, és a legjobb 10-ben futhatott be a végén, amikor váratlanul egy újraindításkor Alex Tagliani-val ért össze, emiatt is csak a 18. lett végül, míg riválisa, Will Power visszaszerezte az első helyet a tabellán.[24] A szezonzáró MAVTV 500-on az Auto Club Speedwayen Hunter-Reay és Power is, mindketten 10 rajthelyes büntetést kaptak, mert mindketten túllépték az öt motorcsere limitjét.[25] Hunter-Reay fokozatosan feljebb lépett a mezőnyben, és bekerült a legjobb 5 közé, így a bajnokság élére került. A 241. körben a brazié Tony Kanaan karambolozott, emiatt a versenyt piros zászlóval leállították. Az újraindításkor Hunter-Reay-nek sikerült az első ötben maradnia. Carpenter nyerte az évadzárót, míg Hunter-Reay a 4. helyen végzett,[26] és megnyerte az összesített és az ovális bajnokságot is.[27] Ezzel ő lett az első amerikai, aki megnyerte a bajnokságot Sam Hornish Jr. 2006-os sikere óta.[28] A Fontana futam hétvégéjén felajánlották, hogy 2013-ban a Team Penske csapatánál vezessen,[29] azonban ő a 2013-as és 2014-es szezonra újra leszerződött Andrettivel.[30] December 5-én bejelentette, hogy 2013-ban az #1-es rajtszámot fogja használni, melynek belsejében az eredi, #28-as száma fog megjelenni.[31]

Hunter-Reay a 2014-es indianapolisi 500 szabadedzésén.

2013-ban megnyerte a Barber[32] és a Milwaukee[33] versenyeket, valamint három második és egy harmadik helyet szerzett az Indianapolis 500-on. Azonban a 19 naptári fordulóból, haton is kiesett, így az évet a 7. helyen zárta.[34][35] 2014-ben az Indianapolis 500-at 0,060 másodperccel nyerte meg a triplagyőztes Hélio Castroneves előtt.[36][37] Nyert továbbá a Barberben és az ovál Iowán is, és ezenkívül három második helyezést ért el. Volt még öt kiesése is, részben ezek miatt 6. lett a pilóták között.[38] 2015-ben nyert Iowában[39] és a Poconóban,[40] a szezon nagy részében azonban gyenge eredményeket ért el, ami a 6. helyre ejtette vissza.[41] A 2016-os sorozatban nyeretlen volt, a 12. helyen végzett három harmadik és nyolc top 10-es hellyel. Ez volt a legrosszabb év végi helyezése a 2009-es idény óta. Két győzelmet aratott Detroitban és Sonomában, és négy második helyezést ért el, így 4. lett a 2018-as bajnokságban. Ekkor érte el máig utolsó versenysikerét.

2021-ben negyedik lett a kaotikus új utcai helyszínen, Nashville-ben, ami a legjobb helyezése volt az évben,[42][43] Összesítésben a 17. lett,[44] ami pályafutásának a legrosszabb év végi helyezése volt, egyben ez volt az utolsó éve az Andretti csapat pilótájaként.[45] 2022-re kiszorult a résztvevő mezőnyből, viszont a háttérből, autófejlesztéssel és tanácsokkal segítette a Juncos Hollinger Racinget, majd az újonc Callum Ilott felkészülését a 106. Indianapolis 500-ra.[46] 2023-ban a 107. Indianapolis 500-on a Dreyer & Reinbold Racing színeiben kapott lehetőséget,[47] ahol a 11. helyen végzett.[48][49] 2023. június 8-án a csapattulajdonos, Ed Carpenter bejelentette, hogy Hunter-Reay fogja pótolni a menesztett Conor Daly-t[50] Road Americától kezdve az év befejezéséig az Ed Carpenter Racingnél.[51][52][53]

Sportautózás

[szerkesztés]

2008 januárjában elindult a Daytona-i 24 órás versenyen NASCAR-bajnok Jimmie Johnson-al és Marc Goossens-nel. A #91-es Lowe's Pontiac Riley-val a verseny elején egész jól ment, de később visszaestek és a 22. órában feladni kényszerültek a futamot. A 2010-es évet szintén a Daytona-i 24 órás versennyel kezdte a Level 5 Motorsports színeiben, ahol 3. lett.

Eredményei

[szerkesztés]

Teljes Champ Car eredménysorozata

[szerkesztés]
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Helyezés Pont
2003 Johansson USA
STP
16
MEX
MTY
12
USA
LBH
7
GBR
BRH
16
GER
LAU
11
USA
MIL
16
USA
LS
12
USA
POR
17
USA
CLE
9
CAN
TOR
11
CAN
VAN
6
USA
ROA
10
USA
MDO
3
CAN
MTL
17
USA
DEN
15
USA
MIA
12
MEX
MXC
11
AUS
SRF
1
USA
FON
Vi
14. 64
2004 Herdez USA
LBH
7
MEX
MTY
8
USA
MIL
1
USA
POR
12
USA
CLE
11
CAN
TOR
8
CAN
VAN
8
USA
ROA
4
USA
DEN
Ki
CAN
MTL
Ki
USA
LS
5
USA
LVS
13
AUS
SRF
5
MEX
MXC
19
9. 199^
2005 Rocketsports USA
LBH
13
MEX
MTY
7
USA
MIL
Ki
USA
POR
15
USA
CLE
Ki
CAN
TOR
6
CAN
EDM
Ki
USA
SJO
Ki
USA
DEN
6
CAN
MTL
12
USA
LVS
10
AUS
SRF
 
MEX
MXC
 
15. 110
^ A Champ Car 2004-től új pontrendszert használt.

Teljes IndyCar eredménysorozata

[szerkesztés]
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Helyezés Pont
2007 Rahal Letterman USA
HMS
 
USA
STP
 
JPN
MOT
 
USA
KAN
 
USA
INDY
 
USA
MIL
 
USA
TXS
 
USA
IOW
 
USA
RIR
 
USA
WGL
 
USA
NSH
 
USA
MDO
7
USA
MIS
6
USA
KTY
15
USA
SNM
18
USA
DET
18
USA
CHI
7
19. 119
2008 Rahal Letterman USA
HMS
7
USA
STP
17
JPN
MOT1
7
USA
LBH1
Vi
USA
KAN
18
USA
INDY
6
USA
MIL
15
USA
TXS
20
USA
IOW
8
USA
RIR
16
USA
WGL
1
USA
NSH
19
USA
MDO
10
CAN
EDM
8
USA
KTY
9
USA
SNM
18
USA
DET
6
USA
CHI
9
AUS
SRF²
3
8. 360
2009 Vision Racing USA
STP
2
USA
LBH
11
USA
KAN
15
USA
INDY
32
USA
MIL
12
USA
TXS
16
15. 298
A.J. Foyt Enterprises USA
IOW
19
USA
RIR
15
USA
WGL
21
CAN
TOR
7
CAN
EDM
17
USA
KTY
14
USA
MDO
4
USA
SNM
19
USA
CHI
15
JPN
MOT
21
USA
HMS
13
2010 Andretti Autosport BRA
SAO
2
USA
STP
11
USA
ALA
12
USA
LBH
1
USA
KAN
5
USA
INDY
18
USA
TXS
7
USA
IOW
8
USA
WGL
7
CAN
TOR
3
CAN
EDM
5
USA
MDO
10
USA
SNM
8
USA
CHI
4
USA
KTY
21
JPN
MOT
9
USA
HMS
11
7. 445
2011 Andretti Autosport USA
STP
21
USA
ALA
14
USA
LBH
23
BRA
SAO
18
USA
INDY³
Nk
USA
TXS1
19
USA
TXS2
9
USA
MIL
26
USA
IOW
8
CAN
TOR
3
CAN
EDM
7
USA
MDO
3
USA
NHA
1
USA
SNM
10
USA
BAL
8
JPN
MOT
24
USA
KTY
USA
LVS
T
8. 317
A.J. Foyt Enterprises USA
INDY³
23
2012 Andretti Autosport USA
STP
3
USA
ALA
12
USA
LBH
6
BRA
SAO
2
USA
INDY
27
USA
DET
7
USA
TXS
21
USA
MIL
1
USA
IOW
1
CAN
TOR
1
CAN
EDM
7
USA
MDO
24
USA
SNM
18
USA
BAL
1
USA
FON
4
1. 468
2013 Andretti Autosport USA
STP
18
USA
ALA
1
USA
LBH
24
BRA
SAO
11
USA
INDY
3
USA
DET
2
USA
DET
18
USA
TXS
2
USA
MIL
1
USA
IOW
2
USA
POC
20
CAN
TOR
18
CAN
TOR
19
USA
MDO
5
USA
SNM
6
USA
BAL
20
USA
HOU
20
USA
HOU
21
USA
FON
9
7. 469
2014 Andretti Autosport USA
STP
2
USA
LBH
20
USA
ALA
1
USA
IMS
2
USA
INDY
1
USA
DET
16
USA
DET
19
USA
TXS
19
USA
HOU
7
USA
HOU
6
USA
POC
18
USA
IOW
1
CAN
TOR
21
CAN
TOR
14
USA
MDO
10
USA
MIL
21
USA
SNM
2
USA
FON
16
6. 563
2015 Andretti Autosport USA
STP
7
USA
NLA
19
USA
LBH
13
USA
ALA
5
USA
IMS
11
USA
INDY
15
USA
DET
13
USA
DET
8
USA
TXS
18
CAN
TOR
19
USA
FON
16
USA
MIL
13
USA
IOW
1
USA
MDO
7
USA
POC
1
USA
SNM
2
6. 436
2016 Andretti Autosport USA
STP
3
USA
PHX
10
USA
LBH
18
USA
ALA
11
USA
IMS
9
USA
INDY
24
USA
DET
7
USA
DET
3
USA
ROA
4
USA
IOW
22
CAN
TOR
12
USA
MDO
18
USA
POC
3
USA
TXS
13
USA
WGL
14
USA
SNM
4
12. 428
2017 Andretti Autosport USA
STP
4
USA
LBH
17
USA
ALA
11
USA
PHX
13
USA
IMS
3
USA
INDY
27
USA
DET
13
USA
DET
17
USA
TXS
19
USA
ROA
14
USA
IOW
3
CAN
TOR
6
USA
MDO
8
USA
POC
8
USA
GTW
15
USA
WGL
3
USA
SNM
8
9. 421
2018 Andretti Autosport USA
STP
5
USA
PHX
5
USA
LBH
20
USA
ALA
2
USA
IMS
18
USA
INDY
5
USA
DET
2
USA
DET
1
USA
TXS
5
USA
ROA
2
USA
IOW
19
CAN
TOR
16
USA
MDO
7
USA
POC
18
USA
GTW
20
USA
POR
2
USA
SNM
1
4. 566
2019 Andretti Autosport USA
STP
23
USA
COA
3
USA
ALA
8
USA
LBH
5
USA
IMS
17
USA
INDY
8
USA
DET
5
USA
DET
4
USA
TXS
5
USA
ROA
11
CAN
TOR
16
USA
IOW
17
USA
MDO
3
USA
POC
19
USA
GTW
8
USA
POR
18
USA
LAG
10
8. 420
2020 Andretti Autosport USA
TXS
8
USA
IMS
13
USA
ROA
4
USA
ROA
22
USA
IOW
16
USA
IOW
22
USA
INDY
10
USA
GTW
7
USA
GTW
11
USA
MDO
5
USA
MDO
3
USA
IMS
19
USA
IMS
16
USA
STP
5
10. 315
2021 Andretti Autosport USA
ALA
24
USA
STP
14
USA
TXS
16
USA
TXS
10
USA
IMS
12
USA
INDY
22
USA
DET
21
USA
DET
11
USA
ROA
13
USA
MDO
24
USA
NSH
4
USA
IMS
18
USA
GTW
7
USA
POR
15
USA
LAG
11
USA
LBH
23
17. 256
2023 Dreyer & Reinbold Racing USA
STP
USA
TXS
USA
LBH
USA
ALA
USA
IMS
USA
INDY
11
USA
DET
26. 131
Ed Carpenter Racing USA
ROA
17
USA
MDO
19
CAN
TOR
26
USA
IOW
23
USA
IOW
24
USA
NSH
16
USA
IMS
20
USA
GTW
14
USA
POR
21
USA
LAG
10
* A szezon jelenleg is zajlik.
1 A Long Beach-i és a Japán versenyt ugyanazon a napon rendezték a Champ Car és az IRL pilótáknak és mindkét verseny bele számít a bajnokságba.
2 A verseny nem számít bele a bajnokságba.
3 Nem tudta kvalifikálni magát az Indy 500-ra ezért Bruno Junqueira autójával versenyzett a futamon.

Indianapolis 500

[szerkesztés]
Év Kasztni Motor Rajthely Eredmény Csapat
2008 Dallara Honda 20 6 Rahal Letterman
2009 Dallara Honda 32 32 Vision Racing
2010 Dallara Honda 17 18 Andretti Autosport
2011 Dallara Honda Nk Andretti Autosport
Dallara Honda 33 23 A.J. Foyt Enterprises
2012 Dallara Chevrolet 3 27 Andretti Autosport
2013 Dallara Chevrolet 7 3 Andretti Autosport
2014 Dallara Honda 19 1 Andretti Autosport
2015 Dallara Honda 16 15 Andretti Autosport
2016 Dallara Honda 3 24 Andretti Autosport
2017 Dallara Honda 10 27 Andretti Autosport
2018 Dallara Honda 14 5 Andretti Autosport
2019 Dallara Honda 22 8 Andretti Autosport
2020 Dallara Honda 5 10 Andretti Autosport
2021 Dallara Honda 7 22 Andretti Autosport
2023 Dallara Chevrolet 18 11 Dreyer & Reinbold Racing

Teljes Superstar Racing Experience eredménylistája

[szerkesztés]
Év # 1 2 3 4 5 6 Helyezés Pont
2022 28 FIF
8
SBO
9
STA
71
NSV
10
I55
13
SHA
4
7. 118

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ryan Hunter-Reay. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  2. Driver: Ryan Hunter-Reay | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  3. Team USA names Hunter-Reay for New Zealand race (angol nyelven). us.motorsport.com, 2007. január 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  4. Rahal Letterman swaps Simmons for Hunter-Reay (angol nyelven). ESPN.com, 2007. július 19. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  5. By: INDYCAR’S SIMMONS REPLACED (amerikai angol nyelven). Hartford Courant, 2007. július 20. [2021. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  6. Indianapolis Motor Speedway (angol nyelven). www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  7. Panzariu, Ovidiu: Ryan Hunter - Reay Secures 2009 Season with Vision Racing (angol nyelven). autoevolution, 2009. április 1. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  8. Team Penske | News | Briscoe Leads Team Penske To Victory in St. Petersburg. www.teampenske.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  9. Briscoe Wins Honda Grand Prix Of St. Petersburg To Open 2009 Season. www.theautochannel.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  10. IRL: Ryan Hunter-Reay moves on to AJ Foyt Racing | Car News | Auto123 (angol nyelven). auto123.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  11. Championships | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  12. Panzariu, Ovidiu: Ryan Hunter-Reay Secures Full 2010 Deal with Andretti (angol nyelven). autoevolution, 2010. július 5. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  13. Reports, Staff: Ryan Hunter-Reay Wins 2010 Toyota Grand Prix Of Long Beach (amerikai angol nyelven). Long Beach Post News, 2010. április 19. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  14. Andretti signs Hunter-Reay to drive limited slate (angol nyelven). ESPN.com, 2010. január 5. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  15. Hunter-Reay wins at New Hampshire (amerikai angol nyelven). Sarasota Herald-Tribune. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  16. Ryan Hunter-Reay pulls off dramatic pass to win Indy 500 (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  17. Ryan Hunter-Reay Replaces Bruno Junqueira In Indy 500 In Sponsor-Driven Move (angol nyelven). www.sportsbusinessjournal.com, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  18. Deal puts Hunter-Reay back in Indianapolis 500 (angol nyelven). ESPN.com, 2011. május 23. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  19. Gergely: Halál a versenypályán: elhunyt Dan Wheldon, az Indy 500 bajnoka (magyar nyelven). Autónavigátor.hu, 2011. október 17. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  20. Staff, the CNN Wire: IndyCar won't return to Las Vegas track where Wheldon was killed (angol nyelven). CNN, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  21. RYAN HUNTER-REAY CONFIRMED TO ANDRETTI AUTOSPORT WITH DHL SUPPORT (amerikai angol nyelven). Andretti Autosport. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  22. Dallara to name 2012 IndyCar in honour of Dan Wheldon (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. október 18. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  23. Team Penske | News | Power Takes Over IndyCar Championship Lead at Mid-Ohio. www.teampenske.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  24. Hanford, Ian: Indy Grand Prix of Sonoma 2012 Results: Reaction, Leaders and Post Race Analysis (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  25. Points leader Hunter-Reay to incur grid penalty. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  26. Hunter-Reay earns championship; Carpenter wins race at Fontana (angol nyelven). us.motorsport.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  27. Name, No: Ryan Hunter-Reay Wins the 2012 IndyCar Championship (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  28. Andretti's Hunter-Reay wins the 2012 IndyCar Championship in Fontana (angol nyelven). au.motorsport.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  29. Ryan Hunter-Reay could move to Team Penske for 2013 (amerikai angol nyelven). Autoweek, 2012. szeptember 4. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  30. Ryan Hunter-Reay, Andretti close to new deal (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  31. Hunter-Reay to run No. 1 with a twist in 2013 season. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  32. CHEVY INDYCAR AT BARBER MOTORSPORTS PARK: Ryan Hunter-Reay Wins at Barber Motorsports Park; Post Race Press Conf. Transcript (angol nyelven). media.gm.com, 2013. április 7. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  33. MattWeaver: Ryan Hunter-Reay wins IndyFest (angol nyelven). SBNation.com, 2013. június 15. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  34. 2013 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  35. Scott Dixon emerges as 2013 IndyCar Series champion; Will Power wins season finale (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  36. Series, Verizon IndyCar: Hunter-Reay Wins the 2014 Indianapolis 500. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  37. Ryan Hunter-Reay wins 2014 Indianapolis 500 (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  38. 2014 IndyCar Series - Standings. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  39. Hunter-Reay treasures third victory at Iowa. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  40. Spurgeon, Brad. „Ryan Hunter-Reay Wins at Pocono”, The New York Times, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés: 2023. június 26.) (amerikai angol nyelvű) 
  41. 2015 IndyCar And Indy Lights Championship Points Standings - OpenWheel.com (amerikai angol nyelven). openwheel.com, 2016. február 23. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  42. Ericsson nyerte a kaotikus futamot (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  43. RacedayAddams: Őrület a köbön: Az IndyCar kimaxolta a flúgos futam fogalmát Nashville-ben - (magyar nyelven), 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  44. 2021 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  45. RacedayAddams: HIVATALOS: Ryan Hunter-Reay távozik az Andretti Autosporttól - (magyar nyelven), 2021. szeptember 14. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  46. Ryan Hunter-Reay to run Indy 500 with Dreyer and Reinbold Racing, giving field 33 cars (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  47. Speedway, Indianapolis Motor: Hunter-Reay To Drive in Indy 500 with Dreyer & Reinbold. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  48. IndyCar 2023 Indy 500 Results | IndyCar Race Results (angol nyelven). www.motorsport.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  49. Péter, Horgos: Josef Newgarden nyerte a 107. Indy 500-at (magyar nyelven). rajtkocka.hu, 2023. május 29. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  50. Conor Daly loses full-time Ed Carpenter Racing IndyCar drive (angol nyelven). www.motorsport.com, 2023. június 7. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  51. Press, JENNA FRYER Associated: Ryan Hunter-Reay to return to IndyCar as Conor Daly replacement (angol nyelven). San Diego Union-Tribune, 2023. június 8. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  52. Ryan Hunter-Reay to replace Conor Daly in IndyCar series No. 20 Chevrolet for Ed Carpenter Racing (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
  53. Máté, Jámbor: Váratlanul egy bajnok térhet vissza az IndyCarba (magyar nyelven). 500 Miles, 2023. június 8. (Hozzáférés: 2023. június 26.)