2016-os indianapolisi 500

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
100th Indianapolis 500
Versenyadatok
Bajnokság IndyCar Series
Szezon 2016-os IndyCar Series szezon
Dátum 2016. május 29.
Győztes versenyző USA Alexander Rossi
Győztes csapat Andretti Herta Autosport
Győztes átlagsebessége 166,634 mf/ó (268,171 km/ó)
Pole átlagebesség 230,760 mf/ó (371,372 km/ó)
Leggyorsabb kvalifikáló CAN James Hinchcliffe
Év újonca USA Alexander Rossi
Leghosszabb ideig vezette a versenyt USA Ryan Hunter-Reay (52 kör)
Verseny előtti ceremóniák
Nemzeti himnusz éneklője Darius Rucker[1]
Back Home Again in Indiana éneklője Josh Kaufman[2]
Parancs kiadása Mari Hulman George és családja
Pace car Chevrolet Camaro
Pace car vezetője Roger Penske
Tiszteletbeli starter Chris Pine
TV közvetítés az Egyesült Államokban
Csatorna ABC
Kommentátorok Allen Bestwick, Scott Goodyear, Eddie Cheever

 ← 2015
2017 → 

A jubileumi, 100. Indianapolisi 500 mérföldes versenyt (angolul 100th Indianapolis 500 vagy szponzorált nevén 100th Indianapolis 500 presented by PennGrade Motor Oil) 2016. május 29-én rendezik majd meg az Indianapolis Motor Speedwayen. A programok május tizenegyedikén, az utánpótlás sorozatok (Road to Indy) tesztjével kezdődtek, majd tizenkettedikétől kezdve a belső pályán került sor a Grand Prix of Indianapolisra.

Az Indy 500-hoz szorosan kötődő programok közül május tizenhatodikán az újoncteszt volt az első, amely során a versenyen először induló pilótáknak különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk ahhoz, hogy rajtengedélyt kapjanak.

A pole-pozícióból az egy évvel korábban kis híján halálos balesetet szenvedő kanadai James Hinchcliffe indulhatott, a versenyt azonban az újonc Alexander Rossi nyerte. Rossi győzelme az első újoncsikert jelentette Hélio Castroneves 2001-es elsősége óta.

Háttér[szerkesztés]

Nevezési lista[szerkesztés]

# Versenyző Csapat Motor
2 COL Juan Pablo Montoya Gy Team Penske Chevrolet
3 BRA Hélio Castroneves Gy Team Penske Chevrolet
4 USA Buddy Lazier Gy Lazier Burns Racing Chevrolet
5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Honda
6 USA J. R. Hildebrand Ed Carpenter Racing Chevrolet
7 RUS Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports Honda
8 GBR Max Chilton Ú Chip Ganassi Racing Chevrolet
9 NZL Scott Dixon Gy Chip Ganassi Racing Chevrolet
10 BRA Tony Kanaan Gy Chip Ganassi Racing Chevrolet
11 FRA Sébastien Bourdais KVSH Racing Chevrolet
12 AUS Will Power Team Penske Chevrolet
14 JPN Szató Takuma A. J. Foyt Enterprises Honda
15 USA Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing Honda
16 USA Spencer Pigot Ú Rahal Letterman Lanigan Racing Honda
18 USA Conor Daly Dale Coyne Racing Honda
19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing Honda
20 USA Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Chevrolet
21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Chevrolet
22 FRA Simon Pagenaud Team Penske Chevrolet
24 USA Sage Karam Dreyer & Reinbold Racing Chevrolet
25 GBR Stefan Wilson Ú KVSH Racing Chevrolet
26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda
27 USA Marco Andretti Andretti Autosport Honda
28 USA Ryan Hunter-Reay Gy Andretti Autosport Honda
29 USA Townsend Bell Andretti Autosport Honda
35 CAN Alex Tagliani A. J. Foyt Enterprises Honda
41 GBR Jack Hawksworth A. J. Foyt Enterprises Honda
42 USA Charlie Kimball Chip Ganassi Racing Chevrolet
61 AUS Matthew Brabham Ú PIRTEK Team Murray Chevrolet
63 GBR Pippa Mann Dale Coyne Racing Honda
77 ESP Oriol Servià Schmidt Peterson Motorsports Honda
88 USA Bryan Clauson Jonathan Byrd's Racing Honda
98 USA Alexander Rossi Ú Andretti Herta Autosport Honda
Jelzés Jelentés
Ú Újonc
Gy Korábbi győztes

Szabályváltozások[szerkesztés]

  • A boxutcai maximális sebesség hatvanról ötven mérföldre csökkent.
  • Az autók minimumsúlya 716,5 kg-ról 730-ra növekedett egy az autóra kerülő plusz elem (Suspension Wheel/Wing Energy Management System, SWEMS) miatt.
  • Az újonctesztek három fázisában az előző évhez képest minden fázis minimumsebessége öt mérfölddel növekedett. A 2016-os újoncteszt első fázisában tíz kört kellett 210-215 mérföld közötti sebességen teljesíteni, ezt követte tizenöt kör 215 és 220 mérföld közötti tempóval, a harmadik fázis során pedig 220 mérföld feletti átlagtempót kellett felvenniük az újonc versenyzőknek.
  • 2015-höz képest, amikor a Chevrolet-motorral hajtott autók egy plusz adalékanyagot is használhattak, ebben az évben mindenki egységes üzemanyagot használt.
  • Kötelezővé tették az autók karosszériájának alján a titán padlólemezeket. Az elem célja az, hogy csökkentse az autók levegőbe emelkedésének esélyét.
  • Az első tesztek során a turbó maximális teljesítménye 130 kilopaszkál lehet, ez a Fast Fridayre 140-re emelkedik. Ezt követően a teljesítmény ismét 130 kPa-ban maximalizálódik.

Szponzoráció[szerkesztés]

Az indianapolisi 500 történetében először a 2016-os versenynek névadó szponzora is lett a PennGrade motorolajjal, amely a D-A Lubricant terméke. A cég az ötvenes években (nem névadóként) szponzorálta már a versenyt, a 2016-os verseny idején pedig a Rahal Letterman Lanigan Racing egyik szponzora. A szerződés részleteit nem hozták nyilvánosságra, de nem hivatalos információk szerint a cég és a verseny elöljárói közötti szerződés értelmében a szponzoráció három évre körülbelül ötmillió euróba kerül a D-A Lubricantnek.[4][5]

Program[szerkesztés]

2016 május – program
Va Ke Sze Csü Szo
1

2

3

4

5

6

7
Minimaraton
8

9

10

11
Road to Indy
teszt
12
Grand Prix
szabadedzés
13
Grand Prix
időmérő
14
Angie's List GP
of Indianapolis
15
Car conversion
day
16
Újoncok
tesztje
17
Szabadedzés
(törölve)

18
Szabadedzés
19
Szabadedzés
20
Szabadedzés
(Fast Friday)
21
Időmérő
22
Időmérő – pole day
23
Szabadedzés
24

25

26
Indy Lights
időmérő
27
Carb Day,
Freedom 100
28
Legends Day
Parádé
29
Indianapolis
500
30
Memorial
Day
31









Szín Megjegyzés
Zöld Szabadedzés
Sötétkék Időmérő
Ezüst Versenynap
Piros Eső miatt törölve/lerövidítve
Üres Nincs program

Az időmérő edzést megelőző tesztek[szerkesztés]

A gyártók tesztje (április 5)[szerkesztés]

Április ötödikén négy Chevrolet-t és egy Hondát használó csapat hajtott végre privát tesztet a pályán. A csapatok egy az autó aljára erősített titán lemezt teszteltek, amelytől azt várják a későbbiekben, hogy csökkenti az esélyét annak, hogy egy balesetet szenvedő autó a levegőbe emelkedjen. A Honda Fontanában már tesztelte ezt az elemet korábban, így ezen az eseményen csak egy autóval (Marco Andretti) képviseltette magát.[6]

Andretti mellett részt vett még a teszten Sébastien Bourdais, Ed Carpenter, Hélio Castroneves, Scott Dixon és Juan Pablo Montoya is.[7] A teszt bármiféle probléma nélkül lezajlott.

Biztonsági teszt (április 6)[szerkesztés]

Április hatodikán immár nyílt tesztre került sor, amely során a csapatok a régi, valamint az új aero kiteket is tesztelhették.[8] Ezt a tesztet Andretti nyerte 223 mérföld feletti átlagsebességgel, a legjobb Chevrolet-s Simon Pagenaud lett 221 mérföldes átlagsebességgel.[9] A gyakorláson összesen tizenöt autó vett részt.[10]

Az időjárási körülmények nem voltak túl kedvezőek, ugyanis hűvös, szeles időben került sor a tesztre, sőt, egy alkalommal az eső is eleredt, ami miatt két órára fel kellett függeszteni a tervezett programot.[11]

Egy héttel később az IndyCar elöljárói kötelezővé tették a titán padlólemez használatát, valamint több egyéb szabályváltoztatást is eszközöltek az aero kitekkel kapcsolatban.[12]

Leggyorsabb versenyzők
Poz. # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport Honda 223,427
2 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda 222,047
3 22 FRA Simon Pagenaud Team Penske Chevrolet 221,293
Hivatalos összefoglaló

Újonc- és felfrissítő teszt (május 16)[szerkesztés]

Az újoncok számára előírt teszt egy negyvenkörös etap, amely során több feladatot kell teljesíteniük a versenyzőknek. Az első tíz körben minimum 210 mérföld/órás átlagsebességet kellett produkálniuk, ezt követte újabb tizenöt kör, immár legalább 215 mérföld/órás tempóval, az utolsó tizenöt körben pedig ugyanez a szám már 220 volt.

Ennek során Alexander Rossi, Max Chilton és Spencer Pigot mindhárom fázist teljesítette, Matthew Brabham, valamint Stefan Wilson viszont csak az első kettőt, azonban bármelyik szabadedzés során lehetőségük nyílt ennek teljesítésére.[13] Wilson és Pigot a nap későbbi szakaszában ugyancsak teljesítette a harmadik fázist is. A nap folyamán mind a harminchárom autó teljesített legalább formációs köröket, összesen pedig 1474 körnél állt meg a számláló minden pilótát figyelembe véve.

A nap leggyorsabbjai az Andretti Autosport versenyzői voltak, akik kisajátították az első pozíciókat. A nap legjobb köridejét Marco Andretti futotta, valamint szintén az Andretti Autosport egy versenyzőjéhez, Townsend Bellhez fűződik a leggyorsabb, nem szélárnyékban futott kör is.

Leggyorsabb versenyzők
Poz. # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport Honda 228,978
2 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 228,945
3 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda 228,003
Hivatalos eredménylista

Május 17.[szerkesztés]

A 2011-es verseny óta először ezt a napot teljes egészében elmosta az eső. A szervezők helyi idő szerint délután háromnegyed háromkor döntöttek úgy, hogy ezen a napon már semmilyen program nem lesz a pályán.

Május 18.[szerkesztés]

A nap leggyorsabbja, Ryan Hunter-Reay

Ezen a napon történt meg a gyakorlások első komoly balesete, amikor Spencer Pigot a falhoz csapta autóját. Az első kanyarban Pigot félig megforgott, majd autója bal oldalával a külső falnak ütközött. Pigot sértetlenül szállt ki az autóból, azonban autója csúnyán összetört. Ezen kívül csak műszaki hibák hátráltattak versenyzőket, előbb Matthew Brabham, majd Mihail Aljosin autója állt meg a hármas kanyarban, az orosz pilótáé füstölni is kezdett.

Ami a legjobb köridőket illeti, tovább folytatódott az Andretti Autosport egyeduralkodása az edzéseken, ugyanis ezen a napon is két Andrettis, Ryan Hunter-Reay és Carlos Muñoz futotta a legjobb időket. A szélárnyékozás nélküli leggyorsabb ezúttal Josef Newgarden lett 224 mérföld fölötti átlagsebességgel.

Leggyorsabb versenyzők
Poz. # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda 228,202
2 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 228,066
3 12 AUS Will Power Team Penske Chevrolet 227,733
Hivatalos eredménylista

Május 19.[szerkesztés]

Will Power, aki a leggyorsabb szélárnyékozás nélküli kört futotta ezen a napon

Ezen a napon a harminchárom fős mezőny mindegyik tagja pályára gurult, hogy megtegyen összesen 2 563 kört. Baleset nem történt, ellenben az előző naphoz hasonlóan ezúttal is műszaki hiba nehezítette több versenyző dolgát, ilyen volt Juan Pablo Montoya és az előző nap leggyorsabbja, Hunter-Reay. Ez volt az első olyan gyakorlás, amikor nem az Andretti Autosport egy versenyzője, hanem a Dale Coyne Racinges Gabby Chaves volt a leggyorsabb. Az egy nappal korábban balesetet szenvedő Pigot is a pályára tudott gurulni, ő azonban csak egy formációs kört tett meg, a nap legvégén.

Leggyorsabb versenyzők
Poz. # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing Honda 227,961
2 29 USA Townsend Bell Andretti Autosport Honda 227,593
3 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 227,589
Hivatalos eredménylista

Május 20., Fast Friday[szerkesztés]

Townsend Bell, a Fast Friday leggyorsabb, szélárnyékozás nélkül futott körének birtokosa

A Fast Fridayre, vagyis az időmérő előtti utolsó edzésre a turbó maximális teljesítményét 130-ról 140 kilopaszkálra emelték. A nap során Marco Andretti volt az első versenyző, aki át tudta törni a 230 mérföldes határt az átlagsebességben. A nap leggyorsabbja Will Power lett, valamint volt neki egy szélárnyékozás nélküli köre is, amit 230 mérföld feletti átlagsebességgel teljesített. Utóbbi összevetésben egyébként Townsend Bell volt a leggyorsabb. A nap végére tizennégyen voltak képesek 230 mérföld feletti átlagsebességre.

Leggyorsabb versenyzők
Rajtszám # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 12 AUS Will Power Team Penske Chevrolet 232,672
2 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Chevrolet 232,344
3 5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Honda 231,972
Hivatalos eredménylista

Időmérő[szerkesztés]

Első nap (május 21.)[szerkesztés]

Eső miatt az egész napi program később, helyi idő szerint délután fél egykor tudott csak elkezdődni. Mindössze hat perccel a nap megkezdése után Max Chilton megpördült, és falnak csapta az autóját. Chilton végül nem sérült meg. Az időmérő előtti gyakorlás leggyorsabb idejét Alexander Rossi futotta 231 mérföld feletti átlagsebességgel. Az időmérőnek az eredetileg tervezettnél később, este hétkor vetettek csak véget, hogy a nap eleji csúszást behozzák. Az első nap dőlt el az, hogy ki az a kilenc versenyző, akik a pole-pozícióért küzdhetnek (Fast Nine), valamint kik a további pilóták, akik a 10-33. pozíciókat döntik majd el.

Maga az időmérő negyed háromkor vette kezdetét, és a pilótáknak négy mért kört kellett megtennie, ennek átlagsebessége alapján rangsoroltak mindenkit. Az első mért kört Tony Kanaan futotta. Sokáig Josef Newgarden állt az élen, az ő 230,229 mérföld/órás átlagsebességénél először Townsend Bell tudott gyorsabb lenni (230,452).

Fél öt előtt néhány perccel Pippa Mann törte össze autóját egy megpördülés után. A balesetet követő órában a pályán a mentésen kívül gyakorlatilag semmilyen mozgás nem történt, az első, aki visszatért a pályára, Mihail Aljosin volt, és az orosz javítani is tudott. Az utolsó órában sokáig Hélio Castroneves állt az élen, őt később James Hinchcliffe tudta megelőzni. Az utolsó percekben Marco Andretti próbálkozott bejutni a legjobb kilenc közé, és rövid időre ki is ütötte onnan csapattársát, Ryan Hunter-Reayt. Hunter-Reay később javítani tudott, és egészen a tabella második helyéig kúszott fel. Aljosinnak is sikerült tovább javítania, így, igaz, már a kockás zászló meglengetése után, de be tudott jutni a legjobb kilenc közé. A másnapi Fast Nine mindegyik résztvevője (valamint a tizedik Rossi és a tizenegyedik Andretti) 230 mérföld/óránál nagyobb átlagsebességet tudott produkálni.

James Hinchcliffe, aki a szombati és a vasárnapi időmérőt is meg tudta nyerni. Vasárnapi teljesítménye a Fast Nine-ban pole-pozíciót ért számára, alig egy évvel azután, hogy ugyanitt kis híján halálos balesetet szenvedett.
2016. május 21., szombat
Fast Nine
Poz. # Versenyző Csapat Motor Sebesség
1 5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Honda 230,946
2 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda 230,805
3 12 AUS Will Power Team Penske Chevrolet 230,736
4 3 BRA Hélio Castroneves Team Penske Chevrolet 230,500
5 29 USA Townsend Bell Andretti Autosport Honda 230,452
6 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Chevrolet 230,229
7 7 RUS Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports Honda 230,209
8 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 230,173
9 22 FRA Simon Pagenaud Team Penske Chevrolet 230,102
Versenyzők a 10-33. pozíciókban
10 98 USA Alexander Rossi (Ú) Andretti Herta Autosport Honda 230,048
11 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport Honda 230,037
12 2 COL Juan Pablo Montoya Team Penske Chevrolet 229,745
13 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet 229,497
14 20 USA Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Chevrolet 229,429
15 6 USA J. R. Hildebrand Ed Carpenter Racing Chevrolet 229,075
16 14 JPN Szató Takuma A. J. Foyt Enterprises Honda 228,096
17 18 USA Conor Daly Dale Coyne Racing Honda 227,862
18 24 USA Sage Karam Dreyer & Reinbold Racing Chevrolet 227,821
19 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Chevrolet 227,679
20 11 FRA Sébastien Bourdais KVSH Racing Chevrolet 227,442
21 15 USA Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 227,437
22 88 USA Bryan Clauson Jonathan Byrd's Racing Honda 227,110
23 16 USA Spencer Pigot (Ú) Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 227,100
24 77 ESP Oriol Servià Schmidt Peterson Motorsports Honda 226,893
25 42 USA Charlie Kimball Chip Ganassi Racing Chevrolet 226,549
26 61 AUS Matthew Brabham (Ú) PIRTEK Team Murray Chevrolet 226,390
27 25 GBR Stefan Wilson (Ú) KVSH Racing Chevrolet 225,560
28 41 GBR Jack Hawksworth A. J. Foyt Enterprises Honda 225,388
29 35 CAN Alex Tagliani A. J. Foyt Enterprises Honda 224,507
30 4 USA Buddy Lazier Lazier Burns Racing Chevrolet 224,341
31 8 GBR Max Chilton (Ú) Chip Ganassi Racing Chevrolet Idő nélkül
32 19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing Honda Idő nélkül
33 63 GBR Pippa Mann Dale Coyne Racing Honda Baleset
Hivatalos eredménylista

Második nap (május 22.)[szerkesztés]

Az időmérő második napján melegebb idő fogadta a versenyzőket. A napot a mezőny második fele, vagyis az első nap a magukat tizediktől rosszabb helyre kvalifikálók kezdték meg. A legszerencsétlenebbül Alex Tagliani járt, aki mivel összetörte autóját, és így nem tudott mért köröket futni, csak az utolsó pozícióba tudta kvalifikálni magát. Később Juan Pablo Montoyát egy az autójába akadó nejlonzacskó nehezítette, ami miatt jócskán lelassult. A kolumbiai a közjáték miatt kapott még egy lehetőséget arra, hogy egy értékelhető időt produkáljon. A legjobb ebben a csoportban a veterán Oriol Servià lett.

Oriol Servià, a második csoport legjobbja
2016. május 22., vasárnap
A 10-33. rajthelyek birtokosai
Poz. # Versenyző Csapat Motor Sebesség
10 77 ESP Oriol Servià Schmidt Peterson Motorsports Honda 229,060
11 98 USA Alexander Rossi (Ú) Andretti Herta Autosport Honda 228,473
12 14 JPN Szató Takuma A. J. Foyt Enterprises Honda 228,029
13 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet 227,991
14 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport Honda 227,969
15 6 USA J. R. Hildebrand Ed Carpenter Racing Chevrolet 227,876
16 42 USA Charlie Kimball Chip Ganassi Racing Chevrolet 227,822
17 2 COL Juan Pablo Montoya Team Penske Chevrolet 227,684
18 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Chevrolet 227,430
19 11 FRA Sébastien Bourdais KVSH Racing Chevrolet 227,428
20 20 USA Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Chevrolet 227,226
21 19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing Honda 227,192
22 8 GBR Max Chilton (Ú) Chip Ganassi Racing Chevrolet 226,686
23 24 USA Sage Karam Dreyer & Reinbold Racing Chevrolet 226,436
24 18 USA Conor Daly Dale Coyne Racing Honda 226,312
25 63 GBR Pippa Mann Dale Coyne Racing Honda 226,006
26 15 USA Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 225,847
27 61 AUS Matthew Brabham (Ú) PIRTEK Team Murray Chevrolet 225,727
28 88 USA Bryan Clauson Jonathan Byrd's Racing Honda 225,266
29 16 USA Spencer Pigot (Ú) Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 224,847
30 25 GBR Stefan Wilson (Ú) KVSH Racing Chevrolet 224,602
31 41 GBR Jack Hawksworth A. J. Foyt Enterprises Honda 224,596
32 4 USA Buddy Lazier Lazier Burns Racing Chevrolet 222,154
33 35 CAN Alex Tagliani A. J. Foyt Enterprises Honda Ütközés

Nem sokkal a második csoport után kezdődött az első nap legjobb kilenc versenyzőjének küzdelme, vagyis a Fast Nine, amely során ez a kilenc pilóta a pole-pozíció kérdését dönthette el egymás között. A szakasz leggyorsabb versenyzője sokáig Josef Newgarden volt 230,700 mérfölddel, azonban James Hinchcliffe végül ezt a napot is meg tudta nyerni, ez azonban már pole-pozíciót is jelentett számára. Hinchcliffe mindössze egy évvel azután tudta megnyerni az időmérőt, hogy 2015-ben kis híján halálos balesetet szenvedett az akkori Indy 500 egyik edzésén.

Hinchcliffe a verseny történetének mindössze második kanadai pole-pozíciósa Alex Tagliani 2011-es elsősége után. Tagliani egyébként akkor szintén a Schmidt Peterson Motorsports versenyzője volt, és Hinchcliffe előtt ő szerezte a csapat utolsó edzéselsőségét.

Fast Nine
Poz. # Versenyző Csapat Motor Sebesség
1 5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Honda 230,760
2 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Chevrolet 230,700
3 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda 230,648
4 29 USA Townsend Bell Andretti Autosport Honda 230,481
5 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 230,287
6 12 AUS Will Power Team Penske Chevrolet 229,669
7 7 RUS Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports Honda 229,562
8 22 FRA Simon Pagenaud Team Penske Chevrolet 229,139
9 3 BRA Hélio Castroneves Team Penske Chevrolet 229.115
Hivatalos eredménylista

Gyakorlások az időmérő edzés után[szerkesztés]

Május 23.[szerkesztés]

Az időmérő edzés után is sor került szabadedzésekre, elsőként május huszonharmadikán. Az IndyCar programja csak délután négykor kezdődött, előtte az Indy Lights versenyzői gyakoroltak a pályán. Az immár versenybeállításokkal közlekedő versenyzők leginkább a futammal kapcsolatos szimulációkat csináltak. Az egyetlen műszaki hiba Jack Hawksworth autójával adódott, kisebb tűz csapott fel Hondájából. A rövid program ellenére ezen a napon tették meg a pilóták a legtöbb kört, összesen 2886-ot. Az első három helyen egyaránt Chevrolet-motoros autó végzett.

Leggyorsabb versenyzők
Poz. # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Chevrolet 227,414
2 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Chevrolet 226,393
3 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet 226,339
Hivatalos eredménylista

Carb Day (május 27.)[szerkesztés]

A verseny előtt tradicionálisan utoljára megrendezett gyakorlás a Carb Day, amelyre május huszonhetedikén került sor. A hetvenperces gyakorlás az addigi legjobb időjárási körülményeket biztosította a versenyzőknek. A hetven perc során egyetlen baleset történt, amikor Pippa Mann vette érintőre a falat a négyes kanyar szélén. A nap legjobb átlagsebességét Tony Kanaan produkálta.

Leggyorsabb versenyzők
Poz. # Versenyző Csapat Motor Legnagyobb sebesség (mf/ó)
1 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Chevrolet 226,280
2 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 224,772
3 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet 224,606
Hivatalos eredménylista

Pit Stop Challenge[szerkesztés]

Szintén a Carb Day keretein belül került sor a Pit Stop Challenge-re, amelyben nyolc versenyző, egyenes kieséses rendszerben azt döntötte el, kinek a csapata végzi el a leggyorsabb kerékcserét és tankolást egy boxkiállás során. Ezt végül Hélio Castroneves és szerelői nyerték.

Negyeddöntő Elődöntő Döntő
                     
       
5 CAN James Hinchcliffe 13,988
28 USA Ryan Hunter-Reay 12,977  
USA Ryan Hunter-Reay 12,989
    BRA Hélio Castroneves 12,610  
3 BRA Hélio Castroneves 12,332
15 USA Graham Rahal 12,769  
BRA Hélio Castroneves 12,235
   
  RUS Mihail Aljosin 19,381
2 COL Juan Pablo Montoya 21,648
26 COL Carlos Muñoz 16,998  
COL Carlos Muñoz 13,499
    RUS Mihail Aljosin 12,833  
9 NZL Scott Dixon 12,970
7 RUS Mihail Aljosin 12,833  

Rajtrács[szerkesztés]

(Ú) = Újonc; (Gy) = Korábbi győztes

Sor Belül Középen Kívül
1 5 CAN James Hinchcliffe 21 USA Josef Newgarden 28 USA Ryan Hunter-Reay (Gy)
2 29 USA Townsend Bell 26 COL Carlos Muñoz 12 AUS Will Power
3 7 RUS Mihail Aljosin 22 FRA Simon Pagenaud 3 BRA Hélio Castroneves (Gy)
4 77 ESP Oriol Servià 98 USA Alexander Rossi (Ú) 14 JPN Szató Takuma
5 9 NZL Scott Dixon (Gy) 27 USA Marco Andretti 6 USA J. R. Hildebrand
6 42 USA Charlie Kimball 2 COL Juan Pablo Montoya (Gy) 10 BRA Tony Kanaan (Gy)
7 11 FRA Sébastien Bourdais 20 USA Ed Carpenter 19 COL Gabby Chaves
8 8 GBR Max Chilton (Ú) 24 USA Sage Karam 18 USA Conor Daly
9 63 GBR Pippa Mann 15 USA Graham Rahal 61 AUS Matthew Brabham (Ú)
10 88 USA Bryan Clauson 16 USA Spencer Pigot (Ú) 25 GBR Stefan Wilson (Ú)
11 41 GBR Jack Hawksworth 4 USA Buddy Lazier (Gy) 35 CAN Alex Tagliani

Verseny[szerkesztés]

Összefoglaló[szerkesztés]

A kellemes melegben, kissé felhős ég alatt kezdődő verseny felvezető körén rögtön többeknek műszaki problémái adódtak. Ilyen volt Hélio Castroneves, akinek nehezen indult be az autója, de ezután a mezőny után eredhetett, és elfoglalhatta pozícióját. Rosszabbul járt az 1996-os győztes Buddy Lazier, aki a felvezető körön rögtön a boxba hajtott, mert füstölni kezdett az autója. Később kiderült, hogy a füstöt a beragadó gázpedál okozta, és a javítás igen hosszúra sikeredett, csak közel a verseny negyedénél tudta megkezdeni a körözést. Ezután következett a rajt, ahol James Hinchcliffe jött el elsőként. Az első kiállásig ő, Ryan Hunter-Reay és Josef Newgarden, vagyis az első rajtsor előzgette oda-vissza egymást az első helyért. A csatába később bekapcsolódott Townsend Bell is. A sárga zászlót először a negyvenhetedik körben kellett meglengetni egy a nézőtérről a pályára kerülő szemét miatt. A sárga zászlós periódus alatti boxkiállások során Will Powert csapata veszélyesen engedte ki, emiatt nekinyomta Tony Kanaan autóját a boxutcafalnak. Az incidens miatt Powert megbüntették, és a mezőny végére küldték.

Az élen továbbra is Hunter-Reay és Hinchcliffe helycseréit nézhettük, egészen a hatvannegyedik körig, amikor az első baleset történt a pályán. Ekkor az előző évi győztes Juan Pablo Montoya egy kanyarban elvesztette uralmát az autója felett, és falnak csapta. Ez volt Montoya pályafutásának első olyan indianapolisi 500 mérföldes versenye, amelyet feladni kényszerült. Ekkor a mezőny nagyobb része ismét kilátogatott friss gumikért és üzemanyagért. Powerhez hasonlóan ezúttal csapattársát, Simon Pagenaud-t engedték vissza veszélyesen (Mihail Aljosinnal koccant is), emiatt a franciát is a mezőny végére száműzték. A nem sokkal korábban szintén megbüntetett Power ezúttal kint maradt, így ő is vezette néhány körig a futamot. Az újraindítás után Hélio Castroneves is felzárkózott az élmezőnyhöz, és ő is állt az élen a verseny több pontján is.

A harmadik sárga zászlós periódus a 94. körben jött el, amikor Sage Karam csapta falnak az autóját, miközben Townsend Bellt próbálta megelőzni az ötödik helyért. Karam az előzés közben összeért Bell-lel, emiatt a poros ívre került, ahol irányíthatatlanná vált az autója. A baleset következtében Karam végigcsúszott a kettes kanyarban és gyakorlatilag a komplett hátsó egyenesben, de a mezőny legfiatalabb pilótája sérülés nélkül megúszta az esetet. Ebben az időszakban Bryan Clauson döntött úgy, hogy később megy ki tankolni és kereket cserélni, mint a többiek, így három körig vezette a versenyt a pace car mögött. Miután ő is kiment a boxba, Castroneves örökölte meg tőle az első pozíciót.

A következő bő tíz körben Castroneves, Hunter-Reay, Bell és Tony Kanaan harcoltak az első helyért, egészen addig, amíg Aljosin is balesetet szenvedett, Montoyához hasonló módon, a kanyarban elvesztve uralmát az autó felett. Az eset során Conor Daly is pórul járt, aki, miközben Aljosint próbálta kikerülni, túl nagy kormánymozdulatot tett, és ő is megpördült, szintén leamortizálva autóját. Daly rögtön kiesett, Aljosin viszont egy hosszas javítás után visszatért a pályára. A takarítás során ismét szinte mindenki kiment a boxba. A kiállások során a tumultuózus pillanatok során Bell hozzáért Castroneves autójához, majd megpördült, magával sodorva saját tulajdon csapattársát, Hunter-Reayt is. Mire folytatni tudták a versenyt, mindketten körhátrányba kerültek, elveszítve minden esélyüket a végső győzelemre. Castroneves nem szenvedett hátrányt ebből az esetből, sőt, a zöld zászló lengetésekor, a 121. körben ismét az első helyért harcolhatott Kanaannal. A 149. körben Buddy Lazier autójáról levált a bal első kerék, amíg ezt összegyűjtötték, valamint Lazier autóját is mentették, ismét sárga zászló lengett a pályán.

A 158. körben történő újraindítást követően Castroneves, Kanaan, Newgarden és Hinchcliffe harcoltak az első helyért. Castroneves akkor szállt ki a győzelemért folytatott harcból, amikor J.R. Hildebrand rászaladt hátulról az autójára, így pedig a hátsó szárnyából letört egy elem, és ki kellett mennie a boxba a teljes hátsó szárnyat lecserélni. A hatodik, utolsó sárga zászlós időszak akkor következett, amikor Szató Takuma is falnak csapódott. Ekkor többen kimentek tankolni, viszont ez sárga zászlós periódus nélkül korainak nézett ki, ugyanis mindez a 161. körben történt, vagyis 39 kört kellett megtenniük egyetlen tankolással.

A verseny a 167. körben indult újra. Ezután Kanaan, Newgarden, Carlos Muñoz és Hildebrand állt a mezőny élére, élvezetes csatákat bemutatva. Tíz körrel a vége előtt megvalósult a korán tankolók számára a legrosszabb forgatókönyv, ugyanis kiderült, egyikőjüknek sem elég az üzemanyaguk a verseny befejezéséhez. Mivel a teljes élmezőnynek ki kellett állnia tankolni, Alexander Rossi a tizedik helyről előre tudott ugorni egészen a vezető pozícióba. Ekkor mindenki arra számított, hogy a Kanaan-Newgarden-Muñoz hármasból az nyerhet majd, akinél a legjobban dolgoznak a boxban. Végül egyikőjük sem tudott nyerni, Rossi ugyanis mindenkit meglepve már nem állt ki többet, és bár a szokásosnál jóval lassabb tempóban, de be tudott gurulni a célba elsőként, mielőtt kifogyott volna az ő üzemanyaga is. A lassabb tempó amiatt is belefért Rossinak, hogy az utolsó körnek még húsz másodperces előnnyel vágott neki, így hiába volt az utolsó köre több, mint nyolcvan km/órával lassabb a többieknél, 4,5 másodpercet így is meg tudott tartani az előnyéből. Hogy mennyire ki volt számolva az utolsó csepp benzinig Rossi taktikája, jól mutatja, hogy a levezető kört már nem volt képes önerőből megtenni, és be kellett őt vontatni a győztesnek fenntartott helyre.[14]

Végeredmény[szerkesztés]

Poz. # Versenyző Csapat Motor Körök Idő/kiesés oka Boxkiállás Rajt Körök az élen Pont[15]
1 98 USA Alexander Rossi (Ú) Andretti Herta Autosport Honda 200 3:00:02.0872 8 11 14 124
2 26 COL Carlos Muñoz Andretti Autosport Honda 200 +4,4975 8 5 10 115
3 21 USA Josef Newgarden Ed Carpenter Racing Chevrolet 200 +4,9304 8 2 14 111
4 10 BRA Tony Kanaan Chip Ganassi Racing Chevrolet 200 +10,4963 8 18 19 81
5 42 USA Charlie Kimball Chip Ganassi Racing Chevrolet 200 +10,5218 9 16 0 78
6 6 USA J. R. Hildebrand Ed Carpenter Racing Chevrolet 200 +11,3459 7 15 4 76
7 5 CAN James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports Honda 200 +12,7744 8 1 27 95
8 9 NZL Scott Dixon Chip Ganassi Racing Chevrolet 200 +15,1607 8 13 0 69
9 11 FRA Sébastien Bourdais KVSH Racing Chevrolet 200 +21,0613 9 19 0 59
10 12 AUS Will Power Team Penske Chevrolet 200 +21,5171 8 6 8 73
11 3 BRA Hélio Castroneves Team Penske Chevrolet 200 +22,1015 9 9 24 65
12 77 ESP Oriol Servià Schmidt Peterson Motorsports Honda 200 +23,8140 9 10 0 60
13 27 USA Marco Andretti Andretti Autosport Honda 200 +24,9700 9 14 0 54
14 15 USA Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 200 +28,2494 9 26 0 40
15 8 GBR Max Chilton (Ú) Chip Ganassi Racing Chevrolet 200 +28,7589 10 22 0 42
16 41 GBR Jack Hawksworth A. J. Foyt Enterprises Honda 200 +32,1748 9 31 0 31
17 35 CAN Alex Tagliani A. J. Foyt Enterprises Honda 200 +32,1993 7 33 11 28
18 63 GBR Pippa Mann Dale Coyne Racing Honda 199 +1 kör 8 25 0 33
19 22 FRA Simon Pagenaud Team Penske Chevrolet 199 +1 kör 10 8 0 50
20 19 COL Gabby Chaves Dale Coyne Racing Honda 199 +1 kör 11 21 0 33
21 29 USA Townsend Bell Andretti Autosport Honda 199 +1 kör 11 4 12 55
22 61 AUS Matthew Brabham (Ú) PIRTEK Team Murray Chevrolet 199 +1 kör 8 27 0 23
23 88 USA Bryan Clauson Jonathan Byrd's Racing Honda 198 +2 kör 10 28 3 21
24 28 USA Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport Honda 198 +2 kör 8 3 52 53
25 16 USA Spencer Pigot (Ú) Rahal Letterman Lanigan Racing Honda 195 +5 kör 8 29 0 15
26 14 JPN Szató Takuma A. J. Foyt Enterprises Honda 163 Sérült felfüggesztés 6 12 0 32
27 7 RUS Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports Honda 126 Baleset 5 7 0 40
28 25 GBR Stefan Wilson (Ú) KVSH Racing Chevrolet 119 Műszaki hiba 6 30 0 14
29 18 USA Conor Daly Dale Coyne Racing Honda 115 Baleset 4 24 0 20
30 4 USA Buddy Lazier Lazier Burns Racing Chevrolet 100 Leeső kerék 6 32 0 12
31 20 USA Ed Carpenter Ed Carpenter Racing Chevrolet 98 Motorhiba 5 20 0 24
32 24 USA Sage Karam Dreyer & Reinbold Racing Chevrolet 93 Baleset 3 23 2 22
33 2 COL Juan Pablo Montoya Team Penske Chevrolet 63 Baleset 2 17 0 27
Hivatalos végeredmény

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Darius Rucker To Sing National Anthem At Indianapolis 500”, WLTX, Gannett Company, 2016. április 27. (Hozzáférés ideje: 2016. április 28.) 
  2. Lindquist, David. „Josh Kaufman is 'Back Home' singer for Indy 500's 100th running”, The Indianapolis Star, Gannett Company, 2016. április 7. (Hozzáférés ideje: 2016. április 7.) 
  3. Browning, Jennifer. „Jack Brabham's grandson, Matt, to contest Indianapolis 500”, Australian Broadcasting Corporation, ABC, 2015. december 3. (Hozzáférés ideje: 2015. december 4.) 
  4. Indianapolis 500 stays in the family with sponsor deal”, USA Today, Gannett Company, 2016. január 21. (Hozzáférés ideje: 2016. május 1.) 
  5. Indy 500 gets presenting sponsor in 3-year deal worth about $5 million”, The Indianapolis Star, Gannett Company, 2016. január 22. (Hozzáférés ideje: 2016. május 1.) 
  6. Pruett, Marshall: NDYCAR: Key test for dome skids set for IMS. Racer Media & Marketing, Inc., 2016. április 4. (Hozzáférés: 2016. április 7.)
  7. Cavin, Curt. „IndyCar tests controversial aero parts”, The Indianapolis Star, Gannett Company, 2016. április 5. (Hozzáférés ideje: 2016. április 7.) 
  8. Pruett, Marshall: INDYCAR: Aero kit safety test set for IMS. Racer Media & Marketing, Inc., 2016. április 5. (Hozzáférés: 2016. április 7.)
  9. Malsher, David: Marco Andretti tops test at Indianapolis. Motorsport Network, LLC., 2016. április 6. (Hozzáférés: 2016. április 7.)
  10. Robinson, Mark: Indianapolis Motor Speedway aero kit test yields valuable data. Brickyard Trademarks, Inc., 2016. április 6. (Hozzáférés: 2016. április 14.)
  11. Marot, Michael. „Early test leaves Indy 500 drivers confident cars are safer”, Associated Press, AP Sports, 2016. április 6.. [2016. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. április 7.) 
  12. NDYCAR allows optional lower underwing sidewalls for cars in Indianapolis 500. Brickyard Trademarks, Inc., 2016. április 6. (Hozzáférés: 2016. április 14.)
  13. Pruett, Marshall. „Rookie orientation session concludes”, Racer.com, 2016. május 16. (Hozzáférés ideje: 2016. május 16.) 
  14. Fryer, Jenna. „Rossi stretches his drops of gas to win the Indy 500”, Associated Press, AP Sports, 2016. május 29. (Hozzáférés ideje: 2016. május 30.) 
  15. Egy pont jár legalább egy élen töltött körért, kettő annak, aki a legtöbbet tölti az élen.

Külső hivatkozások[szerkesztés]