Russell-vipera

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Russell-vipera
Daboia russelii A Chawla01.jpg
Rendszertani besorolás
Elterjedés
South East Asia location-Daboia-russelii.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Russell-vipera témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Russell-vipera témájú médiaállományokat és Russell-vipera témájú kategóriát.

A Russell-vipera (Daboia russelii) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők rendjébe, azon belül a viperafélék családjába és a valódi viperák (Viperinae) alcsaládjába tartozó Daboia nem egyetlen faja. A kígyó Patrick Russell (17261805) skót sebészről és herpetológusról kapta a tudományos nevét, aki először írta le India sok kígyófaját.

Az indiai szubkontinensen ahhoz a négy kígyófajhoz tartozik, – a pápaszemes kobra (Naja Naja), az arab efa (Echis carinatus), valamint a közönséges krait (Bungarus coeruleus) mellett – amelyek a kígyómarásos halálesetek zömét adják.[1][2]

Előfordulása[szerkesztés]

Szerte Dél-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában megtalálható, bár a legtipikusabb előfordulási helye az indiai szubkontinens. India egyik legveszélyesebb kígyójának tekintik.

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat átlagos testhossza 120 cm, de akár 150 cm hosszúságot is elérhet. Valamivel karcsúbb testű, mint a viperák zöme. Feje élesen elkülönül a testétől. Alapszíne sárgásbarna vagy barnásszürke.

Táplálkozása[szerkesztés]

Elsősorban rágcsálókkal táplálkozik, de emellett elfogyasztják a kisebb hüllőket, gyíkokat, skorpiókat és más ízeltlábúakat is. Ahogy a viperák nőnek és felnőttekké válnak, úgy egyre inkább rágcsálókra specializálódnak. Valójában a rágcsálók jelenléte a fő oka annak, hogy az emberi lakóhely vonzza őket.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Whitaker Z. 1990. Snakeman. Penguin Books Ltd. 192 pp. ISBN 0-14-014308-4
  2. Mukherjee, Ashis K. (2012). "Green medicine as a harmonizing tool to antivenom therapy for the clinical management of snakebite: The road ahead". Indian J Med Res. 136 (1): 10–12. PMC 3461710. PMID 22885258
  3. Mallow D, Ludwig D, Nilson G (2003). True Vipers: Natural History and Toxinology of Old World Vipers. Malabar, Florida: Krieger Publishing Company. 359 pp. ISBN 0-89464-877-2.