Arab efa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Arab efa
Echis carinatus sal (edit).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
iucn3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: (Bilateria)
Alországág: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok(Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Alrendág: (Alethinophidia)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: (Viperinae)
Nem: Echis
Faj: E. carinatus[1][2]
Tudományos név
Echis carinatus
(Johann Gottlob Theaenus Schneider, 1801)[3]
Szinonimák
  • Pseudoboa Carinata
    Schneider, 1801
  • Echis carinata
    Duméril & Bibron, 1854
  • Echis carinatus
    Sinderson 1924
  • Echis carinatus
    Smith 1943
  • Echis carinatus sinhaleyus
    Deraniyagala 1951
  • Echis carinatus sochureki
    Stemmler 1969
  • Echis carinatus astolae
    Mertens 1970
  • Echis carinatus
    Harding & Welch 1980
  • Echis multisquamatus
    Cherlin, 1981
  • Echis sochureki
    Cherlin 1984
  • Echis sochureki sochureki
    Cherlin & Borkin 1990
  • Echis (Turanechis) sochureki
    Cherlin 1990
  • Echis carinatus
    Mcdiarmid, Campbell & Touré 1999
  • Echis carinatus astolae
    David & Ineich 1999
  • Echis carinatus multisquamatus
    David & Ineich 1999
  • Echis carinatus sinhaleyus
    David & Ineich 1999
  • Echis carinatus sochureki
    David & Ineich 1999
  • Echis sochureki
    Herrmann et al. 1999
  • Echis sochureki
    Okuda et al. 2001
  • Echis carinatus sochureki
    Van Der Kooij 2001
  • Echis multisquamatus
    Ananjeva et al. 2004
  • Echis carinatus sochureki
    Dobiey & Vogel 2007
  • Echis multisquamatus
    Rastegar-Pouyani et al. 2008
  • Echis carinatus sochureki
    Afrasiab 2011
  • Echis carinatus
    Wallach et al. 2014[3][4]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Arab efa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Arab efa témájú médiaállományokat és Arab efa témájú kategóriát.

Az arab efa (Echis carinatus) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.

Latin nemzetségnevükben az echis X-et jelent, melyet a fejükön található keresztalakú rajzolat után kapták, ami majdnem minden efa fején megtalálható.[5]

Elterjedése[szerkesztés]

Közép-Ázsia, Közel-Kelet, az indiai szubkontinens egyes részei, szinte egész Afrika. Irán, Srí Lanka, Banglades, Egyesült Arab Emírségek, Omán, Afganisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Pandzsáb (Pakisztán), India (Madhja Prades, Kerala, Himachal Pradesh, Rajasthan, Gujarat, Andhra Pradesh, Tamil Nadu, Maharashtra).[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Nem válogatós élőhelyben, szinte bárhol megél. Sivatagok, félsivatagok, köves-, sziklás-, füves területek, lombhullató erdők, cserjeerdők, esőerdők, barlangok, dombvidékek, alacsony hegyvidékek, de mezőgazdasági területeken vagy kertekben is megtalálható.[6][7][8]

Megjelenése[szerkesztés]

A jellegzetes minta a fejtetőn

Általában 30–40 cm hosszúságúak, a 60 cm is ritkán érik el. Néha 80 cm-ig megnőhetnek, de ennél hosszabb példányt még nem találtak.[8] Karcsú testüket, erősen ormós, fénytelen pikkelyek fedik. Az oldalán lévő pikkelyek szembetűnő szögben tapadnak, fogazottak, erről kapták a fűrészelt vipera nevet.[9] Hátoldali színük általában barna, de lehetnek szürkék, vörösesbarnák, téglavörösek, esetleg bézsszínűek, vagy világossárgák, az élőhelyük talajától függően. Mintázatuk összetett, sötét szegélyű, fekete, fehér vagy világosbarna színű foltok vagy hullámok mindig előfordulnak.[10] Testük alsó része világos színű, fehér, vagy homokszín, barna foltozottsággal.[6] Fejük testüktől jól elkülönül, széles, lapos, körte formájú, rajta szinte mindig megtalálható a kereszt vagy X alakú rajzolat. Mind a fejet, mind a lekerekített arcorrot apró pikkelyek fedik. Szemei mérsékelten nagyok, kissé a fej tetején helyezkednek el. Pupillái függőlegesek. Farkuk hegyes, rövid.[7]

 Echis carinatus.jpg Saw Scaled Viper Echis carinatus.jpg Zoology of Egypt (1898) (14784596272).jpg Saw-scaled viper Echis carinatus by Krishna Khan Amravati.jpg 
Különféle színek és mintázatok

Viselkedése[szerkesztés]

Tökéletes álcázás

Általában éjszakai életet él, késő este és éjszaka szerzi táplálékát, de esős időben, vagy ha hideg éjszaka után fel akarja melegíteni a testét, nappal is megtalálható.[6] Mind bonyolult színmintázatuk, mind a fénytelen pikkelyes testük a tökéletes álcázást szolgálják, feloldva a kígyó körvonalait, észrevehetetlenné téve őket, amikor a kavicsos homokban vagy a száraz növények között hevernek. Szokása, hogy a homokba, vagy az aljnövényzetbe ássa magát, a fej magassága és a szemek elhelyezkedése pedig lehetővé teszi, hogy a kígyó akkor is lásson, mikor belőle már szinte semmi nem látszik.[5]

Rendkívül gyors, agresszív, ideges típus. Szinte soha nem menekül. Fenyegetettség esetén, vagy ha csak megzavarják az esetek többségében, figyelmeztetés nélkül, azonnal támad.

Fűrészes pikkelyei

Az egyik leggyorsabban harapó kígyó. Villámgyorsan mar és egy másodperc, vagy kevesebb mint egy másodperc alatt vissza is érkezik a kiinduló pozícióba, sokszor az áldozat nem is biztos benne, hogy valóban megmarták. Harapási szokása az is, hogy nem egyszer, hanem gyors egymásutánban többször mar, a lehető legtöbb mérget juttatva az áldozatába.[7] Ha mégis védekezik, jellegzetes pózt vesz fel. Patkó alakban szorosan összehajtogatja testét, ilyenkor az oldalán lévő, ellenkező irányban álló, ferde állású, fűrészes élű pikkelyei egymással érintkeznek, összedörzsölődve, súrlódó hangot adnak ki. Mivel általában forró helyen élnek, nem sziszegnek, hogy ezzel se veszítsenek folyadékot.[10]

Tápláléka[szerkesztés]

Nem válogatós, szinte minden megfogható zsákmányt elfogyaszt, rágcsálókat, gyíkokat, békákat, madarakat, ízeltlábúakat, rovarokat, skorpiókat, de akár kisebb kígyókat is.[11]

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstények elevenszülők,[5] április és augusztus között, általában 4-8 kiskígyót hoznak a világra,[6] de akár 20-25 utóduk is lehet.[12] Az újszülött kiskígyók kb. 8 cm hosszúságúak.[7]

Mérge[szerkesztés]

Kis termete, álcázó színe és mintázata, valamint az a tulajdonsága, hogy szinte mindig figyelmeztetés nélkül, villámgyorsan, azonnal támad, rendkívül veszélyessé teszik.[10] Szakértők szerint a világ egyik legagresszívabb és legfélelmetesebb mérges kígyója. Marása ellenszérum nélkül, csaknem mindig halálos.[13] Az összes mérges kígyó közül ők okozzák a legtöbb ember halálát a világon.[12][14]

Átlagosan 18 mg mérget termel egy állat, de volt már 72 mg regisztrált mennyiség is. Maráskor körülbelül 12 mg mérget juttat az áldozatába, míg a halálos dózis egy felnőtt ember számára 5 mg, ami hússzor kevesebb, mint például a puffogó viperáké. Toxicitásuk még a kobrákénál is erősebb.[11] Ritkán előfordul száraz harapás, amikor az állat annyira gyors, hogy nincs ideje mérget juttatni az áldozatába, de minden esetben orvoshoz kell fordulni, hogy megerősítse ezt, mert a harapás kezdetben általában jelentéktelen tünetekkel jár, vagy akár órákig is tünetmentes lehet. Később a harapott részen ödéma, hólyagok, kékülés, súlyos szöveti károsodás alakul ki és megjelennek a belső tünetek is. A legjellemzőbb a fogínyvérzés, majd általános vérzékenység lép fel a belső szervekben és az agyburok ereiből is szivárogni kezd a vér. A vérzések miatt gyakran Hypovolaemiás sokkot kap a beteg. Ahogy a méreg szétterjed a szervezetben, a szövetekben és az agyban is egyre több toxin halmozódik fel. Minél később kapja meg a beteg az ellenszérumot, a méreg annál több helyre jut el a szervezetben, a gyógyszer ilyenkor már nem tud eljutni minden érintett területre.[11]

Tirofiban, a mérgéből készült egyik gyógyszer

Polimer fehérvérűség is kialakulhat, ami gyakran veseelégtelenséggel is társul. A vérzések mellett a vesekárosodás a fő halálok.[12] Ellenszérumon kívül transzfúzió, K-vitamin és a kalcium-karbonátot adnak általában a betegeknek.[6]

Mivel területenként eltérő a mérgük összetétele, a megfelelő antiszérum kiválasztásához nagyon fontos tudni, hogy a támadó állat honnét származik.[9]

Mérgét többféle gyógyszer, például Tirofiban előállítására is használják.[11]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Afrikai tojásevőkígyó. (Ártalmatlan, méreg nélküli kígyó.)

Alfajai[szerkesztés]

Egyik alfaja az Echis carinatus multisquamatus
Latin név[1] A faj leírója Közismert név Földrajzi elterjedés
Echis carinatus astolae Mertens, 1970[15] Astola Saw-scaled viper[16] Afganisztán, Banglades, Brazília, Egyiptom, Ghána, India, Irán, Kenya, Mali, Niger (ország), Nigéria, Omán, Pakisztán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Szomália, Szudán, Egyesült Arab Emírségek, Jemen.[17]
Echis carinatus carinatus (Schneider, 1801)[18] South Indian saw-scaled viper India
Echis carinatus multisquamatus Cherlin, 1981[19] Multiscale- vagy Transcaspian Saw-scaled viper[16] Türkmenisztán, Bukhara, Szamarkand, Tádzsikisztán, Hindukus, Kelet-Irán.[20]
Echis carinatus sinhaleyus Deraniyagala, 1951[21] Sri Lankan saw-scaled viper Srí Lanka[22]
Echis carinatus sochureki Stemmler, 1969[23] Sochurek's- vagy Eastern Saw-scaled viper[16] Dél-Afganisztán, Banglades,India, Irán, Irak, Omán, Pakisztán, Egyesült Arab Emírségek.[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Taxonomic Hierarchy. itis.gov. (Hozzáférés: 2017. május 26.)
  2. Echis carinatus. animaldiversity.org. (Hozzáférés: 2017. május 26.)
  3. a b c Echis carinatus (SCHNEIDER, 1801). reptarium.cz. (Hozzáférés: 2017. május 26.)
  4. Echis carinatus (Schneider, 1801). indiabiodiversity.org. (Hozzáférés: 2017. május 26.)
  5. a b c Kígyók. Chris Mattinson. Budapest: Panemex-Grafo Kiadó. 2002. 135. o. ISBN 963-9090-87-5  
  6. a b c d e Saw-Scaled Viper. indian-animals.blogspot.hu. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
  7. a b c d Saw Scaled Viper ( Echis carinatus Schneider, 1801). indiansnakes.org. [2017. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
  8. a b Echis carinatus. toxinology.com. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
  9. a b Echis carinatus. vapaguide.info. (Hozzáférés: 2017. június 7.)
  10. a b c Kígyók. Chris Mattinson. Budapest: Panemex-Grafo Kiadó. 2002. 134. o. ISBN 963-9090-87-5  
  11. a b c d Echis carinatus Venom. diff.org. (Hozzáférés: 2017. június 3.)
  12. a b c Arab efa (Echis carinatus). gportal.hu. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
  13. Afrika 8. claw.fw.hu. (Hozzáférés: 2017. június 8.)
  14. Poisoning by bites of the saw-scaled or carpet viper (Echis carinatus) in Nigeria.. ncbi.nlm.nih.gov. (Hozzáférés: 2017. június 8.)
  15. Echis carinatus astolae Mertens, 1970. itis.gov. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  16. a b c Saw-scaled Viper, Sochurek's or Eastern Saw-scaled viper, Multiscale or Transcaspian Saw-scaled viper, Astola Saw-scaled viper. archive.li. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  17. Echis carinatus astolae. zipcodezoo.com. (Hozzáférés: 2017. június 11.)[halott link]
  18. Echis carinatus carinatus (Schneider, 1801). itis.gov. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  19. Echis carinatus multisquamatus Cherlin, 1981. itis.gov. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  20. Echis carinatus, Echis carinatus sochureki, Echis carinatus multisquamatus, Echis carinatus astolae. archive.li. (Hozzáférés: 2017. június 11.)
  21. Echis carinatus sinhaleyus Deraniyagala, 1951. itis.gov. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  22. Echis carinatus sinhaleyus Deraniyagala, 1951. megasphera.cz. (Hozzáférés: 2017. június 12.)
  23. Echis carinatus sochureki Stemmler, 1969. itis.gov. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
  24. Sind saw-scaled viper (Echis carinatus sochureki). arkive.org. (Hozzáférés: 2017. június 12.)[halott link]