Ritchie Blackmore
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ritchie Blackmore | |
.jpg) | |
| Ritchie Blackmore 1985-ben, San Franciscóban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Richard Hugh Blackmore |
| Született |
1945. április 14. (74 éves) Weston-super-Mare, Anglia |
| Származás | Angol |
| Házastársa | Candice Night (2008-napjainkig) |
| Gyermekei | Jürgen Blackmore (1964 október 7.) |
| Pályafutás | |
| Műfajok |
hard rock heavy metal rock folk rock |
| Aktív évek | 1960-tól |
| Együttes |
Deep Purple Rainbow Blackmore’s Night |
| Hangszer | elektromos gitár, akusztikus gitár, mandolin, egyéb pengetős hangszerek |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Tetragrammaton, Warner Bros., Polydor, BMG, SPV, Spinefarm |
| Ritchie Blackmore weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ritchie Blackmore témájú médiaállományokat. | |
Richard Hugh „Ritchie” Blackmore (Anglia, Weston-super-Mare, 1945. április 14. –) híres angol gitáros és zeneszerző. Klasszikus, blues és improvizatív elemeket is ötvöző, rendkívül dinamikus gitárjátékának köszönhetően a szakma a világ egyik legjobb rockgitárosának tartja.
Pályafutásának kezdetekor egyedi szólói, riff-jei hatalmas áttörésnek számítottak a rockzene történelmében, Blackmore stílusa és gitárjátékának hangzásvilága máig páratlan. Felszerelése egy Fender Stratocaster gitárból és Marshall erősítőből állt, pedálokat nem használt a lazább, kreatívabb gitározás érdekében.
Elsősorban a Deep Purple és a Rainbow alapító tagjaként vált ismertté. 1997 óta feleségével, Candice Nighttal (eredeti neve: Candice Lauren Isralow) a Blackmore’s Night formációban zenél együtt. New Yorkban, Long Islanden élnek.
Tartalomjegyzék
Zenei stílusa[szerkesztés]
Ritchie Blackmore-t szokás minden idők egyik legnagyobb hatású gitárosának nevezni, akinek sajátos stílusa jelentette a Deep Purple és a Rainbow hangzásának egyik legfontosabb elemét.
Játéka az újszerűség erejével hatott, ugyanis Blackmore eltért a blues-pentaton skáláktól, helyette játékában rengeteg moll (modális) skálát használt, ezáltal olyan szólókat alkotott, amelyek a 60-as évek végén, a 70-es évek elején még az újszerűség erejével hatottak. Ezért szokták is mondani, hogy Blackmore tudatosabban és professzionálisabban használta gitárját, mint kortársainak többsége.Stílusára a blues, a komolyzene, valamint a középkori muzsikák voltak hatással. Témáiban többször alkalmazott komolyzenei dallamíveket, ezért gyakran nevezik a neoklasszikus metal egyik legkorábbi előfutárjának is.
Gitárjátékával olyan zenészeket inspirált, mint Vinnie Moore, Yngwie J. Malmsteen, Gary Holt, Steve Vai, Joe Satriani, John Norum és így tovább.
A 70-es években a Purple-koncertek elengedhetetlen része volt Paice dobszólójára Blackmore és Gillan egymásnak „felelgetése”. Eleinte a Rolling Stones Paint It Black száma adott okot a dobszólóra. A Demon's Eye című dalban követte le hangjával Gillan a Blackmore által lefogott hangokat vagy épp Blackmore követte a Gillan által kiénekelt hangokat, de ezt a megoldást később a Strange Kind Of Woman dalba szőtték bele.
A Deep Purple legklasszikusabb és legsikeresebb korszakát az 1969 és 1973 közé tehető Gillan-Glover-Paice-Lord-Blackmore (Mk. II) felállás képezi, ezért a rajongók többsége is ennek a felállásnak tulajdonítja az együttes védjegyszerű hangzásának a kialakulását.
Pályafutása[szerkesztés]
Első gitárját 11 évesen kapta apjától. Ezen tanult egy évig klasszikus gitárjátékot, aminek hatása máig érződik stílusán. Az első években igen intenzíven gyakorolt, hiszen édesapja azzal a feltétellel vette a hangszert, hogy ha a kis Ritchie nem tanul meg rajta játszani, akkor a gitárt a gyermek hátán töri szét. Az 1960-as években egy kevésbé ismert zenekarban, a "Screaming" Lord Sutch vezette The Savagesben játszott.
1968-ban a billentyűs, orgonista Jon Lorddal megalakította a Roundabout zenekart, amiből később a Deep Purple lett. Fender Stratocaster elektromos gitárjával (ma már kapható Ritchie Blackmore szignatúrájú Stratocaster) és önfejű, virtuóz stílusával generációjának összes rockgitárosára hatott. Kezdetben egy Gibson ES-335-ön játszott, azt követte a Fender. A komfortosabb zenélés érdekében gitárjának középső hangszedőit leszerelte. Technikáját befolyásolta, hogy hüvelyk- és kisujja a legtöbb gitárosénál rövidebb, szólójátéka így részben kényszerből kreatívabb, változatosabb.
1975-ben kilépett a Deep Purple-ből, és megalapította a Rainbow zenekart, majd 1984–1993 között ismét beállt régi társai közé. A Rainbow-s időszak óta koncertjein gitárszólónak feldolgozva előadja Beethoven 9. szimfóniájából az Örömódát — ez először a Difficult to Cure című albumon szerepelt. A Deep Purple-lel a zenekaron belüli feszültség miatt szakított 1975-ben (Blackmore-nak soha nem tetszett, ha valami nem úgy volt, ahogy azt ő akarta) 1993-ban Ian Gillanhoz fűződő rossz viszonya miatt (Gillan-nak többször megjegyezte, hogy nem vigyázott eléggé a hangjára, egyébként nem alaptalanul) végleg szakított az együttessel – a köztük lévő feszültség többször tagcserék sorában nyilvánult meg az együttes történetében.
1995-ben újraalakult a Rainbow Ritchie Blackmore's Rainbow néven. Ebben az időszakban keletkezett a Stranger In Us All című album, amelyen Blackmore jelenlegi felesége, Candice Night vokálosként hallható. Vele 1997 óta játszik együtt Ritchie Blackmore a Blackmore’s Night zenekarban. Inkább már akusztikus gitáron hallhatjuk páratlanul virtuóz, kimunkált, kristálytiszta gitárjátékát. Időnként azonban a jól ismert Stratocaster hangja is megjelenik.
Botrányok[szerkesztés]
Több botrányt okozott a „mosoly nélkülinek” is nevezett gitáros, ezek egyike volt az 1974-es California Jam fesztivál (a Deep Purple-lel lépett fel) ahol Blackmore kijelentette, hogy csak sötétben, műfény világításban hajlandó fellépni. Kívánságát nem teljesítették, ennek ellenére színpadra lépett, de olyan ideges volt, hogy egy hozzá közel merészkedő operatőrt megtámadott a gitárjával. Nemcsak a kamerát tette tönkre, de a stáb emberét is megsebesítette. Ezután felgyújtotta, majd a közönség soraiba dobta a gitárját. A koncert végén a Deep Purple menedzsere, John Coletta azonnal helikopterbe ültette, mielőtt elfajultak volna a dolgok.
Egy másik, legendás történetben Blackmore és Rod Stewart, a Faces énekese egymásnak esett egy szállodában, de amikor valaki megpróbálta szétválasztani őket, a két muzsikus inkább ellene fordult. Az incidens 25 ezer dollárjába került a Warner Bros. Recordsnak.
A Deep Purple koncertek állandó műsorszámává vált az a jelenet, mikor Blackmore összetöri a gitárját (Ian Paice is többször felrúgta a dobfelszerelését), de volt rá eset, hogy Jimi Hendrix példáját követve fel is gyújtotta azt. A színpad felett lévő hatalmas ponyva ettől lángra lobbant, a nézők pánikba estek. Egyesek szerint Blackmore így akarta megakadályozni az utánuk fellépő Yes koncertjét.
Lemezek[szerkesztés]
Deep Purple[szerkesztés]
A lista nem teljes, a koncertalbumok közül csak a fontosabbak szerepelnek.
- Shades of Deep Purple (1968)
- The Book of Taliesyn (1968)
- Deep Purple (1969)
- Concerto for Group and Orchestra (1969)
- Deep Purple in Rock (1970)
- Fireball (1971)
- Machine Head (1972)
- Made in Japan (1972)
- Who Do We Think We Are (1973)
- Burn (1974)
- Stormbringer (1974)
- Made in Europe (1976)
- Perfect Strangers (1984)
- The House of Blue Light (1987)
- Nobody’s Perfect (1987)
- Slaves and Masters (1990)
- The Battle Rages On (1993)
- Come Hell or High Water (1994)
Rainbow[szerkesztés]
- Ritchie Blackmore’s Rainbow (1975)
- Rising (1976)
- On Stage (1977)
- Long Live Rock ’n’ Roll (1978)
- Down to Earth (1979)
- Difficult to Cure (1981)
- Straight Between The Eyes (1982)
- The Best Of Rainbow (1981)
- Bent Out Of Shape (1983)
- Finyl Vinyl (1986)
- Live in Germany 1976 (1990)
- Stranger In Us All (1995)
- Catch The Rainbow: The Anthology (2003)
- Live – Kölner Sporthalle 25. September 1976 (2006)
- Live – Düsseldorf Philipshalle 27.September 1976 (2006)
- Live – München Olympiahalle 20.Oktober.1977 (2006)
- Ritchie Blackmore´s Rainbow – Live at Budokan, Tokió 1984 (2006)
Blackmore's Night[szerkesztés]
- Shadow Of The Moon (1997)
- Under A Violet Moon (1999)
- Fires At Midnight (2001)
- Minstrels And Ballads (2001)
- Past Times With Good Company (2002)
- Ghost Of A Rose (2003)
- Best Of Blackmore’s Night (2003)
- Beyond The Sunset – The Romantic Collection (2004)
- The Village Lanterne (2005)
- Winter Carols (2006–2007)
- Secret Voyage (2008)
- Autumn Sky (2010)
További információk[szerkesztés]
|
