Nagy patkósdenevér

Nagy patkósdenevér
	Nagy patkósdenevér a barlang mennyezetén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Patkósdenevérek (Rhinolophidae);
Alcsalád:	Rhinolophinae;
Nem:	Rhinolophus; (Lacépède, 1799)
Faj:	R. ferrumequinum;
Tudományos név
	Rhinolophus ferrumequinum; (Schreber, 1774)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagy patkósdenevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy patkósdenevér témájú médiaállományokat és Nagy patkósdenevér témájú kategóriát.

A nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) az emlősök (Mammalia) osztályának denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a patkósdenevérek (Rhinolophidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Palearktikus elterjedésű faj, az Egyesült Királyságtól Japánig előfordul. Északnyugat-Afrikában, Ázsiában a Közel-Keleten, valamint Iránban, Pakisztánban és Indiában is megtalálható. Európában északi elterjedésének határa Nagy-Britannia, Belgium és Lengyelország.

Magyarországon az Északi-középhegység barlangjaiban, bányáiban, a Mecsek- és a Villányi-hegységben fordul elő, valamint annak ellenére, hogy barlangokhoz kötődő faj, az Alföld peremvidékén, Debrecen környékén és Szabolcsban is találkozhatunk jelentős kolóniáikkal néhány templompadláson. Ezek az állományok a romániai Bihar-hegység barlangjaiba járnak telelni.^[1]

Vándorlásai során általában 50-100 kilométert tesz meg, de bizonyítottan képes ennél nagyobb távolságok megtételére is.^[2]

Alfajai[szerkesztés]

Rhinolophus ferrumequinum creticum
Rhinolophus ferrumequinum ferrumequinum
Rhinolophus ferrumequinum irani
Rhinolophus ferrumequinum korai
Rhinolophus ferrumequinum nippon
Rhinolophus ferrumequinum proximus
Rhinolophus ferrumequinum tragatus

Megjelenése[szerkesztés]

A legnagyobb termetű európai patkósdenevérfaj. Az állat fej-törzs-hossza 5,7–7,1 centiméter, farokhossza 3,5–4,3 centiméter, magassága 1,1–1,3 centiméter, vitorlafesztávolsága 34–40 centiméter, testtömege pedig 16,5–34 gramm. Erőteljes, robusztus állat, a nőstény nagyobb, mint a hím. Füle nagy. Bundája szürkéssárga színű. A denevér orrlyukai körüli bőr – az orrfüggelék – három részből tevődik össze. A középső húsos rész patkó alakú. Az orrlyukak felett található egy nyúlvány (lancetta), amely hegyes és merőlegesen áll. A kettő között van a nyereg (sella). A denevér orra a visszhangos bemérőrendszer legfontosabb eleme. A denevér röptében 85 kHz-es ultrahanghullámokat bocsát ki az orrán keresztül; eközben a hullámok irányát nem feje, hanem orrfüggelék részeinek mozgatásával szabályozza.

Életmódja[szerkesztés]

A nagy patkósdenevér csoportokban alszik és telel át. Az állat nyílt területek, elszórt cserje- és facsoportokkal, napfényes erdők lakója, túlnyomórészt a hegyvidékeken találhatjuk meg. Rendszerint barlangokban alszik, és ott is telel, a meleg bejárati részeket kedveli, például bányatárókban. Ezenkívül faodúkban, sziklahasadékokban is megtalálható. Nyári szállásán április–májustók augusztus közepéig tartózkodik. Napközben pihen, eközben testhőmérséklete 5-15 °C-kal lecsökken, hogy energiát takarítson meg. Normális éjszakai testhőmérséklete 38-39 °C. Téli álmot októbertől áprilisig alszik, ehhez 8-10 °C-os hőmérsékletet és 70-80%-os páratartalmat igényelnek. Ha az üreg hőmérséklete októbertől februárig 11-ről például 7 fokra süllyed, a denevéreknek a tél kellős közepén - általában decemberben - át kell költözniük, hogy ismét megfelelő helyet találjanak. A távozásra késztető hőmérsékleti küszöbértéke kortól és nemtől függően kissé változik. A barlangkínálat helyenként korlátozó tényezőnek számít. Nyáron öreg épületek padlásterében is előkerül.

A magyarországi patkósdenevérek közül a legkorábban, még a teljes sötétedés beállta előtt repül ki táplálékot keresni. Erdei tisztásokon, ligetekben, legelők fölött vadászik viszonylag alacsonyan, kb. öt méter magasan; sokszor szinte a talajszintig leereszkedik. Bagolylepkékkel, nagyobb bogarakkal (cserebogarak, ganajtúrók), sáskákkal, pókokkal, szúnyogokkal táplálkozik. Berepül egy kisebb területet, és visszhangos tájolórendszere segítségével beméri a rovarokat. Lecsap a zsákmányra, vitorláját összevonva megakadályozza szökését, majd állkapcsával megragadja. A nagyobb zsákmányt faágra telepedve fogyasztja el. Szívesen tartózkodik folyók, patakok és tavak mentén. A szabadban akár 23 évig is élhet.

Fogságban igen nehéz tartani. A tájékozódó ultrahangokon kívül mélyebb, jól hallható hangokat is ad ki. Hangjának állandó frekvenciájú része a 81–84 kHz-es sávba esik.

Kevés a természetes ellensége. Néha a baglyok kapnak el egy-egy példányt vagy a nyest zsákmányolhat a padlásokon élő denevérek közül.

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstény 2-3, a hím 2 éves kortól éri el az ivarérettséget. A párzási időszak a nyári kolóniák felbomlása után, szeptember végétől tavaszig tart. Párosodásra a telelés közben is, egészen februárig sor kerülhet. A vemhesség a késleltetett megtermékenyüléstől számítva körülbelül 75 napig tart, ennek végén, június közepén egyetlen utód jön a világra. A szülőkolóniákban a nőstények és hímek általában elkülönülnek egymástól, bár néhány hím mindig található a nőstények között is. A nőstény annyira félénk, hogy zavarás esetén azonnal máshová költözik, kicsinyével együtt. Rendszerint több szállásuk is van a közelben, amelyeket ily módon váltogatnak. A kicsiknek hétnapos korukban kinyílik a szemük, körülbelül 22 naposan már tudnak repülni és 7-8 hetes korukban önállóvá válnak. A hímek második, a nőstények harmadik életévükben válnak ivaréretté.

Védelme[szerkesztés]

Zavarásra igen érzékeny faj, amely Magyarországon néhány nagyobb kolóniába koncentrálódik, így különösen sérülékeny. Leginkább kedvelt telelőhelyei olyan nagy barlangok, amelyek turisztikai hasznosítás alatt állnak, így fennáll a veszély, hogy a turisták, barlangászok megzavarják telelését. A volt bányajáratok lezárása, beomlása is veszélyeztetheti.

Nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Európa országaiban helyzete változó, van ahol a védelmére hozott intézkedésekkel létszámát sikerült stabilizálni, de pl. Ausztriában létszáma az utóbbi évtizedekben 70%-kal csökkent. Magyarországon 2001 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 72. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 25. oldal. ISBN 963-04-6335-0

Források[szerkesztés]

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Bihari Z., Csorba G. & Heltai M. (szerk.) 2007. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu^{[halott link]}
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 72. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[2] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 25. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[1]

[2]