Révai Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Révai Károly
Élete
Született 1856. október 2.
Abrudbánya
Elhunyt 1923. április 16. (66 évesen)
Nagybánya
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Révai Károly (Abrudbánya, 1856. október 2.Nagybánya, 1923. április 16.) író, költő, műfordító.

Életútja[szerkesztés]

Családja német származású; apja az 1848–49-es magyar szabadságharcban harcolt, s a család előbb Kolozsváron, majd Abrudbányán telepedett le.

Középiskoláit Kolozsvárt, a piarista gimnáziumban s a brassói római katolikus gimnáziumban végezte. A kolozsvári egyetemen bölcsészhallgató volt; tanulmányait abbahagyva 1881-től bányatisztviselő Nagyágon, segédtanár a bányászati iskolában, majd kincstári főigazgató Nagybányán. Családi nevét (Oblatek) 1882-ben változtatta meg. Több vidéki lap szerkesztője; 1910-től a Petőfi Társaság tagja; a nagybányai Teleki Társaság elnöke. Halála után írta róla Kiss Ernő: „Erdélyben élte le egész életét, de Erdély csak azt látja meg, ami Budapesten tűnt föl, csak azokra a hangokra figyelt, amelyek onnan hallatszottak...” (Pásztortűz 1923).

Munkássága[szerkesztés]

Egyike volt a román irodalom első magyarországi ismertetőinek. Érdemeit Köllő Károly így értékelte: Benedek Elek és Solymossy Elek mellett nemzedékének legjobbjai közé tartozik, akik 1848 polgári-demokratikus eszméihez híven és hibáiból okulva, józan derűlátással apostolkodtak a kölcsönös megértés és minél szélesebb körű együttműködés érdekében.

A román költészetből Mihai Eminescu, George Coșbuc, Octavian Goga, Matilda Cugler-Poni, Emil Isac, Alexandru Vlahuță, Petre Dulfu, Alexandru Sterca-Suluțiu verseit fordította; Coșbuchoz írott versét a költő 1905-ben megjelentetett kötetében (Költemények) közölte. Emil Isackal folytatott levelezése (mintegy 20 levél) az Isac-hagyatékban kiadásra vár.

Kötetei:

  • Aranyos Erzsike megérkezett (Déva 1904)
  • Rákóczi (Nagybánya 1904)
  • Delelő. Versek és versfordítások (Kolozsvár 1907)
  • Román költőkből (Nagybánya 1910)
  • Alkonyat (Nagybánya, 1916)

Forrás[szerkesztés]

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3