Réti kardvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Réti kardvirág
Gladiolus imbricatus a1.jpg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Nősziromfélék (Iridaceae)
Alcsalád: Ixioideae
Nemzetség-
csoport
:
Ixieae
Nemzetség: Kardvirág (Gladiolus)
Faj: G. imbricatus
Tudományos név
Gladiolus imbricatus
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Réti kardvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti kardvirág témájú médiaállományokat és Réti kardvirág témájú kategóriát.

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó kardvirág (Gladiolus) növénynemzetség egyik, Magyarországon védett faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Leginkább a mérsékeltebb éghajlatú európai térségben lelhető fel. Megtalálható a következő országokban: Franciaország, Olaszország (Szicília kivételével), Svájc, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Görögország, Bulgária, Románia, Moldova, Ukrajna, Lengyelország, Fehéroroszország, Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország.

Magyarországon legnagyobb példányszámban a Zempléni-hegységben található. De hegyi lápréteken, szőrfűgyepekben, gyertyános tölgyesekben, magassásosokban előfordul a következő tájegységeken is: Bükk-vidék, Mátra, Bakony, Nyírség, Szatmár–Beregi-síkság.

A talaj mésztartalmára nézve közömbös faj.

A nyíregyházi sóstói-erdőbeli állomány[1][szerkesztés]

Elsőként Soó Rezső botanikus ismerte fel itteni jelenlétüket, mikor virágszedők által letépett példányaival találkozott. Az első élő töveket 1939-ben fedezte föl Ubrizsy Gábor, aki részletes leírást adott a környező növényzetről is. Ezután csak az 1980-as évek második felében találkozott egyetlen terméses példánnyal Bartha Dénes egy olyan erdőrészletben, amelynek helyére később tájidegen vöröstölgyest ültettek, s emiatt a fajt egy ideig kipusztultnak vélték. 2008-ban azonban az E-misszió Egyesület munkatársai megtalálták a növény két állományát (összesen 29 tövet): a két populáció egy tölgyes erdőrészlet egymástól néhány száz méterre levő tisztásain él, s egyikük valószínűleg azonos az Ubrizsy Gábor által 1939-ben közölt állománnyal, legalábbis a növényzet leírása alapján erre lehet következtetni.

Jellemzői[szerkesztés]

Jellegzetes megjelenésű évelő növény, könnyen felismerhető. A rostos hártyákba burkolózó hagymagumóból növő szára 30–90 cm magas. 1–2 cm széles, tőállású levelei szálasak, ép szélűek. Az alsó levél tompa csúcsú. A június-júliusban nyíló, bíborvörös, 2,5–3,5 cm nagyságú virágai a szár csúcsán egy oldalra nézve, fürtben állnak: számuk ötnél, sokszor azonban tíznél is több. A virág mellett álló hosszabbik buroklevél rendesen rövidebb a lepel felénél. Toktermései tojásdadok és hegyes csúcsúak, hosszúságuk körülbelül másfélszerese szélességüknek.

Kivadult kerti rokonaitól kisebb és bíborvörös virágaiban különbözik. A fokozottan védett mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) abban tér el tőle, hogy ennek alsó levele is hegyes csúcsú, toktermései tojásdadok és tompa csúcsúak, általában kevesebb virág található rajta és a virág mellett álló hosszabbik buroklevél hosszabb a lepel felénél.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. E-Misszió

Források[szerkesztés]