Répalepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Répalepke
A lepke közelről
A lepke közelről
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Cossina
Altagozat: Bombycina
Csoport: Rhopalocera
Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea)
Csoport: Pillangóalakúak (Papilioniformes)
Család: Fehérlepkék (Pieridae)
Alcsalád: Pierinae
Nemzetség: Pierini
Alnemzetség: Pierina
Nem: Fehérlepke (Pieris)
Schrank, 1801
Faj: P. rapae
Tudományos név
Pieris rapae
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Artogeia rapae Linnaeus, 1758
  • Papilio rapae Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Répalepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Répalepke témájú médiaállományokat és Répalepke témájú kategóriát.

A répalepke (Pieris rapae) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Egész Európában előfordul a 62. szélességi fokig; egyes példányai északabbra még megfigyelhetők. Többé-kevésbé egész Észak-Afrikában és Ázsia mediterrán térségében is előfordul. Mindenütt közönséges, esetenként tömegesen is fellép: Magyarországon ez a leggyakoribb nappali lepke.

Megjelenése[szerkesztés]

A répalepke elülső szárnya 1,6–3 centiméter hosszú. A káposztalepkénél (Pieris brassicae) kisebb, de ahhoz alakja és színezete is hasonlít, ezért „kis káposztalepkének” is nevezik. Elülső szárnyának csúcsfoltja legfeljebb a 3. hosszanti érig terjed, míg a káposztalepkéé a külső szegély közepéig fut le. A nőstény elülső szárnyán fölül két fekete folt van, míg a hímén csak egy (sőt, néha egy se).

A különböző nemzedékek imágóinak sötét foltjai és pikkelyezettsége eltérő. Hozzá hasonló faj a magyar fehérlepke (Pieris manii, régebben Artogeia manii), de annak szárnycsúcsán a fekete folt nagyobb.

A hernyó tompazöld egy világos csíkkal; oldalai is világosak. Bábja zöldesszürke vagy barnás, sárga csíkkal.

A hím
és a nőstény

Életmódja[szerkesztés]

Az olyan nyílt területeket kedveli, ahol sok a virág, így kertekben is megtaláljuk. A tengerpartoktól egészen 2000 méter magasságig előfordul. A kultúrtájhoz igen jól alkalmazkodott. A káposztalepkéhez hasonlóan lassan, csapongva repül. Olykor tömegesen elszaporodva nagy károkat okoz.

A kanadai Simon Fraser Egyetem kutatóinak megfigyelései alapján a répalepkék részben a látásuk segítségével találják meg a tápnövényeket. A növények által visszavert fény polarizáltságát veszik figyelembe, nem csupán a növények színét. A kutatások során e lepkefaj egyedei csak azon növényeket választották ki, amelyeknek a polarizált fénye a káposztáénak megfelelő arányú lineárisan polarizált fényt verte vissza. Még azt a káposztát is elkerülte, amelyiknek eltért a polarizált fénye a normál káposztáétól. Ezek alapján a kutatók a növények leveleinek polarizáltságát megváltoztatva a jövőben a rovarok és lepkék látásának becsapását is képesek lesznek a növényvédelem szolgálatába állítani.[1]

Szaporodása[szerkesztés]

Évente két–négy nemzedéke van. Magyarországon három nemzedéke fejlődik ki (ha az időjárás kedvező, a negyedik is). Az I. nemzedék lepkéi márciustól május végéig, a II. nemzedéké júniustól augusztus végéig, a III.-hoz tartozók pedig szeptember–októberben repülnek.

Petéit egyesével rakja a káposztafélékre.

Az I. nemzedék hernyói szeptember–októberben, a II.-é júniusban, a III.-é pedig szeptemberben tevékenyek. A hernyók a keresztesvirágúakon, mindenekelőtt a káposztán, a repcén, az ikravirágon és a kányazsomboron élnek. Míg az I. nemzedékbeli hernyók többnyire vadnövényeken tartózkodnak, a II. nemzedék tagjai szívesen vándorolnak át a kultúrnövényekre. Különösen kedvelik a káposzták belső, úgynevezett szívleveleit, míg a káposztalepke hernyói a káposztafejeket kívülről befelé haladva „dolgozzák meg”. A bábot övszerű szál rögzíti az aljzathoz, így telel át a tápnövényen, falakon vagy kerítéseken.

A hernyó
és a báb

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Új ötlet a vegyszermentes növényvédelemre. ng.hu. (Hozzáférés: 2019. december 19.)

Források[szerkesztés]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 25.
  • Linnaeus, C. 1758. Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. doi: 10.5962/bhl.title.542 [first availability: page 468] BHL reference page

További információk[szerkesztés]