Prózafordulat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A prózafordulat a magyar irodalomban az 1970-es évek második felében végbement posztmodernista stílusváltás volt, mely az addigi hagyományos narrációt (lineáris történetvezetés, egységes szerkezet) változtatta meg. A prózafordulat szerzőit a Péterek nemzedékének is szokás nevezni.[1]

Előzmények[szerkesztés]

A prózafordulat szerzőire nagy hatást gyakorolt Ottlik Géza: Iskola a határon című regénye, mely kultikus státuszát éppen ezen korszakban nyerte el és vált kanonikus jelentőségűvé. Ottlik regénye előkészítette a 70-es évek mozgalmát non-lineáris narrációjával, a tér és idő összekeverésével, a nézőpontok folyamatos váltakozásaival.

Elismerése és tisztelete jeléül Esterházy Péter 1982-ben Ottlik 70. születésnapjára lemásolta a regény teljes szövegét egyetlenegy papírlapra.[2]

Ottlikon kívül nagy hatással volt Örkény István, Mándy Iván és Mészöly Miklós prózája is.[3]

A filozófusok közül Ludwig Wittgenstein, Jacques Derrida és Julia Kristeva hatottak a prózafordulat szerzőire.

Jellemzők[szerkesztés]

A prózafordulat műveinek jellegzetességei:

  • Non-lineáris történetvezetés
  • Töredezett szerkezet
  • Intertextualitás
  • A mű nyelviségének önreflexiója
  • Hagyományos műfajok, stílusok újrakonstruálása
  • Vendégszövegek alkalmazása

Alkotók, alkotások[szerkesztés]

A prózafordulat írói és jellegzetes alkotásai a teljesség igénye nélkül:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Németh Zoltán: Németh Zoltán: „Péterek” nemzedéke (A posztmodern prózafordulat értelmezéséhez). irodalmiszemle.sk (2010. július 23.) (Hozzáférés: 2021. február 16.)
  2. Esterházy - Ottlik: Az Iskola-átirat (poszter). www.irodalmijelen.hu (2010. augusztus 26.) (Hozzáférés: 2022. január 16.)
  3. Sághy Miklós: Mándy Iván újrafelfedezése. ?weblap? (2016. október 23.) (Hozzáférés: 2022. január 16.)

További információk[szerkesztés]